Kopátsy
Sándor PG 2013-06-13
A SZEGÉNYSÉG ELLENI HARC
A The Economist
legutóbbi számának vezércikke a szegénység elleni harc állását elemzi a
világban. Büszkén közli, hogy az utóbbi húsz évben 1 milliárddal csökkent a
szegények, vagyis azok száma, akik napi 1 dollárnál is kevesebből élnek. Azt
már nem teszi hozzá, hogy ugyan csak ennyivel nőtt meg az emberiség létszáma.
Azt csak más
szövegkörnyezetben jegyzi meg, hogy a
szegényégből kiemeltek kétharmada Kínában történt. Vagyis, ha nincs kínai
csoda, semmi ok nem lenne a büszkeségre. Kínában
sem lenne ilyen ragyogó eredmény, ha nem korlátozzák a gyermekvállalást.
Vagyis az eredmény elsősorban annak köszönhető, amit a Nyugat, azon belül a
kereszténység erkölcsi bűnnek, és társadalmi deformációnak tart, a
gyermekvállalásnak az állam által kierőszakolt korlátozása. Kínában a nyugati
demográfusok szerint is, húsz év alatt félmilliárddal több gyerek született
volna, ha nem korlátozzák, és szó sem lehetne arról, hogy 640 millió kínai a
nyomor szintje fölé emelkedett.
A világ
népességének háromötödében közel 1 milliárddal nőtt a lakosság, de csak 340
millióval csökkent a nyomorban élők száma. Azaz körükben nőtt a nyomorgók
aránya.
A nyomor alakulása szempontjából ketté kell
osztani az emberiséget. A két csoport között ugyanis alapvető a különbség.
Az egyikbe
tartoznak azok a társadalmak, ahol nincs számottevő népességnövekedés, a
másikban pedig nagyon gyorsan, az elviselhetőnél sokkal gyorsabban nő a
lakosság.
- Az első
csoportba tartoznak a puritán nyugati népek, és a konfuciánus távol-keletiek.
- A másodikban
minden más kultúra, a nyugati népek közül a latin, és az ortodox keresztény
erkölcsűek is.
Az első
csoportban elviselhető, alig néhány ezrelékes, a másikban az elviselhetőnél
tízszer gyorsabb a természetes népszaporulat.
Az első csoportban
gyakorlatilag nincs jelentős nyomor, a másodikban viszont reménytelen a helyzet.
Az elmúlt száz
év úgy fog bevonulni a történelembe, mint az emberiség létszámának robbanása.
Száz év alatt megnégyszereződött a létszámunk. Ezt az óriási változást szinte
figyelmen kívül hagyja mind a politika, mind a társadalomtudomány.
Még nem
találkoztam olyan tudományos munkával, amelyik arra a kérdésre kereste a
választ, hogy mikor, mennyi lenne az emberiség optimális létszáma. Mekkora
népesség jelentené az emberi faj számára optimális életlehetőséget.
Mennyi embert visel el óriási károkozás
nélkül a természet, mekkora létszám mellett volna a legmagasabb az átlagos
életszínvonal?
Bármennyire
bátorság kell az ilyen szám kimondásához, megkockáztatom, hogy tized ekkora sem volna a nyomorban élők
száma, és lényegesen magasabb az átlagos jövedelem, ha 2 milliárdnál megáll a
létszámunk.
Természetesen, a
tudomány és a technika fejlettsége függvényében változik, hogy mekkora létszám
volna fajunk számára optimális. A zöldek azt hirdetik, hogy a jólét arányában
nő a természeti környezet terhelése. Ezen ugyan lehet vitatkozni, de azon nem,
hogy a jólét szinténél sokkal fontosabb a létszám. Elég volna arra gondolni,
hogy a következő 50 ében, minimálisan további 2 milliárddal nő a létszámunk. Ez
pedig nagyságrenddel nagyobb terhelést jelent, mint a várható felmelegedés.
A zöldek arról
feledkeznek meg, hogy az életszínvonal
növekedése nemcsak nagyobb terhet ró a környezetre, hanem a nagyobb jövedelem
és a fejlettebb technika több forrást is teremt a természetvédelemre. A
szegény ember ugyan kisebb terhet jelent, de a védekezéshez szükséges források
és eszközök teljes hiányát is.
A tények azt
bizonyítják, hogy ott kisebb a természetkárosítás, ahol magasabb a jövedelem.
Az is tény, hogy a legsűrűbben lakott térségekben a legnagyobb a
természetpusztítás.
A zöldek másik
hibája, hogy a természeti környezet rontásának tekintenek minden olyan
beavatkozást, ami sérti az eredetei természeti környezetet. Számomra a parkok,
botanikus kertek, temetők, gazdagok villanegyedei, a teraszosan művelt
ültetvények jelentik a legszebb természeti környezetet, pedig ezekben semmi
sincs az eredetiből. De tapasztalatom szerint, ezekben találkozom a legtöbb
énekes madárral is. Nekik is ezek az ideálisak.
Az egyet nem
értésemet egyetlen mondat idézetével zárom.
„Nem valószínű,
hogy a kínai tapasztalt máshol hasznosítható.”
Véleményem
szerint csak a kínai példa követése lehet eredményes. Azt elfogadom, hogy más
kultúrákban nem lehet végrehajtani, de ott nincs is remény a megoldásra.
Összegezve a véleményem.
Az emberiség egészének, ezen belül a
legszegényebbeknek is az jelentene a legtöbbet, ha nem lennénk sokkal többen,
mint ahányunk számára ideális otthon a föld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése