Kis János: Agyaglábakon

Kopátsy Sándor                PP                    2013-06-15

Kis János: Agyaglábakon

A mai Népszabadság kétoldalas interjút közöl Kis János filozófussal. Rá is érdemes figyelni. Végre ő is felismeri, hogy a két politikai oldalnak hangot kell találni egymással.

Minden ilyen szándékot komolyan kell venni, akkor is, ha a találkozási pontról nagyon más a véleményünk.

Tudjuk róla, és ez a szavain is átsüt, hogy liberális polgárként keresi a kompromisszumot. Annak ellenére, hogy ő is Lukács György tanítványa volt, nem marxista alapon közelíti meg a célját. Marxista filozófiai alapnak a történelmi materializmust értem, annak ellenére, hogy maga Marx is súlyosan ezzel ellentétes útra tévedt. A történelmi materializmus alatt azt kell érteni, hogy a politika az alépítményre épül. Sem Marx, sem Kis ehhez nem tartja magát. Nekik is abból kellene kiindulni, hogy a felépítmény, a politikai, jogi viszonyokat a társadalmi alépítmény, azaz a valóság determinálja.

Ebben az interjúban azonban erről szó sem esik. Kis is csupán azt szeretné, ha a magyar társadalom olyan lenne, ami egy liberális polgár érdekeinek megfelel. Az fel sem merül, hogy a magyar társadalom nem, legalábbis még nem liberális.

A rendszerváltást követő magyar politikai viszonyokat azzal lehet jellemezni, hogy a Fidesz azért élvez kétharmados parlamenti többséget, mert a vezetője, Orbán Viktor volt az egyedüli politikus, aki marxista módon felismerte, hogy nem a társadalmat kell a pártja ideológiájára szabni, hanem a pártját kell a társadalom politikájának súlypontjára állítani.

Valamit nem volna szabad kétségbe vonni, hogy Orbán minden sikere arra épült, hogy a liberális pártjából közép-jobb pártot formált.

Ezzel szemben a másik pólust az SZDSZ jelentette. Ennek vezetői annyira ragaszkodtak a saját liberális elveikhez, hogy óriási szellemi vagyonuk és erős kapcsolatrendszerűk ellenére eltűntek a törvényhozásból. Sokkal liberálisabbá akarták tenni a magyar politikai és gazdasági felépítményt, mint amennyit a magyar társadalmi valóság képes volt elviselni.

Az MSZP azért bukott meg, mert a liberálisokkal nemcsak szövetkezett, hanem lefeküdt az elvárásaiknak. A napokban, egy másik interjúban, Surányi György arra panaszkodott, hogy Horn Gyula a választások fölényes megnyerése után három éven keresztül a maga baloldali útját járta, és csak ez után fogadta el az ő, és Bokros Lajos bölcs tanácsait. Csak azt nem tette hozzá, hogy ennek volt aztán a következménye, hogy a következő választáson elvesztette a szavazóinak felét, megbukott, és győzött a frissen közép-jobb párttá átalakult Fidesz.

Itt térek ki arra a magyar politikai életben általános torzulásra, hogy a politika helyességet nem a szavazatok számán mérik. Nem tanulják meg, hogy a pártok bizonyítványát a választási eredmény mérni. Bármit tarthat valaki Orbán Viktorról, ő az egyetlen politikus, aki olyan pártot szervezett, amelyik fedi a közép-jobb magyar társadalom súlypontját. Csak olyan párt lesz képes jelentős választói támogatást nyerni, amelyik a Fidesz szavazóinak jelentős hányadát el tudja csábítani. Erre azonban a liberális elvek a legkevésbé alkalmasak.

Kis János volt az elnöke annak az SZDSZ-nek, amelyik a baloldallal szövetkezve Antall Józsefet az MDF ültette abban a reményben, hogy azt a közép-jobb pártot képes lesz alkotmányos, konzervatív irányban eltéríteni. Ez ugyan fényesen sikerült, de az eredménye a páratlan választási bukással lett, és a kádereinek nagy része átállt, a közép-jobb párttá átalakult Fideszhez. 2010-re aztán egyértelművé vált, hogy a közép-jobb magyar társadalomban végül csak a közép-jobb párt győzhet.

Kis János sem érti meg a 2010-es választási eredményt, végre olyan párt győzött, amelyik fedi a társadalom súlypontját. Ezt ugyan sikerült nekik a rendszerváltás után megakadályozni, de végül, a szoclib politikai erő által megváltozatott MDF helyére a Fidesz lépett. Valamit az ellenzék nem hajlandó tudomásul venni, hogy a mai Fidesz olyan, amilyen lett volna az MDF, ha nem ültetik az élére Antall Józsefet. A mai Fidesz olyan közép-jobb párt, amelyen volt az eredeti MDF.

Ezt a trükköt azonban nem lehet megismételni, mert Orbánt nem lehet a Fidesz éléről lecserélni.

Kis János szavaiban nyomát sem találjuk annak, hogy mivel lehet megnyerni a magyar választók támogatását. Azoknak ugyanis elenyésző kisebbsége olyan értelemben liberális, amilyen liberalizmust ő és a volt párttársai akarnak. A közelmúltban éppen a Népszabadság ismertette azt a felmérést, amiből kiderül, hogy mind a gazdasági, mind a politikai liberalizmusnak ugyan van egy kis pártra elegendő támogatottsága, de akik mindkét liberalizmust támogatja, csak 1 százalékot jelent. Ez az 1 százalék azonban jelentős, mert a társadalom szakmai és kapcsolati elitjéből kerül ki. A külső támogatottságuk pedig nekik a legerősebb. Csakhogy a magyar nép makacs, ellenszegül a külső beavatkozásnak.

Ma, és a választáson nem előnyt, hanem hátrányt fog jelenteni a Fidesznek, hogy az ellenzéket a külföldről nemcsak szavakkal, de pénzzel is támogatják.

A Népszabadság tegnapi számában Bajnai Gordon is a közép felé való közeledést hangsúlyozta, de arról nem szólt, hogy csapatának fő támogatói a volt SZDSZ vezetők voltak, és most tapintatosan hallgatnak. Tudja, hogy ez nem marad titokban, és jelentősen rontani fogja a választási eredményét. Azt azonban még nem értette meg, hogy a választók nem a legalkalmasabb, hanem e nekik legjobban tetsző kormányfőt akarják.

Kis János elvárásai arról győznek meg, hogy csak nem látja a választók többségének elvárásait.

Ma az ország száma a mindennél fontosabb kérdés a foglalkoztatás. Ezen belül nem a közmunkák rangját, hanem a munkaalkalmat kell hangsúlyozni.

Mivel is van neki baja?

- „Orbán Viktor alaposan megszorítja a versengő többpárt-rendszert…” A magyar választók többségének a meglévő pártok száma is sok. Az ellenzék érdeke is sokkal inkább a kevesebb, mint a több párt volna.

- „…korlátozzák a végrehajtó és törvényhozó hatalom feletti bírói kontrollt…” Ezzel sincs gondja a választóknak.

- „Alkotmányos rangra emelik a keresztény nemzeti erkölcsöt és történelemszemléletet…” Ezért sem aggódik a választók többsége. Aki mégis aggódik azt megnyugtatják a tények. Történelmünk során még soha nem hagyta cserben annyi állampolgárunk a három történelmi egyházat, mint az elmúlt tíz évben. A vallást tagadók száma is megkétszereződött. Számomra a magyar társadalom szekularizációja viharosan terjed. A tényekhez képest közömbös, hogy mit mond az alkotmány. A rohamos szekularizációt Kis is elismeri, csak azt nem teszi hozzá, hogy ez történelmünkben soha nem volt olyan gyors, mint jelenleg. Ez is azt bizonyítja, hogy a politikai erőlködhet akár az ellenkező irányban is, az alépítmény az úr.

- „… az oktatástól és az egészségügytől a trafikokig rengeteg mindent központi irányítás alá vonnak…” A trafikügyet filozófusként fel sem vetném. Különösen nem az egészségügy mellett. Ez a téma legfeljebb a korrupció témakörébe fér meg.

- „Rengeteg mindent központi irányítás alá vonnak…” Ez az állítás konkrét megjelölés nélkül senkit nem befolyásol a pártválasztáskor.

- „… szorítják kifelé a külföldi tőkét, mindenek előtt a villany, víz, és gázszolgáltatásból és a bankszektorból.” Ami a mondat első állítását illeti általában nem igaz. Sokkal inkább igaz volt a liberális gazdaságpolitika uralma alatt az ellenkezője. Ami pedig a közműveket illeti, ezeket bűn volt eladni, méghozzá nyereség garantálta feltételek mellett. A közvélemény, velem együtt, inkább azon a véleményen van, hogy eladtunk mindent, amire vevőt találtunk. A közművek, és a bankok esetében a többség kiárusítása pedig közönséges bűn volt.

- „A hajléktalanokat kriminalizálják.” Ebben sem fognak vele egyetérteni a szavazók. Az a rendszer bűne, hogy sok a hajléktalan, de ezek többsége nem most lett az.

- „A szociális támogatásra szorultakat kényszermunkával büntetik, durván csorbítják a munkavállalói jogokat.” A közmunka is jobb, mint a liberális privatizációval megszüntetett kétmillió munkaalkalom.

- „Büntetőadókkal sújtanak nemszeretem ágazatokat.” Én egyetlen adóval sújtott réteget ismerek, ezek a kiskeresetű adózók, akiket valóba sújtott az egykulcsos adó. Ha valamivel lehet támadni a Fideszt, akkor ez lehet az.

Ezek voltak egy liberális filozófus választási programjának fő pontjai. A filozófus szakma azonban ennél nagyobb tárgyilagosságot követel.

Annál inkább örvendetes, hogy Kis is úgy látja, hogy „… érdemes azon is elgondolkodni, hogy a saját oldalunk önvizsgálata mennyire mély és széles alapú.” Ezt azzal kellene kezdeni, hogy mi volt az oka a Fidesz totális győzelmének. Az angolszász demokráciák szavazás rendszere szerint ugyanis a Fidesz nem kétharmados, hanem 99 százalékos győzelmet aratott. A 217 körzetből 215-t megnyert.

Fekete György és Akadémiája kritikájával egyetértek, de ezt a választók alig értékelik. Ez az értelmiség szűk körének a szégyene.

Ennél is hamisabb a sajtószabadság korlátozását felvetni. „A gelichschaltolt az árad felé, hogy Magyarország jobban teljesít.” Ezt ennek az írásnak a megjelenése is cáfolja. A nyomtatott sajtó mindenütt szenved. De a Népszabadság, a Népszava előfizetőinek csökkenését, az Egyenlítő megszűnését nem a cenzúra okozza, hanem az olvasók elpártolása. Az, hogy minden újságnak hátrány, ha nem igazodik a közvéleményhez.

„… az alkotmányozás, a jogállamiság mindenek felett védendő érték.” Ez is a liberalizmusnak a hamis dogmája. A mindenek felett álló értéke, ami mindent eldönt, nem az alkotmányosság, hanem a nép akaratának szentsége. Amerikai közvélemény kutató adatai szerint is nincs a világon olyan demokrácia, amelyiknek akkora volna az elfogadottsága, mint a kínainak. Ez a liberális elit véleménye, hogy az ő igényei felette állnak a népakaratnak. Miért nem lehet elfogadni a kínai diktatúrát, ha a lakosság nagyobb támogatását évezi, mint bármelyik liberális, többpárti demokrácia? Ráadásul nemcsak sokkal elfogadottabb, de sokkal sikeresebb is. Az egyetlen jogos követelmény, hogy a nép döntse el, milyen rendszer akar. A népek ezt a jogát nem lehet megtagadni. Az pedig, hogy minden kultúrában, annak minden fejlettségi szintjén azonos rendszert kell működtetni, éppen úgy elfogadhatatlan, hiszen a történelem ennek ellenkezőjét bizonyítja. A liberális demokráciára csak az a társadalom érett, amelyikben magas a jövedelem és az iskolázottság. Ehhez én mindig hozzáteszem a harmadikat, a népesség növekedése nem haladja meg a néhány ezreléket. Egyelőre nem találtam olyan országot, ahol a lakosság belső növekedése gyors és liberális demokrácia létrejött. Márpedig, amire nem ismerünk példát, azt még egy filozófus sem tekintheti követelménynek.

„A bizalomépítést ma is nélkülözhetetlennek tartom, de megérettem, hogy amíg a szembenálló felek nem értenek egyet abban, hogy mindkét oldal ugyanannak a politikai közösségnek a legitim résztvevője, addig ez nagyon borulékony folyamat.” Ez a lényeg. Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy ez a tisztelet legyen arányos a vélemények mögötti pártok támogatottságával. A Fideszt úgy kell kezelni, hogy páratlan felhatalmazást kapott. Ezt nem lehet megkerülni azzal a csavarral, hogy nem ezt ígérte. Eddig még nem találtam olyan pártot, amelyikre nem lehetett rábizonyítni, hogy olyant is ígért, amit nem, vagy nem úgy teljesített. A választásokon leadott szavazat bizalmat jelent. Azt el lehet veszíteni a következő választáson, de közben a szavazás eredményét el kell fogadni.

„Ez a személet egy liberálisé.” Ezzel is nagyon egyetértek. Az már a liberálisok baja, hogy olyan társadalom tagjai, melyikben mindig, most is nagyon gyenge lábon áll a liberalizmus ügye. Aki ezt nem veszi tudomásul, sok csalódás fogja érni.