Hatvan év világpiaci árváltozásai

Kopátsy Sándor                 EG                   2013-06-18

Hatvan év világpiaci árváltozásai

Ebben a hatvan évben voltam közgazdász. Ezért örömmel néztem, mi is történt az óta. Számomra semmi meglepő. Nagyon drágul a nyersolaj, a földgáz és a marhahús. Jelentősen a vasérc és a réz. Az arany árát nem említem, mert annak nem látom a történelemformáló hatását.

Ezzel szemben olcsóbb lett minden mezőgazdaági termék, kivéve az említett marhahúst, valamint a fémek közül az alumínium.

A nyersolaj és a földgáz áremelkedését sem a kínálat hiánya okozta, hanem elve a használati értékükhöz, a többi energiahordozóhoz képest abnormálisan olcsó volt 1950-ben. Még a mai ára mellett is olcsó. A földgáz jelenlegi ára, a palagáz termelés forradalmának köszönhetően esni fog, ezért aztán a megújuló energiák versenyképessége csak a nagy állami dotációval lesz tartható.

Az olaj és gáz ára csak azért magas, mert a használati értékéhez viszonyítva olcsó. Nem energiahordozókban van hiány, hanem az energiahordozók drágák, és még mindig a nagyon megdrágult olaj és gáz közük a legolcsóbb. E két termékben gazdag kitermelők óriási bányajáradékhoz jutottak, és jutnak a belátható jövőben is.

A vasércbányászatban a jelenlegi magas árak nem lesznek tarthatók, ha a nagy bányafejlesztések beindulnak.

A réz magas ára aligha lesz tartós. Ha megtörténik az elektromos energia szállításának, és a fémek kinyerésének technikai forradalma, esni fog minden színesfém ára.

A marhahús áremelkedése indokolt, mert a gazdag országok viszonylagos vásárlóereje tovább is növekedni fog. Ezen az sem változtat, hogy a baromfi és hal árának csökkenése várható. A haltermelés forradalma még csak megindult, de már megállíthatatlan. A jövő századot a halfogyasztás megsokszorozódása fogja jellemezni.

A biológiai forradalomnak jellemzője, hogy leginkább a nagyon magas szaporodási potenciálú fajokban tarolt, és tarol. Előbb a baromfi, aztán a hal és a növények terén várhatók a nagy áttörések. Ezek ára az elmúlt hatvan év során 50-70 százalékkal csökkent. Ennél is jobban a baromfié és a tojásé. A legnagyobb csökkenés azonban a halterelésben várható.

A gabonák csökkenő ára tovább folyatódhat, mert még nagyon mesze van a tudomány az elérhetőhöz.

Mindent egybevetve az elmúlt hatvan esztendő anyagárinak alakulása felvet két kérdést, Malthus és a Római Klub jóslatának újragondolását.

Malthus rémálma a túlnépesedés várható hatásáról, eleve hibás volt. Az ipari forradalom hatása alatt el sem tudta képzelni, hogy biológiai forradalom is jöhet. Ezért a túlnépesedés veszélyét az élelmezés megoldhatatlanságában látta. Ennek azonban az ellenkezője történt. Az alapélelmek olcsóbbak lettek, az éhséget a túltápláltság váltotta fel, mint népbetegség.

Ennek ellenére a felvetését tudománytörténelmi eseménynek tekintem. Ha nem az élelmiszerhiányt vetíti előre, hanem a természeti környezet túlterhelését, eltartó képességének határát, és a népesség növekedéssel járó vagyonigényt, a jelen és a várható jövő legnagyobb előrelátójának kellene tartanunk.

Az még kevésbé kérhető számon a 19. század elején élő paptól, hogy megjósolja a tudományos és technikai forradalmat, mindenek előtt az élelmiszerek termelésében történteket, a műtrágyák, a növényvédő vegyszerek megjelenését, és legkevésbé a biológiai tudományok forradalmát.

Amennyire megértő vagyok Malthus tévedésével szemben, annyira botránkoztam a Római Klub vészharang kongatásán. A tudományok kiemelkedő személyeinek illett volna tudni, hogy a nyersanyagok feltárása még menny lehetőséget rejt, milyen feltárási és kitermelési lehetőségek várhatók. A jelentésük óta gyorsan nő a felismert geológiai kincs. Még gyorsabban nőnek a felkutatási, és kitermelési technikák, és az alkalmazási megtakarítások. Elég arra gondolni, hogy ma már a fémek kinyerésére alkalmas baktériumokkal az olyan ércek is hasznosíthatók, amelyek még a közelmúltban is meddőhányókra kerültek.

Az még érthető, hogy a laikusoknak fogalmuk sem volt arról, mi várható a tudománytól és technikától, de szomorú az, hogy a leghíresebb tudósok verik a vészharangot. Pedig most ez történik, amikor ezerszer nagyobb létszámú tudóshad rémisztget a felmelegedéssel. Ez esetben is, csak a változással járó negatív hatásokat látják, a pozitívot nem.

Nemcsak a kommunikációs csatornák, de a tudósok számára is csak a rossz hír, a hír.