Demográfiai fordulat latin-Amerikában

Kopátsy Sándor                  PD                  2013-06-15

Demográfiai fordulat latin-Amerikában

Évtizedek óta sokszor leírtam, hogy a latin népek kulturális és demográfiai okból képtelenek a puritán népekkel tartani a versenyt. Európában azonban szinte megszűnt a túlnépesedési nyomás. Latin-Amerikában azonban tovább tartott. Ma olvasom a Barceloniai Egyetem kutatási eredményét, ami azt bizonyítja, hogy a nők termelékenysége a létszámot fenntartó szintre, néhány országban az alá is csökkent. Ezt Latin-Amerika szempontjából történelmi eseménynek tartom. Eddig, ezeknek az országoknak a jövőjét a túlnépesedés okán is reménytelennek tartottam. Ez után ez az érvem elveszett, ha nem is egészen.

A népesség számának növekedése már nem érvem. Helyette a kontraszelekció maradt.

Néhány latin-amerikai országban a vezetés felfigyelt a gyermekvállalás gyors csökkenésére, és bevezette a kettőnél több gyermek vállalásának premizálását. Ez ugyan növelni fogja a születések számát, de ugyanakkor erősíti a kontraszelekciót. A gyermekszámhoz kötött fix összegű támogatás ugyanis ott fogja elsősorban ösztönözni a gyermekvállalást, ahol ez a fix összeg számít, és ott nem lesz hatása, ahol a felnevelés hatékonysága jó. Vagyis tovább fog növekedni a minőségi kontraszelekció.

Minél fejlettebb a társadalom, annál fontosabb lesz a felnevelés minősége, és annál nagyobb kárt fog okozni a kontraszelekció.

A belátható jövő nagy világproblémája az emberi faj túlnépesedése, és kontraszelekciója lesz. Éppen ellentétes a demográfia a faj érekével. A tudásalapú társadalomnak nem több egyedre, hanem jobb minőségű, nagyobb értékű emberanyagra van szüksége. Fajunk eljutott arra a szintre, amin a minőségi, a nagyobb értékű ember a legnagyobb érték. Ezzel a fajtörténet új szintre lépett. Megjelent az a faj, amelyik képessé vált arra, hogy ne a környezet fejlessze, hanem önmagát fejlesztővé vált. Ezt a feladatot csak akkor tudja teljesíteni, ha egyre képzettebbé, több ismeret tulajdonosává válik, és ismereteit a vele született adottságaihoz igazítja.

A fajunk egyedeinek társadalmi értékét már évtizedekkel korábban a képesség, a tudás és az erkölcs szorzatával definiáltam. A társadalomnak az vált az elsődleges érdekévé, hogy ezt a szorzatot, vagyis az egyének szellemi vagyonát, a munkaereje értékét maximalizálja. Ezzel szemben minden társadalomban, ezzel az emberiség egészében kontraszelekció folyik. Szaporodnak ott, ahol nem volna szabad. Világjelenség, hogy a világ országainak minél mostohább a jövője, annál nagyobb a népszaporulata. Ugyanez a jelenség minden egyes országon belül, mert minél kedvezőtlenebbek a családok gyermeknevelési feltételei, annál több gyermeket vállalnak. Fordítva, minél jobbak a család gyermeknevelési adottságai, annál kevesebb utánpótlást nevelnek. Ez a jelenség mg azokban az országokban is jelen van, ahol a már megszületett gyerekek képességének feltárása, és oktatása kiemelkedik az átlagból.

A társadalmi érdek azt kívánja, hogy a társadalom ne a vállalt gyermekek számát, hanem a felnevelés minőségét jutalmazza. Ilyen rendszer azonban sehol nem működik.

Mivel minél szegényebb a társadalom a létszámhoz kötött gyermeknevelési támogatás torzító hatása annál nagyobb.

Visszatérve a latin-amerikai országok demográfiájára, mivel azokban nagyok a társadalmi különbségek, nemcsak jövedelemben, de etnikai tekintetben is, e térség országaiban különösen nagyok a különbségek.