A test vagy az agy

Kopátsy Sándor                PH                    2014-06-14

A test vagy az agy

Örülök minden olyan írásnak, ami a történetünk alakulásában a fejlett agyunk szerepét igazolja. Számomra a történelmünk kulcsa szinte minden esettben a fejlett agyunk. Abból kell kiindulni, hogy az ember a biológiai fejlődésben minőségi ugrást jelent azzal, hogy a környezethez való alkalmazkodásában már nem a mutáció és a szelekció lassú útján történik, hanem az agyával alakítja, illeszti a környezetéhez a viselkedését. Csak ezzel magyarázható, hogy fajunk néhány tízezer év alatt a földünkön található szinte minden természeti környezetbe képes volt beilleszkedni. Annak ellenére, hogy a fizikai adottságaink mindegyike a biológiai elődeinkhez képest nagyon gyengék.

Az ember esetében az is köztudott, hogy az agya viszonylag nagy energiaigénnyel dolgozik. Ebből fakadóan viszonylag nagy a táplálékigénye is. Az agyunk ugyanis a testsúlyunknak alig 2 százalékát teszi ki, mégis a táplálékunk ötödét használja fel.

Ezért olvastam a The Economist két hete megjelent számában, hogy a német Planck Institut, és a kínai Tudományos Akadémia tudományos kutatást végzett abba az irányba, hogy a táplálékukon hogyan oszlik meg a testünk és az agyunk igénye.

Először olvasok tudományos felmérést arról, hogy a fizikai erőnk a csimpánzénak alig harmada. Ennél fontosabbnak tartanám, hogy a fizikai képességeink tekintetében mekkora az elmaradásunk. Mekkora az ember lemaradása a távolságlegyőző képesség, reflexe, látása, hallása, szaglása terén. Ezek a fajunk életében sokkal fontosabbak lehettek, mint a kisebb fizikai erőnk. Ezeket a gyengébb fizikai adottságainkat ugyan kezdettől fogva igyekeztünk eszközökkel javítani, de jelentős eredményeket csak az elmúlt századokban, azon belül is a legutolsóban értünk el.

Ma, a gépeknek, eszközöknek köszönhetően szinte minden fizikai képesség tekintetében messze felette állunk a biológiai társaink előtt.

- Szárazföldön, vízen és levegőben mi vagyunk a leggyorsabbak, a legnagyobb távolságra eljutni képesek.

- Mi tudunk a legnagyobb terheket megmozgatni, legnagyobb távolságra eljuttatni.

- A látásunk, szaglásunk, a hallásunk, üzeneteink, az eszközeinknek köszönhetően, messze megelőz minden állatot.

Az eredményeket annak köszönhetjük, hogy a táplálékunkat az emésztésre előkészítettük. Nemcsak az volt fontos, hogy mit eszünk, hanem az még fontosabb, hogyan készítjük elő a táplálékunkat. Még nem olvastam arról felmérést, hogy az ember nemcsak mindenevő, hanem azon belül az élelmek változatossága is páratlan.

Elég volna arra gondolni, hogy mennyi munkát áldoztunk arra, hogy a nehezen emészthető gabonából könnyen emészthető táplálék legyen. Nem volt elég a gabonát megtermelni, meg kellett oldani a tárolását, a megőrlését, a megörült gabona szelektálását, a liszt dagasztását, élesztővel, majd sütéssel emészthetővé tételét.

Az elejtett állatot fel kellett darabolni, a kemény húsát megtörni, megfőzni, megsütni, fűszerekkel fertőtleníteni. Csak megbecsülni tudom, hogy az idős vadak nyers húsának a megemésztése milyen alacsony hatékonyságú lett volna, ha nincsenek étellé átalakítva.

A tejfogyasztás hatékonyságát, tárolhatóságát, mennyire felfokozta a különböző tejtermékekké átalakítása.

Arról is csak sejtéseim vannak, hogy mennyi munkát igényelt a nyers termékekből könnyebben emészthető termékeket készíteni. Az elmúlt ötven évben, talán e munkáknak a gépesítése volt a nők felszabadítását eredményező forradalom. Ennek ellenére a társadalomtudományok alig értékelik. Pedig, ha ezzel is számolnának, kiderülne, hogy az ipari forradalom legjelentősebb találmányai a hűvösebb éghajlatot elviselő gabona, a rozs, majd a burgonya és az istállós tehéntartás, ezzel a fűfélék felértékelődése sok technikai találmánynál jelentősebb változásokat okoztak Európa történelmében, mint a politikusok.

Az ember agyának felértékelődése arra is rámutat, hogy amíg fajunk múltjában az alultápláltság volt a fő halálok, most a túlsúlyosság. Ez ugyan igaz, de arra nem gondol senki, hogy a test túltápláltsága az agy bőséges energiaellátását is jelenti. Márpedig a várható életkor elsősorban az agyunk fejlettségétől függ. Jelenleg a nők iskolázottsága már meghaladja a férfiakét. Ezért joggal feltételezhető, hogy a jobb táplálkozás magasabb iskolázottsággal jár, az pedig a hosszabb élettel. A túlsúlyosság ugyan veszélyes, de a butaság még inkább az. A diplomás kövérek továbbélnek, mint az iskolázatlan nem túlsúlyosok.

A jelenkor problémáiból sok minden érhetőbbé válna, ha az életünk minőségét elsősorban az agyunk érdekének szempontjából vizsgálnánk.