Kopátsy
Sándor PS 2013-06-15
A magyar labdarúgás lehetősége
Jó harminc éve
írtam arról, miért és milyen lehetőségei vannak a magyar labdarúgásnak.
Elképzelésem lényege az volt, hogy egyedül nincs esélyünk a régi dicsőségre. Akkor
olyan abszolút sztálinista diktatúrában éltünk, amiben szinte csak a rendszert
igazoló nemzetközi sikereket és a tömegek nacionalizmusát szolgáló hívatásos
sport jelentett anyagi és politikai szabadságot. Másként fogalmazva, a
hívatásos portoló volt az irigyelt gazdag, népszerű és független ember. Aki
híres és gazdag akart lenni, az a magyar labdarúgó válogatottba álmodta magát.
A magyar
labdarúgás azért kerülhetett a világszínvonalba, mert ez volt az elképzelhető
legnagyobb anyagi és szellemi karrier. Ahogy enyhült a sztálinizmus, úgy
csökkent a magyar labdarúgás színvonala.
Nézők is azért
voltak, mert egyrészt magas volt a játék színvonal, másrészt nagyon kevés más
szórakozási lehetőség volt. Azt már akkor leírtam, hogy a háztáji, a kalákás
házépítés és általában a kertes házakban élés mellett kevesen járnak meccsekre.
Annak az okát,
hogy most nincs rangos magyar labdarúgás nem a szakmai vezetésben, hanem a
magyar társadalomban történt változásában kell keresni.
Megoldás.
Akkor azt
javasoltam, hogy ebben a sportban
állítsuk vissza a Monarchiát abban az értelemben, hogy öt-hat utódállam közös
bajnoki osztályt működtet. Ebben minden tagországnak három, vagy négy
csapat szerepeltetésére van joga. Ezen belül minden országnak kétévenként
kiesik a leggyengébb csapata, melyik helyett a hazai legjobb szereplőt
állíthatja be. Esetleg ezeknek egymással játszanak a bejutásért.
Ez azért
jelentene megoldást, mert egyik közép-európai állam sem képes önmagában olyan
első osztályt működtetni, amelyiknek színvonala, nézettsége elérheti a kívánt
szintet. Ezzel szemben mindegyik ország három-négy elég erős csapatot képes kiállítani.
De még ehhez is fenn kell tartani külföldi játékosok importjának szabadságát.
Itt nem akarom
az akkor leírtakat részleteiben ismételni.
Kiegészítésként,
kitérek arra, miért fontos a labdarúgásban is a legjobbak külföldi szereplése,
de ugyanakkor élni kell a viszonylag olcsó tehetséges játékosok importjával is.
Tudomásul kell venni, hogy ma már a hazai labdarúgó karrier nem az egyedüli csábító
azok számára, akik más szakterületen is tehetségesek. Szerencsére, túljutottunk
azon, hogy néhány tucat labdarúgó az ország legjobban kereső, és politikailag
nem támadható 100 fős elitjébe kerülhessen.
Nem véletlen,
hogy a nálunk sokkal gazdagabb országokban, a nagyságrenddel gazdagabb klubok is
arra kényszerülnek, hogy külföldről importáltakkal, illetve bevándorlókból
töltsék fel a csapatukat.
Most nem
részletezem az akkor is leírt okait annak, hogy miért nem bírja el egyik ország
sem a nemzetközi élvonalba kerülő csapat kinevelését. A tény az óta beigazolódott.
Mivel alacsony a
labdarúgás színvonala, és bőven vannak más szórakozási lehetőségek, a
vállalkozói rétegnek pedig drága az ideje, nincsenek nézők sem. Az első
osztályú csatok nézőszáma ritkán éri el a nyugati sztárcsapatok nézőinek tizedét
Az élet az óta
bebizonyította, hogy csak azok a labdajátékok válhattak eredményessé, amelyikek
kellő szintű fenntartását biztosító forrásokat a tulajdonos képes biztosítani. Ezért, azok a városok jártak jól, melyek a teherbíró
képességüknek megfelelő sportot választottak. Veszprémnek és Győrnek
világszínvonalú kézilabda csapata van. Talán csak ez a sport olyan, amiben a
hazai mezőny ugyan nem üti meg a színvonalat, de egy nagyobb város teherbíró
képessége lehetővé teszi, hogy néhány külföldi játékos vásárlásával olyan
csapatot hozzon össze, amelyik a világ legjobb fél tucatja között is nyerési
esélyekkel szerepel.
Ezzel ki is
merült a labdajátékok azon köre, amiben az ország ereje elegendő lehet egy
világ színtű csapatra. Nemcsak a labdarúgás, de a kosárlabda és a jéghoki is
olyan drága, amit egyetlen magyar klub, vagy közösség nem képes fedezni.
Ezeknél is a több állam közös bajnoksága lehet az egyetlen megoldás.
A versenysport társadalmi jelentősége ma
már sokkal nagyobb annál, hogy csupán a sportágak vezetőire lehet bízni a
stratégiai döntéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése