Mi van előbb a demokrácia vagy a politika?

Kopátsy Sándor                PH                    2014-06-13

Mi van előbb a demokrácia vagy a politika?

A Népszabadság tegnapi számában Marosán György, a Tiananmen tári mészárlás 25. évfordulója alapján feszegeti a fenti kérdést. Ő is elismeri, nem biztos, hogy minden esetben a minél nagyobb demokrácia a helyesebb út. Ezt ugyanis a távol-keleti országok, elsősorban a kínai eredmények alapján nem lehet állítani. Ennek ellenére a politikai demokráciáért tüntető diákok igazát ő sem meri kétségbe vonni. De már az is nagy szó, hogy kétségei vannak. Mert a kínai események igazsága felett még merészen kételkedik, de érzi, hogy kísért a párhuzam az 56-os forradalom, és a Tiananmen téri tüntetések között. Mindkét esetben a gazdasági reform forradalma átcsapott demokratikus változást követelő forradalommá. November elsején Nagy Imrének is be kellett volna hívni az őt támogató, de a politikai átalakulást megállítani képes szovjet tankokat. Nagy Imrének kellett volna megtenni azt, amit Kádár János két nappal később megtett. Számára sokkal könnyebb lett volna a konszolidáció. Semmi kétségem nincs abban, hogy az események legjobb, még lehetséges változata lett volna, ha a bolsevik Nagy Imre, a forradalom lelke, állítja meg a politikai átalakulást, demokráciát követelő forradalmárokat.

Ezt ugyan ma sem fogadja el a közvélemény, nem is említve a kétharmados támogatást évező kormányunkat. De nemcsak a tudós, de az értelmiség feladata kimondani az igazságot akkor is, ha annak nem jött még el az ideje. Ez annak az újságnak is a kötelessége lenne, amelyik a kétharmados Fidesz kormányt elviselhetetlenként kezeli.

Nagyobb bajom Marosán okfejtésével, hogy filozofál, és nem a tapasztalatokra hivatkozik.

Az a demokrácia, amit a liberálisok elsődlegesnek tartanak, eddig csak a puritán, Weber szavával a protestáns erkölcsű, már gazdag és iskolázott társadalmakban bizonyult sikeresnek. Velük sem a latin, sem az ortodox keresztény népek nem versenyképesek. Még náluk is kevésbé a többi kultúrák népei. A politikai demokrácia elsődlegessége csak a puritán kultúrájú, már nem gyorsan szaporodó népek számára hozott sikert. Ezt bizonyítják a tények. Az ENSZ tagországainak fejlettségi rangsorában az első tizenöt helyen csak protestáns országok vannak. A leggyorsabban fejlődő tizenöt pedig a protestánsok mellett a távol-keleti országokból áll.

Az első tizenöt mindegyike protestáns és demokrata úton járt. A leggyorsabban fejlődő távol-keletiek mindegyike diktatúraként indult. Ez Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan esetében egyértelmű. Mind a három siker ország politikai diktatúraként kezdte a karrierjét. Kína pedig még nemcsak ma, de a belátható jövőben is, kemény politikai diktatúra.

Marosán csak azt fejtegeti, hogy mi legyen előbb a politikai demokrácia, vagy a meggazdagodás. Fel sem merül az, hogy ez a kérdés az emberiség nagyobb felében fel sem vetődhet, mert erre a gazdasági és iskolázottsági elmaradottságuk valamint a lakosság viselkedési kultúrája eleve alkalmatlan.

Egyelőre sikeres országok csak azok, ahol két előfeltétel adott: a népszaporulat nem gyors, és a lakosság viselkedése puritán. Csak azok az országok sikeresek, amelyikben nincs túlnépesedési nyomás, és a lakosság viselkedése puritán. Ezeknek fejlettebb felében már spontán létrejött az össznépi demokrácia. A másik felében, a még mindig viszonylag szegény Kínában pedig politikai diktatúra van. Csak ennek köszönhető, hogy sikerült erőszakkal leállítani a túlnépesedést. Vagyis minden olyan ország sikeres ahol a két feltétel fennáll. Ezzel szemben, egyik sem sikeres, függetlenül attól, hogy a politikai demokráciával, vagy a piacgazdasággal kísérleteznek.

Ahol a lakosság nem puritán, ott egyelőre nincs remény a sikerre még akkor sem, ha leállt a túlnépesedés. Ezt a tények sora bizonyítja.

- Az EU országok között a latin és az ortodox keresztények, a hatalmas támogatásuk ellenére, nem utolérnek, hanem lemaradnak a protestánsok, azaz a puritánok mögött.

- Amerikában a latin népek országai még jobban lemaradnak, mint Európában. Elsősorban azért mert a puritán két észak-amerikaitól izoláltabbak.

- A Szovjetunió utódállamai, ha a bányajáradéktól eltekintünk, nem tejesítenek jobban, mint a bukott bolsevik rendszerben. A politikai rendszerükben az oroszok és a fehér-oroszok jelentik a két pólust. Az utóbbiak lényegében bolsevikok maradtak. Az oroszok csak azért gazdagabbak, mert óriási bányajáradékot élvezhetnek.

A világ népességének háromötöde azonban két okból is egyre jobban lemarad. Egyrészt túlszaporodnak, másrészt nem puritánok.

Azt a közgazdásznak érteni kellene, hogy a néhány százalékkal szaporodó országokban nem lehet az egy lakosra jutó jövedelmet és vagyont gyarapítani. Az pedig az utóbbi száz évben egyre világosabbá válik, hogy a tudásigényes társadalom igényének csak a puritán népek felelnek meg. A jelenkor egyértelműen bizonyítja, hogy csak az olyan társadalmak lehetnek sikeresek, ahol a családok nem minél több, hanem inkább kevesebb, de jobban képzett gyermeket nevelnek.

Marosán is azt keresi, hogy mi legyen a politikai demokrácia és gazdasági növekedés közt a bevezetésük sorrendje. Nem veszi tudomásul, hogy az eredmény elsősorban azon múlik, hogyan döntenek a családok a több, vagy a kevesebb, de sikeresebben felnevelt gyermek kérdésében.

Egyéni szerencsém, hogy tizenéves koromban Németh László meggyőzött, hogy a jövőt nem a tömegegek lázadása, hanem a minőség forradalma fogja eldönteni. Nemcsak az emberiségét, de különösen a minket is. Nem a nagyobb, hanem a jobb fog győzni