Ritka öröm ért

Kopátsy Sándor                  PP                  2014-06-09

Ritka öröm ért

Valamikor a 70 dolláros külföldi utazások idején írtam le, hogy a falusi háztartások leghatékonyabb beruházása volt hűtőszekrény. Most ugyanezt olvashatom a The Economist legutóbbi számában. Szinte szóról szóra azt írják le, amit akkor írtam. Nincs olyan szegény háztartás, amiben nem térül meg a hűtőszekrény. Ennél nem lehet az árához viszonyítva hatékonyabb befektetés.

Azt tizenéves korban éltem meg, hogyan hatott életformámra a szüleimtől kapott kerékpár. Pedig nem is egyedül, hanem az öcsémmel közösen használtuk. Más ember lettem annak köszönhetően, hogy a térbeni mozgások lehetősége tízszeresére ugrott. Azt már sokszor leírtam, hogy életem alakulásában milyen nagy szerepe volt annak, hogy tanyán születtem. Falusi iskolában jártam az első két osztályt. A középiskolát kisvárosban jártam. Az egyetemre pedig a fővárosba kerültem. Azt most teszem hozzá, hogy minőségi ugrást jelentett, amikor a gyalogjárásról áttérhettem a kerékpározásra. A három dél-dunántúli megyét és a Balatont bejárhattam. Tízen évesen megtanulhattam, hogy mennyire mások a magyarok, a svábok, a rácok, a vallásuktól függően a magyarok is. A reformátusok mások voltak, mint a katolikusak.

Felmértem, hogy az életformán alakításában a használtan vett kerékpár nagyobb szerepet játszott mintha a szüleimnek autója lett volna. A kerékpár rám volt szabva. Ezért fogadtam világtörténelmi jelentőségű események, amikor azt olvastam, hogy Kína évente 55 millió nagyon olcsó kerékpárt exportált Afrikba. Végre valaki felismerte, hogy Afrikának mire van szüksége. Ezer kerékpár kerül annyiba, és üzemeltethető annyiból, mint egy gépkocsi. A hatásuk között is legalább akkora különbség van. Afrika lakossága ugyanis még nem az autó, hanem a kerékpár színvonalán van. Az a technikai lépcső, amit a lakosság nagy többsége megléphet.

Ezért értettem meg, hogy mit jelent a hűtőszekrény. Nincs olyan szegény család, aminek ez életében nem jelent minőségi változást, hogy tartósítani tudja a táplálékát. Forradalmi változást jelent nemcsak a takarékosságban, de a táplálkozásban is. A mi éghajlatunk mellett az ételek, mindenek előtt a húsok tárolása csak az évezredes füstöléssel volt megoldható. De azzal is csak kevés, gyakorlatilag a zsír és a szalonna volt hatékonyan megoldható. Ezt jól jellemezte, hogy gyermekkorunkban a disznóvágás értékét azzal mérték, hány liter zsírja lett.

A hűtőszekrényeket vásárló turizmuson az úri világ nevetett, pedig az igazi forradalom volt. Nem ismerek olyan királyt, kormányfőt, aki annyit lendített a nép táplálkozásán, mint az olcsó hűtőszekrények behozatala. A hűtőszekrények előtt a baromfit addig tartották, etették, amíg nem került az asztalra. Csak ez a továbbtartás többe került, mint a hűtőszekrény.

Azt történészként ismertem fel, hogy az élelem, mindenek előtt a húsok tárolhatósága milyen fontos szerepet játszott abban, hogy az emberiség egyre északabbra vonult. A hideg legyőzése sokkal előbb, és gyorsabban megoldódott, mint a meleg elleni védekezés. A hűtés megoldása után indult meg fajunk délebbre húzódása.

Ha ma megkérdeznének mit tartok fajuk három legnagyobb találmányának, szinte mindenit meglepnék azzal, hogy a fogamzásgátlást, a nitrogéntermelést és a hűtést. Bőven volnának érveim.

Erre is van néhány adatom. Nézd meg, hogy milyen szinten, hogyan hódított a hűtőszekrény, megtudod, hogy milyen eredményre számíthatsz.

Kínában, 1994-ben még minden negyedik háztartásban volt hűtőszekrény, 2013-ban már 94 százalékot értek el. Peruban azonos gazdasági szinten 45, sokkal melegebb Indiában pedig 27 százalékos a hűtőszekrényes családok aránya. Ha megmondod, melyik kultúrában milyen szinten jut el a lakosság odáig, hogy a hűtőszekrény a legfontosabb befektetés, megmondom, milyen tempóban fejlődik a társadalom.

A hetvenes években boldogan láthattam, hogyha a kormány nem is, a lakosság szint kínai módon viselkedik.