2013. június 18., kedd

A magyar labdarúgás lehetősége

Kopátsy Sándor                PS                  2013-06-15

A magyar labdarúgás lehetősége

Jó harminc éve írtam arról, miért és milyen lehetőségei vannak a magyar labdarúgásnak. Elképzelésem lényege az volt, hogy egyedül nincs esélyünk a régi dicsőségre. Akkor olyan abszolút sztálinista diktatúrában éltünk, amiben szinte csak a rendszert igazoló nemzetközi sikereket és a tömegek nacionalizmusát szolgáló hívatásos sport jelentett anyagi és politikai szabadságot. Másként fogalmazva, a hívatásos portoló volt az irigyelt gazdag, népszerű és független ember. Aki híres és gazdag akart lenni, az a magyar labdarúgó válogatottba álmodta magát.
A magyar labdarúgás azért kerülhetett a világszínvonalba, mert ez volt az elképzelhető legnagyobb anyagi és szellemi karrier. Ahogy enyhült a sztálinizmus, úgy csökkent a magyar labdarúgás színvonala.
Nézők is azért voltak, mert egyrészt magas volt a játék színvonal, másrészt nagyon kevés más szórakozási lehetőség volt. Azt már akkor leírtam, hogy a háztáji, a kalákás házépítés és általában a kertes házakban élés mellett kevesen járnak meccsekre.
Annak az okát, hogy most nincs rangos magyar labdarúgás nem a szakmai vezetésben, hanem a magyar társadalomban történt változásában kell keresni.
Megoldás.
Akkor azt javasoltam, hogy ebben a sportban állítsuk vissza a Monarchiát abban az értelemben, hogy öt-hat utódállam közös bajnoki osztályt működtet. Ebben minden tagországnak három, vagy négy csapat szerepeltetésére van joga. Ezen belül minden országnak kétévenként kiesik a leggyengébb csapata, melyik helyett a hazai legjobb szereplőt állíthatja be. Esetleg ezeknek egymással játszanak a bejutásért.
Ez azért jelentene megoldást, mert egyik közép-európai állam sem képes önmagában olyan első osztályt működtetni, amelyiknek színvonala, nézettsége elérheti a kívánt szintet. Ezzel szemben mindegyik ország három-négy elég erős csapatot képes kiállítani. De még ehhez is fenn kell tartani külföldi játékosok importjának szabadságát.
Itt nem akarom az akkor leírtakat részleteiben ismételni.
Kiegészítésként, kitérek arra, miért fontos a labdarúgásban is a legjobbak külföldi szereplése, de ugyanakkor élni kell a viszonylag olcsó tehetséges játékosok importjával is. Tudomásul kell venni, hogy ma már a hazai labdarúgó karrier nem az egyedüli csábító azok számára, akik más szakterületen is tehetségesek. Szerencsére, túljutottunk azon, hogy néhány tucat labdarúgó az ország legjobban kereső, és politikailag nem támadható 100 fős elitjébe kerülhessen.
Nem véletlen, hogy a nálunk sokkal gazdagabb országokban, a nagyságrenddel gazdagabb klubok is arra kényszerülnek, hogy külföldről importáltakkal, illetve bevándorlókból töltsék fel a csapatukat.
Most nem részletezem az akkor is leírt okait annak, hogy miért nem bírja el egyik ország sem a nemzetközi élvonalba kerülő csapat kinevelését. A tény az óta beigazolódott.
Mivel alacsony a labdarúgás színvonala, és bőven vannak más szórakozási lehetőségek, a vállalkozói rétegnek pedig drága az ideje, nincsenek nézők sem. Az első osztályú csatok nézőszáma ritkán éri el a nyugati sztárcsapatok nézőinek tizedét
Az élet az óta bebizonyította, hogy csak azok a labdajátékok válhattak eredményessé, amelyikek kellő szintű fenntartását biztosító forrásokat a tulajdonos képes biztosítani. Ezért, azok a városok jártak jól, melyek a teherbíró képességüknek megfelelő sportot választottak. Veszprémnek és Győrnek világszínvonalú kézilabda csapata van. Talán csak ez a sport olyan, amiben a hazai mezőny ugyan nem üti meg a színvonalat, de egy nagyobb város teherbíró képessége lehetővé teszi, hogy néhány külföldi játékos vásárlásával olyan csapatot hozzon össze, amelyik a világ legjobb fél tucatja között is nyerési esélyekkel szerepel.
Ezzel ki is merült a labdajátékok azon köre, amiben az ország ereje elegendő lehet egy világ színtű csapatra. Nemcsak a labdarúgás, de a kosárlabda és a jéghoki is olyan drága, amit egyetlen magyar klub, vagy közösség nem képes fedezni. Ezeknél is a több állam közös bajnoksága lehet az egyetlen megoldás.

A versenysport társadalmi jelentősége ma már sokkal nagyobb annál, hogy csupán a sportágak vezetőire lehet bízni a stratégiai döntéseket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése