Kopátsy Sándor EG 2012-12-24
NE POLITIZÁLJ, ÉPÍTKEZZ!
Már diákkoromban
Móricz Zsigmond parancsa szerint igyekeztem élni. Mintegy hetvenöt évvel később
jobban megértem Móriczot, mint valaha.
Ő a
proletárforradalom alatt lelkesen földet osztott. Nem politizált, hanem
cselekedett.
A
Horthy-rendszerben rájött, hogy a rendszerváltásra nincs esély, hát a maga
módján építkezett, írta a társadalom bírálatait. Méghozzá a Nyugatban. Sokáig
nem értettem, hogyan fért meg Móricz a gyáriparosok által a liberális polgárság
szellemét képviselő közösségben. Ma már megértem, akkor, ott tudott leginkább
építkezni. Felismerte, hogy az arisztokrácia és az úri középosztály szövetsége
megdönthetetlen, meg kell elégedni azzal, hogy egyelőre csak építkezni lehet.
Büszke vagyok
arra, hogy a háború után Somogyban és is földet osztottam. Hamar azt is
megtanultam, hogy Jaltában több évtizedre döntöttek a szuverenitásunk felett,
azért semmi értelme hadakozni. Maradt az építés lehetősége. Abban mindenki
másnál jobban vizsgáztunk. Ezt a jelenlegi rendszer képtelen megérteni. Pedig
történelmünket formáló eredményekre lehetnénk büszkék.
Ennek klasszikus
példája volt kereszténységünk felvétele, és államunk alapítása. Első
királyunkat joggal tartjuk szentnek, annak ellenére, hogy minden célját durva
erőszakkal érte el. Ennek ellenére még a magyar történészek sem fogadják el,
hogy elhallgatják a tényt, nem kímélte az ellenfeleit. Kádár esetében a
kegyetlenségek tört részét sem értik meg. Pedig neki rövidesen alkalma
kínálkozott arra, hogy ne legyen erőszakos.
Szent Istvánt
nem a külső erőszak, hanem csupán a környezetünkbe való beépülés bölcs felismerése
kényszeríttette az erőszakos rendszerváltásra. Kádárnak azonban nem volt
választása, mert a szovjet tankok ereje determinálta a sorsunkat.
Mondandóm
lényege, hogy 1945-90 között még sokkal indokoltabb volt Móricz tanácsa, mint a
két háború között. Ideje volna kimondani, hogy a szuverenitásunk elnyerésére
semmi esélyünk nem volt. Tehát csak a rendszer keretein belüli építkezésre volt
lehetőség.
Ez jutott az
eszembe, amikor a Pénzügykutató alapításának a 45, illetve önállóvá válásának
25 évét ünnepeltük.
Az első húsz és
a második tizenöt között minőségi különbség volt.
A bolsevik
rendszer keretei között csak az építkezésre volt lehetőség, a rendszerváltás
óta azonban az építkezést elnyomta a politizálás.
Én csak az első
hét évben voltam aktív szereplő. Számunkra akkor a gazdasági mechanizmus, a
háztáji gazdaságok és a sajáterős családi házépítés volt az elsődleges feladat.
Ebben a munkában lehettünk Nyers Rezső vezetése alatt folytatott politika egyik
élcsapata.
Mindhárom
területen a vártnál is nagyobb eredményt érhettünk el.
A mechanizmust sikerrel magyaráztuk. A
rajzfilmünknek példátlan sikere lett.
A háztáji gazdaságok ügyében a
népiekkel szövetkeztünk.
A sajáterős családi házépítkezésekhez
mi alakítottuk ki a pénzügyi feltételeket.
Ennek az időnek
a legnagyobb sikerét abban látom, hogy szinte a semmiből értük el, hogy a
lakossági jövedelmek negyedét a munkaidőn túl végzett munkában termelhette meg
a lakosság.
Ma is úgy érzem,
Móricz Zsigmond parancsát jól teljesítettük.
Ahogyan
megnyíltak a politizálás feltételei, a Pénzügykutató csapata egyre inkább tette
a hangsúlyt a politikára. Nem tagadom, történelmi érdemeket szereztek a
reformtanulmányaikkal. Ennek a csapatnak a vezérét Antall Lászlóban láttam, és
látom. Velük nyugdíjasként is egy csapatban maradtam, de csak külsős, amatőr.
Ez nem az én harcmodorom. Az általuk elért eredményeket sokkal nagyobbra
értékelem, mint ők a mienkét.
Nekem az ő
céljaik, a Jegybank, az Alkotmány Bíróság, általában a bíróságok, a
kommunikációs csatornák függetlensége, másodrangúak a magasabb
foglalkoztatással, az eladósodottsággal, a kevés házépítkezéssel, a
korrupcióval, a kisemberek tulajdonvédelmével szemben.
Móricz Zsigmond tanítványa maradtam, akinek
a politikai szabadságnál fontosabb a gazdaság épülése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése