Milyen munkaerő a drága?

Kopátsy Sándor                 PF                 2014-06-09

Milyen munkaerő a drága?

A jelen nyelvére fordítva: a gyenge minőségű. De ez csak msot van így.

Az utolsó száz évtől eltekintve érvényes volt, hogy a tőke a minél olcsóbb munkaerőt keresi. Ezért aztán a klasszikus közgazdaságtanon felnőtt közgazdászok ettől a hatezer éves reflextől nem is tudnak megszabadulni. Az sem zavarja őket, hogy a saját országuk munkaerőpacán az olcsó munkaerő foglalkoztatási rátája alacsony, a jó pedig magas, hogy szinte minden képzettségű szinten egyre drágul a munkaerő java, és egyre olcsóbb lesz a gyengébb minőségű. Minden fejlett gazdaságban a jó munkaerőre vadásznak, és egyre jobban megfizetik, a leggyengébb ötöd pedig olcsóbban is nehezen talál munkát.

Ez jut eszembe, amikor a nyugati közgazdászok azon siránkoznak, hogy Kínában egyre drágább lesz a munkás. Húsz éve még az amerikai bérnek huszadába, ma már hatodába kerül. Ezt jósolgatják, hogy Kínából az olcsóbb államokba fog vándorolni a tőke. Nem képesek megérteni, hogy a tőke nem az olcsó, hanem a minőségéhez képest olcsó munkaerőt keresi. A foglakoztatási adatok azt mutatják, hogy a nagyon jó munkásban kielégíthetetlen a hiány, annak ellenére, hogy egyre jobban meg kell fizetni, a gyenge minőségű pedig a normatív foglalkoztatási feltételek mellett nem talál munkát.

Nem ismerek olyan országot a világon, a legszegényebbtől a leggazdagabbig, ahol a jó munkaerőben nincs hiány, és a gyengében nincs felesleg.

Még ennél is általánosabb jelenség, hogy a tőke a bérszínvonalnál is fontosabbnak tartja a fejlett gazdasági környezetet, az infrastruktúrát, az oktatási rendszert. Ezért a fejlett gazdasági környezetben, akármilyen drága a munkaerő, nincs foglalkoztatási gond.

A foglalkoztatással foglalkozó közgazdászok sem hangsúlyozzák, hogy a munkaerő hatékonysága milyen mértékben függ a környezetétől. Minél jobb a munkaerő a munkájának a hatékonysága, annál hatványozottan jobban függ a környezettől. A szakmák zsenije esetleg ezerszer annyit érnek a fejlett társadalomban, mint otthon. Ez a leginkább látványosan a tudósok, a művészek, az élsportolók, általában a szakmák legjobbjai esetében jelenik meg.

- Számos tudományban a zsenik kibontakozása csak a világ néhány tudományos kutatási központjában hasznosulhat.

- A legjobb művészek csak néhány helyen lehetnek képességüknek megfelelően megfizetve.

- Számos élsportoló csak néhány országban kaphatja meg az árát.

- A legjobb sebészeket csak a leggazdagabbak tudják megfizetni.

- Ma már van számos olyan szakmunkás, hegesztő, üvegkábel összekötéseket végző, révkalauz, azaz szakmunkás, akit szinte meg sem lehet fizetni.

Ezért a belátható jövő legnagyobb problémája az lesz, hogy a szakmál legjobbjai a legfejlettebb, leggazdagabb országokban gyűlnek össze. Otthagyják a szegényebb hazájukat, nemcsak azért mert ott nem képesek megfizetni őket, hanem a saját szakmai ambíciójuk is csak ott bontakozhat ki. Ez a munkaerőmozgás lesz az országok közti különbségeket növelő tényező.

Tudomásul kell venni, hogy a minőségi munkaerő az egyetlen áru, amit nem lehet határok közt tartani. A munkaerő legjava, minden szinten világpolgár lesz abban az esetben, ha tud angolul. Minden szakmunkás világpolgár lesz akkor is, ha tud egyetlen világnyelven.

Mindezt most azért írtam le, mert éppen egy olyan szakcikket olvastam, hogy drágul a kínai munkaerő. Az ugyan igaz, hogy drágul, de a minősségénél függően egyre olcsóbb lesz.

A mai Kína hatszor hatékonyabb társadalom, mint huszonöt éve volt. Egészen más gazdasági környezetet jelent, mint akkor. A kínai munkaerő ma hatszoros áron is olcsóbb az értékéhez viszonyítva, mint akkor volt. Tehát az értékéhez viszonyítva olcsóbb, mint akkor volt.

Sokszor hivatkozom arra, hogy a világ két mesze legfejlettebb, leggazdagabb, legiskolázottabb diaszpórája a nyugati zsidó és a távol-keleti kínai. Ezek minden nemzeti állam felett állénak. Ez már száz éve igaz volt Európában és Kelet-Ázsiában, de a ma már szerte a világon is. Ennek a két etnikumnak nem volt szüksége arra, hogy a saját állama támogassa, az üldözésük ellenére, sok tekintetben éppen azért lettek az elsők.

Nemrég olvastam olyan felmérést, ami kimutatta, hogy milyen nemeztek fiai milyen eredményesek az Egyesült Államokban. Az előző ötven évben magasan a nyugati szidóság volt az élen. Most a kínaiak zárkóznak fel hozzájuk gyorsan, főleg a magasan képzettek körében. Elsősorban az egyetemi oktatásban.

A sárga veszedelem nem az olcsó, hanem a kiváló, drága munkaerejével hódítja vissza a Távol-Kelet sok ezer éves fölényét a világban.