Hol sikeres az oktatás

Kopátsy Sándor                 PO                   2014 12 11

Hol sikeres az oktatás

A válasz ugyan nagyon egyszerű, de a magyar oktatáspolitika nem érti meg. A magyar oktatás két szakmában áll a világ élvonalában a művészek és a sportolók képzésében. A magyarázat is egyértelmű, ott vagyunk az élen, ahol a képességükben homogén tanulócsoportokat a képességük fejlesztésére koncentráltan képzik.

Hatékonyan tanítani csak homogén képességű tanulócsoportokat lehet. Az oktatás csak akkor lehet hatékony, ha a tanulók képességéhez igazodik. A módszert és a tempót ugyanis a tanulók képességéhez kell igazítani. Ez annál fontosabb, minél képességigényes a tantárgy. Az ugyanis köztudott, hogy zenei képesség nélküli tanítványokat reménytelen zenei téren képezni.

A zenei oktatás azért volt mindig nagyon hatékony, mert akinek nincs hallása, de akár van, de kevés, azokat nem oktatták.

A hívatásos sportolók képzése is mindig a képességhez igazodó volt.

Ezen a két területen ezért szinte minden osztálytársadalomban nagyon hatékony volt a képzés. Még a társadalmi fejlettségtől is alig függött. Ennek jó példája volt az alacsony gazdasági fejlettségű, és nem puritán kultúrára szabott bolsevik rendszer is, amelyik zenében és sportban állta, és állja a versenyt. Állta már a cárok idején, éppen úgy, mint a bolsevik rendszerben, és annak bukása után is. Egy zenebarátom mondta a napokban, hogy a világ száz legjobb hegedűse közül kilencven orosz. Rendszer ide, vagy oda, hogy számos sportban világelsők.

Arra is van magyarázatom, hogy a két háború között miért volt kiváló a közép- és a felsőfokú oktatásunk. Mert ezen a szinten már magas volt a társadalmi szelekció.

Amikor én jártam a nagyon jó reálgimnáziumba, akkor a fiúknak 4.2 százaléka szerzett középiskolai képzettséget. Ezeknek kilenctizede az úri középosztály és a zsidó polgárság fiaiból került ki. A megmaradó tized pedig a lakosság közel 90 százalékát kitevő parasztok és munkások gyerekeinek legjobb egy százalékából kerültek ki. A középfokon végzetek harmada végzett reálgimnáziumban, ahol a matematikát komolyabban vették.

Ugyanakkor a lányok 1.2 százaléka érettségizett. Az egész megyében egyetlen leány középiskolai osztály volt.

Ha készülne ma olyan felmérés, milyen a fiúk felső huszadának, a lányok felső századának a tanulási eredménye, kiderülne, hogy ezekkel ma is a világ élvonalába tartoznánk. De elég megnézni a középiskolák felső huszadát, azok is kiváló tanulókkal rendelkeznek.

Egyetemi diplomát a korosztályból a fiúk alig egyetlen százaléka, a lányoknak egyetlen ezreléke szerzett. Azok közt is magas volt a tanárok és papok aránya. Műszaki diplomát a lányok egyetlen ezreléke sem szerzett.

Ha ezzel összehasonlítjuk a jelenlegi iskolázottsági adatokat, érthetővé válik a színvonal csökkenése.

Az alapoktatáson közveszélyes bevallani a színvonal süllyedés okát. Sokszorosára nőtt a leszakadt rétegekből, többségében a cigányságból jövő tanulók aránya. A cigányságnak semmivel sem ártunk jobban, mint a problémájuk felvetésének eltiltásával. Azért, hogy a cigányság helyzete ide jutott, nem ők, hanem a foglalkoztatáspolitika és a családi pótlék rendszer a felelős. A rendszerváltás liberális politikája szinte kizárta őket a munkavállalás lehetőségéből. Cigányság kulturális elmaradottság azt indokolta volna, hogy a foglalkoztatásuk kiemelt, minden mást megelőző feladat lett volna. Ezzel szemben a kormányok inkább vállalták a munkanélküliségük és a gyermekvállalásuk támogatását, mint számunkra megfelelő munkaalkalom teremtését, és a kevesebb gyermek, de eredményes felnevelésének támogatását.

Nem kisebb bűn volt a cigányság jelenlegi kulturális szintjének megfelelő, külön oktatási rendszerűket. A liberális oktatáspolitika a cigánygyerekeket olyan szintű és tempójú oktatási rendszerbe kényszerítette, amivel képtelenek lépést tartani. Ez nemcsak számura jelentett teljesíthetetlen követelményt, de a nem cigány tanulók számára is színvonalvesztést, az oktatók számára pedig megoldhatatlan feladatot állított.

A magyar társadalom jövője számmára nincs fontosabb feladat, mint az eredményes oktatási rendszer. Ennek ellenére ebben nő a lemaradásunk.