Huszonöt évvel a Tiananmen téri katonai beavatkozás után

Kopátsy Sándor                  PH                  2014-06-09

Huszonöt évvel a Tiananmen téri katonai beavatkozás után

Huszonöt évvel a kínai politikai reformkövetelő diákok tüntetésének tanokkal történt leverése után elvárható volna, ha az eseményt a következményei alapján értékelnénk. Számunkra különös jelentősége volna, mert talán jobban megérthetnénk a mi 56-os forradalmunkat leverő és követő eseményeket is.

Nekem könnyű, mert nagyon igazolva látom magamat. A magyar forradalom szovjet tankokkal történő eltiprását ugyanis érzelmileg elfogadhatatlannak tartottam, holott az elkerülhetetlen logikáját előtte is világosan láttam. Nemcsak ma már távolodhattam az érzelmeimtől, de 1989-ben is már távol voltam. Ráadásul azok a tankok nem a lelkes magyar fiatalokat tiporták. Ezért el tudom képzelni, hogy a kínai demokraták sem tudják felejteni. Pedig nekik sokkal könnyebb, mert lenyűgözők a sikerek.

Minket is vigasztalhatott az, hogy mi lettünk a legvidámabb barakk, de ők azt mondhatják, hogy övék a világtörténelem legnagyobb csodája. Az emberiség ötöde háromszorosan gyorsabban fejlődik, mint valaha az ipari forradalom után a tízede. Három éve olvastam egy amerikai közvélemény kutató adatait, hogy a világ legnépszerűbb kormánya a kínai, a lakosság 86 százaléka sikeresnek tartja a vezetését. Ilyen népszerűséget demokráciák még nem érhettek meg.

De arra sem volt példa, hogy a világ legnépesebb országában 25 év alatt hatszorosára nőtt az egy laksora jutó jövedelem. Erre még kis ország sem volt képes.

Azt hatvan éve is láttam, hogy a kínai néppel még a bolsevik diktatúra is lehet sikeres, amiről a Szovjetunió népei nem is álmodhatnak. Nemcsak ők, de mi sem. Abban már akkor Weber tanítványa voltam, hogy bármilyen politikai felépítmény hatékonysága a puritán kultúrájú népek számára viszonylag sikeres.

Mivel a magyar népet, ha nem is lehet puritánnak, de lehet okosnak tekinteni, a bolsevik rendszert is képes jobban működtetni, mint a pravoszláv kultúrájú népek.

A kínai kultúráról annyit tudtam, hogy négyezer évig a világ élén jártak, a tudományos és technikai forradalom pedig újra nekik kedvez. Ezt nemcsak Japán, és a kis tigrisek megmutatták, de később általánossá vált a tény, hogy a nyugati egyetemeken a kínaiak minden más etnikumnál, még az európai zsidó diaszpóránál is, sikeresebbek. Márpedig az a nép, ami a protestánsoknál is sikeresebb, az mindenben az első lehet.

Mao vezetését nem értékeltem túl, utólag értek meg belőle egyre többet.

A Kínai Kulturális Forradalom nyugati szemmel borzalom, de megéreztem benne a magyar 56-os forradalom tanulságát. A sztálinista rendszer összeomlása után olyan nagy a lelkesedés, hogy restaurálódik a régi szemét. A magyar forradalom első hete talán a világ legszebb forradalma volt. Kezdettől fogva tudtam, hogy meddig mehetünk el a Szovjetunió fegyveres beavatkozása nélkül, és hogy nem számíthatunk nyugati segítségre. De hamar rádöbbentem, hogy nem lehet leállítani. Nagy Imrének kellett volna, de nem volt képes rá.

Számomra az 56-os tragédia tanulsága az volt, hogy a Rákosi-rendszer túl brutális volt ahhoz, hogy abból csak annyira lépjünk ki, amennyire van annak még realitása, és nem volt elég kemény a régi rendszer felszámolásában, hogy ne éledjen föl néhány nap után, és átvegye a vezetést. A Kínai Kulturális Forradalomban azt láttam, hogy Mao ázsiai módszerekkel számolja fel a rég rendszert restaurálni akaró erőket. Belenyugodtam, hogy a kíni kultúrát és társadalmat ő ismeri jobban.

Ma már tudom, hogy neki volt igaza, hiszen még így is tankora volt szükség, hogy a forradalom megálljon a gazdasági élet piacosításánál. Pár éve tudom, hogy a Kulturális Forradalom ideje alatt Mao küldte hat hónapos tanulmányútra Szingapúrba, Tenget a gazdasági reform tanulmányozására.

Az tehát 1989-ben is világos volt a számomra, hogy a kínai társadalom és állam nem léphetett túl a gazdasági élet piacosításán. Még a gazdaság piacosítása is állandó óvatosságra kényszeríti a felső vezetést.

Kínában szétesett volna a birodalom, ha pártok alakulhatnak.

Elég csak arra gondolni, hogy a reform kulcsa a gyermekvállalás erőszakos korlátozása volt, amire a politikai demokrácia eleve képtelen. Márpedig az évi 2 százalékot meghaladó népesség növekedés esetén ma 500 millióval többen lennének. Ami önmagában lehetetlenné tette volna a gazdasági reformot.

Így is elképesztő társadalmi feszültséget jelent a 300 millió másodrangú városi polgár.

A Nyugat háborog a Tiananmen téri kegyetlenégen, pedig ezerszer annyi kegyetlenség történik akkor, ha a hadsereg nem vet véget, a demokráciát követelők tűntetésének.

Nekünk, magyaroknak azt kellene megtanulni, hogy akkor jártunk volna a legkevésbé rosszul, ha Nagy Imre november elsején behívja a szovjet hadsereget. Nem remélhetem, hogy ezt a magyar társadalom most megérti, de tudom, hogy egyszer meg fogja érteni.