Arthur Koestler. Tizenharmadik törzs

Kopátsy Sándor                EH                    2013-01-23

Arthur Koestler. Tizenharmadik törzs

I

Pár napja írtam pár oldalt arról, hogy jelenleg milyen visszhangja van a fenti könyvnek. Amikor magyarul megjelent, nem olvastam el, de megnyugtatott, hogy eddig is jól láttam, a magyar zsidóság nagy többsége nem szemita, hanem kazár eredetű. Diákkorom óta nem értettem, hogy a zsidó barátaim, miért tiltakoznak ez ellen, amikor nyilvánvaló, hogy családjuk Délkeletet Európából jött. Tudomásul vettem, hogy számukra csak a Nyugatról jött zsidóság jelent rangot.

E könyv óriási jelentőségét azonban nem mértem fel, megelégedtem azzal, hogy az Izrael államot olyan példátlan sikerrel építő zsidók őshazája nem Júdeában, azaz Palesztinában volt, hanem a Kaukázustól északra, a Fekete Tenger és a Kaspi-tenger közötti és feletti sztyeppén volt. Vagyis a magyar zsidók nagy többsége nem anyai ágon júdeai. Ezt akkor még nem is tudták volna a tudósok genetikai alapon megállapítani.

A tudományos forradalom tragikus történelmi tényeként tartom számon, hogy a genetikai forradalom, a gének alapján történő eredet megállapítás ötven évet késett. A fajelmélet megbukott volna azon, ha kiderül, hogy a legmegszállottabb hívei mennyire nem fajtiszták.

Azt, hogy egy népnek háromezer, vagy ezer éve hol volt a hazája, számomra közömbös. A zsidó nép őshazájának, a zsidó vallás szülőföldjének holléte másodlagos ahhoz képest, mekkora hatása volt a zsidó vallásnak és a zsidóságnak a történelem menetére.

Ezen túl, engem magyarként, az érdekelt, hogy mit köszönetünk a zsidóságnak.

A jelenlegi pezsgő felelevenítés hatására, azonnal elolvastam Koestler könyvét. A jelentőségét óriásinak tartom nemcsak a zsidóság, de az európai, benne a magyar történelem számára is.

Azt, hogy Izrael állam azonnal felismerte a könyvben foglaltak veszélyét, akkor nem, most azonban megértettem. Ez a Magyarországon született, Bécsbe, majd Angliába áttelepült, hithű zsidó írt egy példás lelkiismeretességgel dokumentált könyvet, amiben tényekkel bizonyítja, hogy az európai zsidóság, a zsidó állam megalapítóinak és sikeres működtetőinek nagy többsége nem júdeai szemita, hanem egy délkelet-európai türk nép, amelyik alig másfél ezer éve vette fel a zsidó vallást. Ezzel éppen azt a logikát döntötte rommá, amit nem sokkal előtte a hozzá hasonlóan a 13 törzsből származó zsidók indítottak sikeres pályára, a vallásuk alapításának térségében saját államot alakítani. Azt nők sem tudták, hogy az ő őseik nem júdeaiak.

A sors iróniája, hogy a Koestler megöletését elrendelők és végrehajtók többsége is a 13. törzsből származó volt.

Mi, magyarok Koestlerre ugyanolyan büszkék lehetünk, mint számos másik zsidó, vagy nem zsidó itt születettre, aki nem itt lett naggyá. Mi magyarok sem tudtuk, hogy ezer és néhány éve a történelmünk mennyire összefonódott a magyar zsidósságéval. A honfoglalás előtt nem csak szomszédok voltunk, de bizonyos mértékben, az államalapításban és az egy istent hívő vallás felvételében előttünk jártak. Koestler az is kinyomozta, hogy a kazár fejedelem hagyta jóvá, hogy az etelközi törzsekre tagolt magyarságnak az Árpád családfő legyen a feje.

Koestler, mint zsidó, felmérte, hogy darázsfészekbe nyúlt, és ezért példás alapossággal gyűjtötte a bizonyítékot arra, mi olyan világos, és egyértelmű, hogy szinte elég lenne az elmesélése. Zsidóként, én nem írtam volna meg ezt a könyvet, mert felmérem a hatását. Munkájával Izrael állam létének a romantikus megalapozását, az őshazába való visszatelepülésnek az indokát vonja kétségbe. Ezért az sem lepett meg, hogy az izraeli titkosszolgálat a felességével együtt, tette el láb alól. Mivel a könyve állítását szakmai alapon nem lehet cáfolni, Izrael állam érdeke volt, és maradt Koestler elhallgattatása. Így természetes ez minden olyan államban, amelyik nem a közös kultúra és nyelv, hanem csupán a közös vallás alapjára épül.

Az egyszer már feltárt igazságot azonban nem lehet, és nem volna szabad titkos ügynökökkel örökre elrejtetni.

Izrael jövője nem azon múlik, hogy mennyire volt az államalapítók őshazája, hanem attól, hogyan lett és lesz eredményes, és hogyan lesz képes beilleszkedni az arabok által lakott térségbe.

Azt is tudom, hogy az izraeli zsidóságot mennyire értené a tudat, hogy Izrael földje nem a zsidók többségnek, hanem csak vallásuk létrejöttének a szülőföldje. Tehát jelentősége van annak, hogy a 13. törsz nem szemita, nem júdeai eredetű, mert a zsidóság azon a címen tart igényt Izrael állam területére, hogy a zsidóság szülőföldje. El kellene jutni a zsidóságnak odáig, hogy a mai Izrael nem minden zsidók, hanem csupán minden zsidó vallásának szülőföldjére. Sőt ezen a földön is osztozkodni kellene a több évezrede ott élő mohamedán arabokkal. Az erőszak alkalmazására csak az ad jogot nekik, hogy az arabok megtagadják a térségben a zsidók ott élésének a jogát.

A másik, hogy a zsidó vallás sem lehetne kirekesztő a csatlakozni karókkal szemben. Ennek ugyanis nincs történelmi alapja, és nincs az egyistenhittel összeegyeztethető logikája. A zsidó vallás arra lehet büszke, hogy forrást adott a két nagy világvallásnak, a keresztény és a mohamedán vallásnak. Az Ószövetség, vagyis a Talmud, a Biblia és a Korán lényegében egyaránt a zsidó vallásnak köszönhető. A keresztény vallás a zsidó vallási közösségben született, a mohamedán pedig a már nagyrészt keresztény Közel-Keleten.

A kereszténység az egyistenhit olyan korrekcióját jelentette, hogy az egyetlen istennek nem lehet egyetlen népe. Az még elfogadható, hogy az isten egyetlen népet választott arra, hogy az emberiség túllépjen a sok istent hívő vallások, vagyis a pogányság világán. Az azonban aligha tartható fenn, hogy az egyelten istennek ma is egyetlen népe legyen. Azt még hirdetheti az egyik vallás, hogy az ő tanítása felel meg jobban isten akaratának, de azt nem, hogy csak az ő vallása igaz, a többi üldözendő. Még kevésbé fogadható el az a vallás, amelyik el van zárva külső hívek csatlakozhatása előtt.

Koestler érdeme, hogy rámutatott a vitathatatlan tényre, hogy a középkorban akadt egy nép, a kazár, amelyik az egy istent hívő vallások közül a zsidó vallást választotta magának. A zsidó vallású kazárokat az eredeti zsidóság közel ezer évig alacsonyabb rendű hittársainak kezelte, de ugyanakkor büszke volt arra, hogy vannak olyan zsidók is, akiknek saját államuk van.

A kazár zsidók esete hasonló az etiópiai és egyiptomi keresztényekéhez, akiket a Nyugat kereszténység távoli, szegény rokonnak tekintett.

Koestler munkájának legnagyobb eredménye azonban annak hangsúlyozása volna, hogy a 19. század közepe után a Kazár Birodalomból érkezett zsidók, vagyis a 13. törzs nemcsak a zsidóság számbeli többségét jelentette, hanem világtörténelmi szerepet is játszott azzal, hogy Európa keleti felén, a felzárkózás élcsapata lett. Azt kellene minél jobban feltárni, mi volt az alapja annak, hogy egy viszonylag elmarat etnikum élcsapattá emelkedhetett. Koestler ugyan számos esetben utal arra, hogyan hatott a zsidó vallású közösségek életmódja a felemelkedésükre. Erről kellene azonban sokkal többet mondani.

A zsidóság első világtörténelmi érdeme az egy istenhitű vallásuk volt. Ennek jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni. Ezt leginkább a két gyermekének, a keresztényeknek és a mohamedánoknak kellene belátni. Ezt a legkevésbé a kereszténység értette meg. A kereszténység története során szégyenteljesen antiszemita volt. Képtelen volt megemészteni, hogy a vallás alapítója, mint isten fia zsidónak született, ezt soha nem tagadta meg, a nem zsidók között nem térített, és az eredendő bűntől való megváltást hozó halált, a zsidók követték el. Teológusai még addig sem jutottak el, hogy Krisztus erőszakos halála nélkül nem történik meg a megváltás.

A kereszténység történetét végigkísérő antiszemitizmus bűneinek feltárásában még szinte semmit nem tett azon kívül, hogy nem folyatja azt, amit ma már nem is lehetne folytatni.

Koestler, tapintatos zsidóként, ki sem tér arra, hogy Európa keleti felének a 19. század közepe óta tartó történelmét nem lehet megérteni a zsidóság szerepe nélkül. Ez a térség a kazár zsidóságnak köszönheti, hogy az elért mértékben polgárosodott, iparosodott. Ebben a térségben nincs olyan ország, amelyik közel elérhette volna azt a szintet, ahol most van, ha nem segíti a zsidósága. Az elkövetkező száz évben pedig elsősorban azért fog lemaradni, a lehetségesnél sokkal gyengébben tejesíteni, mert mind a német, mind a zsidó kisebbségét szinte felszámolta.

A zsidóság történetének nem vagyok szakértője, de három történelmi tettüket egyértelműen felmérem.

1. A kereszténységet nekik köszönhetjük. Ennek ellenére, a holokauszt előtt senki sem követett el nagyobb és több bűnt ellenük, mint a kereszténység, mindenek előtt a nyugati és a keleti katolikus klérus, majd betetőzte Európa keleti felén a vasizmus és a bolsevik rendszer.

2. A vasút századában a zsidóság szerepe volt a legnagyobb abban, hogy Európa keleti fele is elindulhatott a polgárosodás úján. Ebben az érdem a 13. törzsé, vagyis azoké a zsidóké, akik csak a középkor elején vették fel a zsidó vallást, és a 19. század második felében váltak polgárokká Európa keleti felén, ott ahol addig alig volt polgárság. A 20. század első harmadára a 13 törzsű szidóság létszáma essze meghaladta az eredeti 12 törzs utódaiét.

Itt csak megemlítem, hogy meggyőződésem szerint, Európa keleti felén a marxizmus is vallásként működött, és ami jót hozott, döntően a zsidóknak köszönhetjük. Mert jót is hozott.

3. Kétezer év után lényegében a 13. törzs vette fel, és hozta létre a zsidók saját államát. Ma Izrael lakóinak nagy többsége a 13 törzs utódiból áll, és nekik köszönhető a júdeai zsidók utódinak hazatelepítése az arab világból. Ők hoznak óriási áldozatot annak érdekében, hogy a hazatelepülők felemelkedhessenek.

Mint magyar, örömmel olvastam, hogy a honfoglalás előtti századokban, szoros kapcsolatban voltunk, a kazár kánnak köszönhetjük az Árpádházat. A kazár zsidók lettek Magyarországon is a vasút száz évnek legsikeresebb etnikuma. Velük ezer éve egy térségből, azonos szintről indultunk.

Azt is ebből a könyvből tanultam, hogy Mindszentinek a zsidógyűlöletében volt már Árpádkori előde, aki hercegprímásként a pápánál sérelmezte a zsidók szabad mozgását.

Köszönöm Koestlernek ez a nagyszerű könyvet.