Gyengül a forint, erősödik a gazdaság

Kopátsy Sándor                  PG                  2013-01-13

Gyengül a forint, erősödik a gazdaság

A Népszabadság tegnapi számában arról ír egy tőzsdés szakember, hogy nő a veszély, gyengül a forint. Ami alatt azt kell érteni, hogy drágul az euró, általában a valuták. Ez kétségkívül rossz, akiknek devizatartozásuk van, és forintban jutnak a jövedelemhez. Márpedig devizaadóssága mind az országnak, mind a lakosságnak sok van. A kettő között alapvető azonban a különbség. Az ország csak a külkereskedelmi mérlegének egyenlegéből tudja az adósságát törleszteni. A lakosságnak azonban csak forint bevétele van. Azon tehát nem lehet vitatkozni, hogy a devizahiteles lakosságnak fáj, ha gyengül a forint. Az ország azonban csak akkor tudja fizetni az adóssággát, de még annak a terhét is, ha gyenge a forint.

Ezt már a klasszikus közgazdaságtan is tudta. Ha egy ország el van adósodva, akkor le kell értékelni a valutáját. De nemcsak akkor, hanem akkor is, ha kevésbé fejlett, mint az exportpiacait jelentő országok.

Kezdjük az utóbbival. A magyar egy főre jutó nemzeti jövedelem harmada sincs, mint azok többségének, akik tőlünk vásárolnak. Ebből fakadóan nálunk a pénzük belső vásárlóerejéhez viszonyítottnál lényegesen magasabb áron kell tartani a külföldi devizákat. Magyarul, leértékelve tartani a forintot. Vagyis a forint legyen leértékelve a hazai vásárlóerejéhez képest. Ennek a kívánatos mértékét csak a külkereskedelmi mérleggel lehet mérni. Ennek az igénynek a leértékeltség akkor felek meg, ha a külkereskedelmi mérleg, egyensúlyban van. Vagyis, ha nincs egy ország eladósodva és harmada az egy főre jutó nemzeti jövedelme, mintegy ötödével leértékelt valutát kell tartani. Emellett egyensúlyban lehet a külkereskedelmi mérlege.

Más a helyet a nagyon eladósodott országban. Márpedig Magyarország ilyen. Nemcsak az adóssága nagy, hanem annak a kamatterhe is. Az ilyen ország oda jutott, hogy az adósság szinten tartásához is mintegy ötödével leértékelt pénzre van szüksége. Ha pedig törleszteni is akar, akkor még egy másik ötödre is szüksége van.

Hat éve azt mondtam, hogy a forintot nem szabad 300 forint per euró szint alatt tartani. Most már ott tartunk, hogy inkább 320-at mondok. Ha ennél keményebb marad a forint, szó sem lehet adósságtörlesztésről.

Ezzel szemben a fennemlített írás szerezője a 300 forint már a lélektani határ.

Ha a tőzsdések érdekei az elsődlegesek, akkor romlik a forint, ha az ország jövője az elsődleges, akkor a kívánatos felé közeledik. Meggyőződésem szint a 320-as árfolyam előtt nem volna szabad megállni. Ez ugyan rossz hír a devizában eladósodottaknak, de jó hír az exportálóknak. Az ország érdeke az utóbbiakéval azonos. Nekünk arra van szükségünk, hogy a nyugati tőke érezze jól magát, és ösztönözve legyen az export, fékezve az import. A pénzügyi szektor liberális lovagjainak is az volna az érdekük, hogy harmadával legyen olcsóbb a munkaerő, és a belső beszállítás, és drágább az import.

A mezőgazdaságnak, általában a falusi lakosságnak is az érdeke, hogy dráguljon az élelmiszerek importja.

Mindet akkor is meg kell tenni, ha ezzel, nő az ország és a lakosság forintban mért adóssága. De nőnek azok a források, amivel meg lehet szabadulni az adósságtól.

Ideje volna a gyengülő és erősödő forint helyett a jó és a rossz irányban változó forintról beszélni.