Válaszok a történész kérdéseire.

Kopátsy Sándor                  PH                  2014-06-17

Válaszok a történész kérdéseire.

Az éghajlat szerepe az emberiség történelmében?

Az éghajlat helyett szívesebben mondanák, természeti, és a jelenkorban hozzátenném, emberi környeztet. A természeti környezet hangsúlyozására a biológiai fejlődés törvénye késztetett. Minden fejlődés számára kaput a környezetváltozás nyit. Az emberi faj történetében egyetlen jelentős környezetváltozást a jégkorszak végét hozó jelentős felmelegedés hozott. Ez hozta létra azokat a környezetváltozásokat, amelyek hatására az eddig változatlan gyűjtögető életmódról az emberiség egyre nagyobb többsége áttért a termelésre, mivel az életterének jelentős részén olyan mértékben megváltozott a természeti környezet, ami gyors változásra kényszeríttette nemcsak az ott élő embereket, de még az állatvilágot is. A környezetének gyökeres változása volt az, amire az ember, fejlett agyának köszönhetően pozitív választ adhatott, áttért a termelésre.

Azt csak később ismertem fel, hogy a szántóföldi földművelés olyan fizikai erőt igényelt, amit csak az ember erejének sokszorosával rendelkező háziállat végezhetett el. Tehát a szántóföldi növénytermeléshez szükséges volt, hogy a térségben legyen olyan állat, ami az éghajlatváltozás következtében kipusztult volna, ha az ember nem oldja meg etetését és itatását. Ugyanis, csak olyan állat domesztikálható, amelyik az emberre szorul.

Ezt bizonyítja a tény, hogy Amerikában nem volt olyan sivatagosodás, amiből nem vezetett kiút, ezért a bölény nem volt domesztikálható. Amerikában ugyanis csak a bölény volt elég erős igavonásra alkalmas állat, de ez zavartalanul átélte a jégkorszak végét jelentő éghajlatváltozást.

Máig nem tudatosult, hogy nem az ember domesztikálta magához a háziállatokat, hanem azok létérdeke kényszeríttette az emberrel való kooperációra az életképtelenné váltakat.

Amennyire a gyűjtögetésről a termelésre való áttérést a természeti környezet drasztikus megváltozása idézte elő, a későbbi történelmünk során, mivel már nem történt ilyen mértékű változás, csak az ember maga változtatta meg a környezetét. Ez azonban sokkal lassabb változást hozott.

Minden természeti környezetben másként módosult az ember életformája.

Az emberisség életmódja és létszáma azonban csak az ipari forradalom után hatott olyan mértékben a természeti környezetre, ami már nemcsak az életmódjának, de magának a természeti környezetnek is elsődleges alakítójává vált. A jelenleg folyó felmelegedésnek már nem csillagászati okai vannak, hanem maga az ember változtatja meg a környezetét.

A tudomány csak azt figyeli, hogy az ember mivel rombolja, változtatja a természeti környezetét. Arra még utalást sem találtam, hogyan fog hatni az emberre a túlnépesedése, a sokmilliós óriásvárosokban való élete.

Az osztálytársadalmakat létrehozó ok.

Az elmúlt mintegy hatezer évben azonban minden társadalom osztálytársadalom formájában működött, amiket a túlszaporodás elleni védekezés hozott létre.

A termelés ugyanis olyan jelentős változást hozott az emberek várható életkorában, ami felborította az egyensúlyt a születés és a halálozás között. Az ember ugyanis olyan fej, amelyiknek a természetes szaporasága a húszas évek első felének megfelelő életkor mellett biztosítja a létszáma újratermelését. Ha az ember ennél tovább élt, túlnépesedett. Mivel a születések számát nem tudta szabályozni, neki kellett a halálozást ezzel összhangba hozni.

Az osztálytársadalmak a nyomorral, fegyverkezéssel, pazarlással és a tudásvágy elnyomásával elérték, hogy akkora legyen a halálozás, ami a spontán születések ellenére az épesség növekedési rátáját az egyetlen ezrelék környékén tartották.

Minden osztálytársadalom elsődleges funkciója az olyan szintű halálozás biztosítása volt, ami mellett fajunk nem népesedett az eltartó képessége maximumán túl.

Gazdasági vagy pénzügyi válság?

A világ fejlett ötöde és Kína a másik egyötöde nem válságban van, hanem a történelem legnagyobb sikerét éli át. Ez a tudományos és technikai forradalomnak köszönhető. Ehhez hasonlítható siker ismeretlen fajunk történetében. Ennek az elsődleges oka az volt, hogy sikerült a fejlett, puritán társadalmakban békésen, az elmaradt Kínában erőszakosan csökkenteni a születések számát, ezzel megszűnt az osztálytársadalmakat létrehozó ok. Ma már egyértelmű, hogy a Nyugat minden puritán, Weber szavával, protestáns, és a Távol-Kelet konfuciánus életvitelű népeinek 95 százaléka példátlanul sikeres.

Ugyanakkor csak az a két kultúra sikeres, minden többi ezekhez képest lemarad. A lemaradók nagy többsége az elviselhetőnél tízszer gyorsabban szaporodik. Ezekben tehát az előző pontban kifejtettek alapján, nagyobb szükség van az osztályelnyomásra, mint valaha volt. Ez elsősorban Dél-Ázsiára és még sokkal inkább Afrikára vonatkozik. Ebben a térségben a lassuló népszaporulat is többször gyorsabb az elviselhetőnél, a lakosság pedig többszöröse az optimálisan eltarthatónak.

Hat kérdés.

Első kérdés: A latinok és keleti szlávok válsága.

A Nyugaton belül a tudományos és technikai forradalom óta külön probléma az, amit Weber jó száz éve felismert, hogy a kor társadalmait csak a puritán népek képesek hatékonyan működtetni. Ez az óta egyre világosabbá vált.

Az ortodox keresztény kultúra.

A Szovjetunió nem azért omlott össze, mert bolsevik volt, hanem azért, mert a történelműk során nagycsaládos pravoszláv népek a társadalmi rendszerüktől függetlenül versenyképtelenek. A kelet-európai és a balkáni népek számára nincs olyan felépítmény, amelyikkel versenyképesek lehetnének. Szerintem, Kelet-európában és a Balkánon a polgári demokrácia még kevésbé alkalmas a sikerre, mint a bolsevik diktatúra volt. Az ugyanis máig nem omlott volna össze az, ha nem válik erejét sokszorosan meghaladó imperialistává, ha a fegyverkezése helyett gazdaságát piacosítva fejleszti, és az életszínvonalat javítja. Ha azt tette volna, mint jelenleg Kína. De arra, a kultúrájánál fogva, eleve képtelen volt, és képtelen ma is.

A latin keresztény kultúra.

Az európai gazdasági és pénzügyi váltság lényegében a mediterrán térség országinak válsága. Ez abból fakadt, hogy az EU a megengedhetőnél sokkal szorosabb közösséget szervezett az európai puritán, azaz angolszász, germán és skandináv népek és a latin keresztény kultúrájú népek közössége számára. Ez a két kultúra eleve alkalmatlan a közös politikai és gazdasági szervezetben való szerves együttélésre. Ez a kaland egyre jobban eltorzult azzal, hogy az EU tagságába mára bekerült az ortodox keresztény Románia és Bulgária is. Ukrajnát pedig csábítgatják.

A puritán nyugati népek közösségébe legfeljebb a közép-európai és a balti népek kerülhetnek be, de azok is csak lényegesen alacsonyabb szintű tagokként.

Második kérdés: A Pénzügykutató stratégiája?

Tekintettel arra, hogy a magyar társadalmat soha nem tartottam elég erősnek arra, hogy önerőből modernizálódjon, a bolsevik megszállással kialakult rendszer módszereit ugyan sokszor nehéz volt elviselni, de az eredményét kezdettől fogva, tárgyilagosan láttam. A tudós mindig jobbítani akarjon, de lehetőleg minél kevesebb politikai elkötelezettsége legyen.

Egyetlen egyszer volt politikai célom, a Rákosi és társai lecserélésében közreműködni. Ebben sem mentem túl a gazdasági reformon, és a párton belüli személycseréken.

Az új mechanizmus reformjaiban azonban kezdeményezőként is részt vettem. A legnagyobb sikernek mégis a Dr. Agy rajzfilmemet tartottam.

Ma sem értem a nagy harcot, amiben az értelmiség a fennálló, népszerű rendszer lecserélését tekintik szinte az egyedüli célnak.

Akinek a törvényhozással ellentétes politikai célja van, ne legyen tudós. Móric Zsigmonddal értek egyet: Ne politizálj, építkezz!

Harmadik kérdés: Milyen volt az a rendszer?

Abban a rendszerben könnyebb volt bírálni, mint ma. Az egyetlen párt hatalma könnyebben javítgatható volt, mint a sok türelmetlen, hatalomra éhes párt harcai közepette. Az egyetlen párt is akkor tragédia, akárcsak a diktátor, ha féltenie kell a hatalmát. A sok párt csak akkor jobb, ha nem kell félteni a hatalmukat, és a pártok nem akarják egymást elpusztítani. A Fidesz stabil hatalma is annál kevésbé rossz, ha nem érzi, hogy az ellenzéke el akarja pusztítani.

Negyedik kérdés: A közgazdászok szerepe a rendszerváltásban?

A közgazdászok szerepe csak az új gazdasági mechanizmusban volt jelentős. A rendszerváltásban még a közgazdászok is liberális politikusok lettek. A privatizációra nem volt semmiféle közgazdasági terv. A rendszerváltás a pesti liberális értelmiség műve volt mind az Antall, mind a Horn kormány alatt, és maradt lényegében 2010-ig.

Ötödik kérdés: Kik döntötték meg a rendszert?

A rendszer azért dőlt össze, mert életképtelen volt.

Azt, hogy a politikai diktatúra csak akkor lehet életképes, ha kulturálisan homogén, a gazdaságban pedig a piaci erők működhetnek. Ezt érezte meg Lenin, amikor tudomásul vette az Oroszországban élő népek elszakadási jogát, és új gazdaságpolitikát hirdetett. Azonban hamar meghalt, és az erőszakos és gátlásos Sztálin került a hatalomra. Ő már el sem tudta képzelni a kiszakadást, sőt új terültek erőszakos megszerzésére törekedett. A nemzetközi forradalmár Lenint felváltotta az imperialista Sztálin, aki erőszakkal is, területeket szerzett, és vallást terjesztett. A Szovjetunió heterogén és imperialista birodalom lett, ami erejét messze meghaladóan terjeszkedett, és fegyverkezett.

A sokkultúrájú és elérő fejlettségű részekből alkotott államok életképtelenek. Több nyelven beszélő, de hasonló gondolkodású népek megférnek, de eltérő kultúrájú, és az eltérő gazdasági fejlettségű népek közös állama törvényszerűen szétesik, összeomlik.

Ezt kellene nekünk is megértenünk. A trianoni országuk megcsonkított, de életképes lett. A történelmi nagy volt, de életképtelen.

A bolsevik rendszer a pravoszláv csatlósoknak megfelelt. A nyugati keresztények azonban a kelet-európai kultúra zsarnokságot akkor is elutasították, ha nálunk azok döntötték össze a régen idejét múlt rendszer társadalmi bástyáit.

1954-ben és 1968-ban lenini reformot akartuk mi is az új mechanizmussal. Ma is vallom, nekünk jobban megfelelt volna, mint a liberális demokrácia.

A politikai diktatúra és a piacos gazdaságot együttlétét valósították meg páratlan sikerrel Kínában.

Hatodik kérdés: Sikerünk volt 1945 óta?

Én is azt vallom, hogy a háborút követő 70 évünk sikeres volt. Először lettünk olyan a társadalom, amilyennek lenni kell ahhoz, hogy a Nyugthoz felzárkózhassunk.

Történelmünk nagy hibája, hogy nem hangsúlyozza, hogy a nyugati társadalmi modell követése mindaddig kudarcra volt ítélve, amíg nem volt polgárságunk.

A liberálisok által levezényelt rendszerváltás azért nem sikerült, mert tőkésosztályt akartunk létrehozni, holott ma már nem a fizikai tőke, hanem a szellemi vagyon tulajdonosaira van szüksége a társadalomnak. Ezt pedig a népi kollégiumok százszor jobban létrehozták, mint amit a privatizáció létrehozott.

A közelmúltban jelent meg az MTA részvételével készült társadalmi felmérés, a társadalmi körte. Ez még sok tekintetben torzult, de a nyugati társadalmakéval nem ellentétes, illetve azokkal nem ellentmondó.

Nagyrészt a szovjet megszállásnak köszönhetően megszabadultunk attól, amitől kellett, és létrehozhattuk az értelmiséget, amelyik nélkül nincs egészséges, nyugati típusú társadalom.