A legjobb befektetés a nyelvtanulás

Kopátsy Sándor                 PO                   2013-01-11

A legjobb befektetés a nyelvtanulás

Jelenleg közel 18 év iskolázottság szükséges ahhoz, hogy átlagos körüli képességgel a felső kereseti harmadba kerülhet valaki a saját országában. Ez azt jelenti, hogy a középfok felett mintegy 6 év további tanulást kell befektetni ahhoz, hogy valaki arra számíthasson, hogy anyagi gondok nélkül élhet. Általában, ez a 6 év kétszer magasabb jövedelmet hozó befektetés, mint ami az előző 12 éves tanulástól várható. Ezért joggal lehet állítani, hogy az átlagos iskolázottságot meghaladó tanuló évek a tőkehozamoknál lényegesen jobb befektetésnek bizonyulnak.

Ezért a kor parancsa:

A gyermekeidre ne vagyont hagyj, hanem képzettséget.

Annak ellenére, hogy minél magasabb a képzettség, annak hatékonysága annál inkább képességtől függ, az átlagos hatékonyságnövekedésről el lehet mondani, hogy minél messzebb megy a képzés, annál jobban növekszik a képességtől függő hatékonysága. Ennek alapján lehet állítani, hogy mindenkit arra kell képezni, amire képessége van.

A pedagógia máig nem veszi tudomásul, hogy az oktatás hatékonysága elsősorban a tanuló képességétől függ. Ehhez viszonyítva az oktató képessége, és az oktatás módszere másodlagos. Az átlagos tanuló közösségben a tanított anyag elsajátítása, befogadottsága, minimálisan 1:10 arányban szóródik. Ez jellemző még akkor is, ha a tanár erőfeszítésének nagyobb hányadát azokra fordítja, kiknél az elsajátítás alacsony. Ezt ugyan senki sem vitathatja, mégsem veszi tudomásul az oktatáspolitika, hogy hatékonyan tanítani csak a viszonylag homogén képességű közösséget lehet. Ebből ugyanis az következik, hogy a tanuló közösségeket minél homogénebb képességűvé kell tenni. Vagyis úgy kell a tanulók közösségét folyamatosan alakítani, hogy azok tudásában, képességében minél kisebb legyen a szóródás.

Ennek örvendetes jeleivel találkozhattam az angolszász országok oktatási rendszerében, és megdöbbentő eredményeket látok a távol-keleti országokban.

Annál jobban elkeserít, ami ma nálunk történik. Erőltetik a minél heterogénebb közösségek közös oktatását. Ez az ostobaság abból a jó szándékból fakad, hogy látva a társadalmi, szülői háttér elseprő kedvező és kedvezőtlen hatását, ezt akarják közömbösíteni. Ennek érdekében azonban a legrosszabb módszerhez ragaszkodnak. Egyetlen megoldás helyett az ostobaságot erőltetik. Nem a cigánygyerekeket kell összeültetni a középosztály szorgalmas gyerekeivel, hanem a tehetségeseket a tehetségesekkel. Ilyenek a cigányok között is éppen úgy vannak. Ahogy ez kiderül azonnal át kell ültetni a tehetségesek közé.

Egyetértek azzal, hogy a társadalomnak kötelessége a képesség kibontakoztatásában csökkenteni a családból és az előző iskolából hozott különbségeket. A tanuló közösségek összeállításában az elsődleges szempont a képességek hasonlósága legyen. A tanulókkal hozott előnyök és hátrányok ugyanis a tanulás évei alatt, viszonylag gyorsan kiegyenlítődnek. Ennek érvényesítését segíti a tanuló közösségek folyamatos korrigálása.

Ennek kidolgozott rendszere működik Szingapúrban és Dél-Koreában. Nem kell nekünk kitalálni, vegyük át a sikeresnek bizonyult módszereket.

A magyar pedagógia nagyon elmaradott a képességfeltárásban. Számos fontos képesség feltárásának hatékonysága elsősorban attól függ, milyen korán kezdik meg a kifejlesztését. Már sokszor leírtam, hogy képességhez szabott képzését elég átvenni a művészeket és hivatásos sportolókat képző iskoláktól, és tapasztalatot, és azokkal cserélni a tapasztalatokat. Tanulni kell a dél-koreai és szingapúri képesség feltáró bizottságok munkáiból.

Ebbe az írásba azért fogtam, hogy oda lyukadjak ki, hogy minden tudás kétszer, vagy még többször annyit ér a nemzetközi munkaerő piacon, ha angol nyelvtudással párosul.

Középiskolás koromban tetettem fel a kérdést a történelemtanárunknak: Hol tartana az ország, ha II. József elvárásának megfelelően elfogadtuk volna hivatalos nyelvként a németet? A kérdésemen is megbotránkozott. Az óta is, számos esetben feltettem magamnak ezt a kérdést. A közben eltelt 75 év során egyre keményebb lett a véleményem, hogy talán semmivel sem vesztettünk annyit, mint a német nyelvtudásunk hiányával.

Senki sem vetette fel, hogy a Trianon előtti Magyarország élen járt azok olyan országok között, ahol a lakosság az anyanyelvén kívül más nyelvet is használt. Kisebbségi vidékeken, és ilyen volt az ország nagyobbik fele, a lakosság képes volt a saját nyelve mellett más nyeleken is kommunikálni. Az óra Európa talán leginkább csak az anyanyelvet beszélők, a világnyelvek egyikét sem beszélők országa lettünk.

A csehek, akik nem zárkóztak el II- József által erőltetett német nyelv elől, nem vesztették el a saját nyelvüket, és ők még az egy lakosra jutó nemzeti jövedelemben, iskolázottságban még az osztrákokat is megelőzték.

Nem vonom kétsége a magyar nyelvújítás jelentőségét, de szerelmes vagyok az előtte használt magyar nyelvbe. A csehek sem veszették el a nyelvüket azzal, hogy az első világháború végéig a felsőoktatásuk nyelve a német volt. A szlovákoknak sem ártott meg, hogy Trianon előtt diplomához csak magyar vagy német nyelven juthattak. Soha nem éreztem, hogy ennek okán lemaradtak volna mögöttünk.

Ma már abban sem kételkedek, hogy a német nyelvet általános ismerete esetén nem maradtunk volna el az osztrákok mögött.

A rendszerváltás óta pedig az a meggyőződésem, hogy a német nyelvet is szélesen ismerő Magyarországra még egyszer ennyi német tőke jött volna.

Mint mindennek, ennek is lettek volna hátrányai. Minden bizonnyal előbb megindult volna az értelmiség kivándorlása, de mégis sokkal több maradt volna.

Nem így történt 1790-ben, de nem lehet megállítani, hogy a magyar értelmiség néhány évtizeden belül ne tudjon németül és angolul. Ahogy teljesen eredménytelen maradt a bolsevik 45 éves erőfeszítése, hogy mindenki tudjon oroszul, úgy lesz megállíthatatlan, hogy 25 év múlva minden diplomás boldoguljon e két nyelv legalább egyikével. Ezt nem lehet megakadályozni, mert alapvető személyes érdekké vált. Ma szinte minden szakmunkás, vagy annál képzettebb az angol nyelv birtokában világpolgár, lehetősége van arra, hogy az övénél sokkal fejlettebb országokban vállaljon munkát az ott jellemző jövedelemért.

Ez azt jelenti, hogy legalább 12 iskolában sikeres év kell ahhoz, hogy valaki a saját országában elérje az átlagkeresetet, de egy világnyelv elsajátítása esetében lehetővé válik számára, hogy fejlettebb országokban vállaljon munkát. Ez lefordítva a magyar gyakorlatra. Németül beszélő szakmunkás Németországban és Ausztriában háromszoros bérért vállalhat munkát.

Elég volna arra gondolni, hogy már a nyelvrokonság milyen előny. Romániából egy millió képzelten munkás dolgozik a latin nyelvű országokban, a fiatal orvosok, ápolónők még nagyobb arányban vállalnak külföldön munkát. Magyarországon az utóbbi csak most kezd kibontakozni. Jelenleg az orvosi egyetemre a többség elve azzal a szándékkal megy, hogy valamelyik fejlettebb EU országba vállaljon munkát. Ezért kezdettől fogva angolul, vagy németül tanul. Konkréten tudom, hogy ma egy orvosi diploma a legtöbbet a norvég nyelvvel ér. Azonnal ötször akkora keresetet jelent, mint amennyi itthon volna. Ez nemcsak azért ilyen előnyös, mert ott a legmagasabbak a bérek, hanem mivel a norvég orvosi karban sokan vannak olyanok, akik az angolnyelű magyar egyetemeken szereztek diplomát.

E példák alapján joggal lehet állítani, hogy ugyan a tanulásba fektetett munkának a legmagasabb a hozadéka, de ezen belül is kiemelkedik a nyelvtanulás hatékonysága. Egy nyelv felsőfokú elsajátítása maximum annyi tanulási órát jelent, mint bármelyek iskolában töltött év.

Ha 12 iskolai év kell az átlagkeresethez, akkor ennek egy éves nyelvtanulással való megfejelése nagyobb jövedelem kilátást jelent, mint a 12 év. Ugyanez az orvosok esetében: A 17 év, tanulástól várható jövedelem a diploma érdekében, háromszorosára nő, ha angol, német, vagy éppen norvég nyelvtudással fejelik meg. Egy világnyelv elsajátítása a szakmunkás esetében szükséges 12 éves, a diplomások esetében 16-18 év tanulás értékét háromszorozza meg.

Eddig csak a nyelvtanulás gazdasági értékét vizsgáltam. Azt, hogy mennyivel nő az egyén mozgásszabadsága, ha idegen nyelvet is tud, sok esetben az anyagiaknál is többet jelenthet. Szélső példát veszek. A párválasztás sok lehetősége nyílik meg a nyelvtudásnak köszönhetően.

Ma már működnek ezek az előnyök, ezért állíthatom, hogy néhány évtizeden belül az egynél több nyelven beszélők száma sokszorosa lesz a jelenleginek. Ahogyan a középkorban a diplomások tudtak latinul, a jövőben a dolgozók angolul is tudni fognak. A középkorban tízezreknek volt közös nyelvük a latin, a jövőben milliárdoknak lesz közös nyelvük az angol.

Erre talán egyszer a politikai is ráébred, annak ellenére, hogy a nacionalista érdekével ellenkezik.

Móricz Zsigmond jelmondata: Ne politizálj, építkezz!

A jövőé: Ne politizálj, tanulj, főleg nyelveket! Akkor nem kell politizálni annak, aki boldogulni akar.