KILENC TÁBLÁZAT TANULÁSGA

Kopátsy Sándor                 EE                  2012-12-25

KILENC TÁBLÁZAT TANULÁSGA

A The Economist 2012. december 22. száma kilenc táblázaton elemzi a jelenlegi vállság kilátásait. Ez jó alkalmat kínál nekem arra, hogy illusztráljam, mennyi bajom van nekem a közgazdaságtannal.

1. Az államkötvények 2012 évi kibocsátási kamatai.

Az euró övezet öt bajba jutott országa szerepel a grafikonon. Mindegyik esetében javult a helyzet, ami jó jelnek tűnik, annak ellenére, hogy tragikus. Különösen a görög és a portugál, de a másik három, a spanyol, az olasz, és az is elviselhetetlen. Ezt ugyan nem mondja ki a szöveg.

Pedig közös valutájuk tartósan és büntetlenül, csak olyan országoknak lehet, melyek hitelhez a kedvezőknél legfeljebb 1 százalékkal magasabb kamattal juthatnak hitelhez. Még egyszerűbben kifejezve, amelyek hitelminősítése közel azonos. Ez azt jelentené, hogy körülbelül 2.5 százalékos kamattal juthatnának hitelhez. Az én véleményem szerint Franciaország hitelképessége sem ütné meg a mértéket. Ezzel szemben a mediterrán országok közel négyszer akkora kamatot kénytelenek fizetni a hiteleik után.

Az állításom világos volna, ha nem az államadósságot, hanem annak a kamatterhét vetítenék a nemzeti jövedelmükhöz. Görögországról kiderülne, hogy a nemzeti jövedelmének 10 százaléka csak a folyamatos kamatkötelezettség. A többieknél is 5 százalék felett van. De még ennél is többet mondana a külső hitelezőknek fizetendő kamat.

Ideje volna megérteni, hogy a külső és belső államadósság között minőségi különbség van. Ráadásul a külső államadósságnak és a külső követeléseknek is csak az egyenlege a fontos. Elég japánra hivatkozni. Ezt az országot a nagyon eladósodottak között emlegetik, pedig az államadósságának 96 százaléka belső, kifelé pedig tízszer annyi követelése van, mint adóssága. A világ egyik legkevésbé eladósodott ország. A tények azonban a közgazdaságtudományt nem zavarják. Úgy fogalmaznak, hogy ők is megértsék, még azt is, amit egyáltalán nem értenek.

2. Lakásárak és foglalkoztatás.

Csak az Egyesült Államok adatait hozza a táblázat.

A lakásárak 30 százalékkal a 2008-as szint alatt stagnálnak. Ebből a tényből azt lehetne levonni, hogy az ország lakossága évek óta, 30 százalékkal alacsonyabb hitlefedezettel rendelkezik, mint a válság előtt.

Amerikában legalább közlik, hogy azért szűköt be a lakossági hitelfolyósítás, mert előtte évekig az indokoltnál jóval magasabb ingatlanárak alapján hiteleztek. Húsz éve jönnek egymásután a pénzügyi vállságok, mert a lakásárak inflálódása alapján hiteleztek. A közgazdaságtan még nem jutott el addig, hogy az ingatlanárak emelkedéséra a pénzügyi hatóságok nem úgy reagálnak, hogy az infláció, amire a hitelfelvételek szigorításával kell reagálni. Ha ezt nem teszik, felgyűlnek a törleszthetetlen hitelek. Az történi, ami történik. De nem vonják le a következtetéseket.

A foglalkoztatásról nem is a foglalkoztatási rátát, de még nem is a munkanélküliek százalékát közlik, hanem egy számomra nagyon kedves mutatót, a munkanélkülieken belül a tartósak számát. Ebből kiderül, hogy 2009 előtt a munkanélküliekből csak 16 százalékuk volt egy évnél régebben, és az óta 40 százalék felett billeg ez a mutató.

Ismereteim szerint az Egyesült Államok az egyedüli ország, ahol fontosnak tartják ezt a mutatót. Eddig csak ők ismerték fel, hogy a rövid munkanélküliség pozitív jelenség, a tartós pedig nagyon káros. Csak ők tudják, hogy a pozitív és a negatív nem összeadható. Tudományos alapon elég volna, ha csak a tartós munkanélküliséget mérnék.

Azt, hogy mi, magyarok összeadjuk, megértem, hiszen nálunk szinte csak tartós van. Méghozzá a többségük már nem egy, hanem sokéves.

3. Nyersanyagárak. Ezt a mutatót nem is használnám, mert a forgalom nagy többsége több éves szerződések és tőzsdei kötések alapján történik.

4. Az euró zónán belüli bankok közti forgalom 2012 első három negyedében.

Sok pénz csak Finnországba ment, és sok csak Görögországból menekült. Nem szorul magyarázatra. Legfeljebb Brüsszelben kellene az illetéseknek ebből tanulni.

5. A BRICs országok nemzeti jövedelmének növekedése 2007-2012 között.

Az országokra vetített növekedés használta számomra a közgazdaságtan szegénységi bizonyítványa. Csak az egy lakosra jutó vagyon és jövedelem alakulásának volna értelme. Ezt azonban senki sem méri. Annak azonban semmi értelme nincs, hogy az ország nemzeti jövedelmének növekedését összevessük. A négy ország elsősorban azért nem vethető össze, mert kettőnek, Indiánk és Brazíliának gyorsan növekszik a lakossága, se köztük meg az a különbség, hogy az előbbi túlnépesedett, az utóbbi pedig még alul. A másik kettőnek nincs gyors lakosság növekedése, Kínában lassan nő, és Oroszországé csökken. Köztük pedig Kína a túlnépesedett, Oroszország pedig alul.

Tovább bonyolítja az összevethetőséget, hogy a négy ország közül kettő, Oroszország és Brazília, nyersanyagban nagyon gazdag, a másik kettő, Kína és India pedig szegény. Hozzátenném, hogy mindig hasznos az országokat a bányajáradékuk nélkül összevetni. Bármennyire meglepő, hogy bányajáradék nélkül Oroszország szegényebb, mint Fehér-oroszország.

A négy BRICs ország közül biztató jövője csak Kínának van. Azért, amit a közgazdaságtan nem vesz tudomásul, hogy felzárkózni csak a nyugati puritán, és a távol-keleti konfuciánus népek képesek.

6. A tőkejövedelmei ráták.

Ezzel a mutatóval nem lehet mit kezdeni, mert az ország tőkéjének növekedése valóban az ország és nem a lakossága gazdagodását jelenti.

7. A fejlett országok nemzeti jövedelmének növekedése.

Ez éppen úgy értelmetlen, mint a BRICs országoké. Az ugyan reális tény, hogy az Egyesült Államok jobban teljesít, de Japán esetében, a fogyó lakosság okán javul az egy lakosra vetített jövedelem és vagyon. Európában a németek azért is jól állnak, mert fogy a lakosságuk.

8. Kínában hogyan alakult a tőzsdei árfolyam, és a menedzser index.

Pihent agyú volt, aki Kínában ezt a két mutatót ragadta ki.

9. Hogyan alakult az Egyesült Államokban és Európában a kötvénypiac.

Nekem ezek az adatok nem mondnak semmit.

Amit én látok.

Húsz éve mondom, hogy minden puritán és konfuciánus nép gyorsabban fejlődik a többinél. Azok a népek, amelyek nem ilyenek, egyre jobban lemaradnak.