Hol, mennyi a húsfogyasztás

Kopátsy Sándor                 PA                   2013-06-17

Hol, mennyi a húsfogyasztás

Fajunk fejlődésében a döntő szerepe mindig az agynak volt. Az ember olyan biológiai lény, amelyiknek szinte minden fizikai adottsága, versenytársaihoz viszonyítva, nagyon gyenge, ezt csak a rendkívül fejlett agyának köszönhetően tudta ellensúlyozni. A fejlett agynak azonban nagyon sok energiára van szüksége. Az agy súlya ugyan a testsúly alig ötvened része, mégis a táplálék kalóriájának az ötödét igényli.

Ezt az agyának köszönhető különleges táplálkozási igényét azzal tudta megoldani az ember, hogy egyrészt könnyen emészthető, kalóriában gazdag táplálékot fogaszott, másrészt a táplálékát igyekezett minél könnyebben emészthetővé tenni.

Ezért indokolt volna, ha a történészek többet foglalkoznának a táplálkozás történetével. Ennek indokoltsága, hogy fajunk minden sikerét a fejlett agyának köszönhette. A fejlett agynak pedig viszonylag sok energiára van szüksége. Ez az ember ösztönösen felismerte, hiszen az agyát csak akkor tudja jól energiával ellátni, ha a táplálkozását az agya magas igényéhez igazítja. A táplálékszerzés elsődleges szempontja, még minden fajra általánosan jellemző. Az emberre is. Az azonban messze túllépett ezen, mert egyrészt a táplálékát minden természeti környezetben igyekezett az adottságokhoz igazítani. Egyedül fajunkra jellemző tulajdonság, hogy táplálkozását a nagyon eltérő természeti környezethez igazította.

A trópusok közelében lényegében növényevő, a tengerpartok közelben főleg a tenger gyümölcsivel, a halban gazdag környezetben főleg halevő, a pásztorkodásra alkalmas területen húsevő lett.

Ezt természetes szükségszerűségként fogtuk fel, nem tartottuk csupán az emberre jellemzőnek. Nem tulajdonítottunk ennek fontosságot.

Arra azonban fel sem figyeltünk, hogy fajunk nagy figyelmet és sok erőforrást fordított arra, hogy a táplálékát minél könnyebben emészthetőbbé tegye.

Az állatvilágban is találunk példát arra, hogy évmilliók alatt kialakult a táplálékuk emészthetővé tétele, de az emberre jellemző gyorsa alkalmazkodás példátlan. Gyakran említem az összetett gyomrú növényevők példáját. Ezeknek az emésztőrendszerük alakult ki ilyenné. A bendő ugyanis lényegében a silózás feladatát látja el, a kis kalóriaértékű, nehezen emészthető növényi táplálékkal. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy gyorsan legelhet, és a rágást nyugodtan rejtekhelyen végezheti.

Az ember azonban szinte minden táplálék esetében kialakította az annak megfelelő előkészítési módszert. Ez elképesztően sok munkát igényelt. Még nem találkoztam olyan munkával, ami felmérte, hogy az emberek munkaidejüknek mikor, hol hány százalékát fordították az emésztést megkönnyítő munkákra. Arról sem találtam felmérést, hogy a nyers táplálék tápértékéből mennyi maradt a megemésztés után. Természetesnek tűnik, hogy a nyershúsnál lényegesen kevesebb energiával lehet megemészteni a már megtört, megdarált, megsütött vagy megfőzött húst. Ez a különbség az öreg vadak és a jelenkor fiatal állainak húsa esetében lényegesen nagyobb. Különösen nagy, és látványos a különbség a gabonák esetében. Azok megtörése, megőrlése, szelektálása, megdagasztása, élesztővel történő erjesztése, megsütése sokszorosára növeli az emésztés után maradó, a szervezet működését szolgáló energiát. A mai embernek már fogalma sincs arról mennyi időt és energiát igényelt.

Ezek a gondolatok jártak az eszembe, amikor a kontinensek húsfogyasztási adatait néztem.

Az élen Észak-Amerika áll 120 kiló egy laksora jutó éves húsfogyasztással.

Az EU állami ennél közel harmadával kevesebbet, 82 kilót fogyasztanak. Természetesen az észak lényegesen több, délen, a mediterrán országokban kevesebb.

Latin-Amerikában nagy szóródás mellett, mintegy tíz kilóval kisebb a húsfogyasztás.

A nyugaton belül azt mondhatjuk, a különbség az egy főre jutó nemzeti jövedelemmel egyenesen, és az átlag hőmérséklettel fordítottan arányos.

A két legnagyobb lakosságú ázsiai kultúrában azonban óriási a különbség, ezt illusztrálja, hogy Kínában 60 kiló, Indiában pedig 6 kiló. Ez az óriási különbség bizonyítja a sok évtizedes véleményem, amely szerint Kína az alkalmazott módszertől függetlenül felzárkózik, India pedig lemarad. Vagyis a politikai demokráciából nem lehet megélni.

A leggyorsabban szaporodó, az állattarásra kedvező természeti adottságú Afrikában pedig 18 kiló.