Helmut Schmidt nem ajánlja az eurót

Kopátsy Sándor                PG                    2013-06-22

Helmut Schmidt nem ajánlja az eurót

Ritka öröm tekintélyes, sőt általam is nagyra becsül kortársamtól pontosan visszaigazolni mindazt, amit az Európai Unióról kezdettől fogva állítok.

Előre néhány idézet az újságoknak adott nyilatkozatából.

„Mert aki azt hiszi, hogy a német modell – amelyet most a gazdasági siker szinonimájaként emlegetnek – európai modellé válhat, nagyon tévednek.”

Ez a megállapítása számomra most azért különösen aktuális, mert a The Economist mellékletként közöl egy terjedelmes tanulmányt Németországról. Azzal is az a bajom, hogy a német modell sikerére esküszik. Az európai politikai elit és a nyugati társadalomtudomány nem hajlandó tudomásul venni, hogy a társadalmi sikerek alapja nem az ilyen, vagy olyan modell, ideológia, hanem a nép magatartásának megfelelése. Nem a modell alkalmassága az oka annak, hogy Európa puritán népei mind sikeresek, a nem puritánok közül pedig egyik sem. A második világháború óta két nagy ország volt igazán sikeres, a német és a japán. Erre a magyarázat, hogy minden nyugati puritán, és minden távol-keleti konfuciánus nép nagyságától, módszerétől függetlenül sikeres.

„Európát is újra kell gondolni, mert a hidegháború végén „túl sok volt a lelkesedés, és kevés az ész. Ennek tudható be, hogy 1990-ben Maastrichtban úgy döntöttek, hogy minden akkori EU-tagot meghívnak a monetáris unióba, holott nyilvánvaló volt, hogy többen nem tudnak felkészülni a belépésre. Túl korán érkezett az uniós meghívó a románoknak és a bulgároknak is…”

Schmidt tapintatos. Én már abban is kételkedek, hogy a mediterrán országok beférhetnek, és az első hiba a Franciaországgal kötött EU tengely volt. A német modell a franciáknak sem lehet sikeres. Schmidt is valami ilyenbe gondolkodik. „… neki elég egyértelmű elképzelése van a jövő Európájáról. Ez pedig leginkább az egykori EGK, azaz a Közös Piac szűk köréhez hasonlít, vagyis egy a déliek és a britek nélküli mag-Európához.”

„a többiek sorsáról inkább nem ejt szót.”

Schmidt, németként, nem akar hallani egy olyan Közösségről, amiben Nagy Britannia, sőt a négy puritán, volt angol gyarmat is tag. Pedig ezek nélkül a Közös Piac mind a katonai, mind a nyersanyagellátási tekintetben béna kacsa a Távol-Kelethez viszonyítva.

Schmidt bölcsességét dicsére, hogy nem lát semmi esélyt arra, hogy egyelőre semmi reális esélyt nem lát arra, hogy elvei elfogadásra kerülhetnek. Nemcsak most, a német választások előtt, de még utána sem.