Sok szuverén államra van szükség

Kopátsy Sándor                EH                   2018 11 20

Sok szuverén államra van szükség

A világgazdaság hatékony működése az emberiség legfontosabb feladata. Ez pedig csak akkor lehet hatékony, ha nincsenek vámhatárok. Vámhatárokat azonban csak akkor lehet megszűntetni, ha minden állam szuverén a valutája árfolyamának a szabályozásában. Az Európai Unió azzal került válságba, hogy nagyon különböző fejlettségű és kulturális tagországát közös valutára kényszerítette. Ez már a maastrichti elvárásokban is megjelent, de gorombává vált azokkal az országokkal, amelyek beléptek az euró övezetbe. Nekünk, magyaroknak elve szerencsénk volt, hogy hiába jelentkeztünk, elhalasztották a felvételünket. A közös valutát megkülönböztetett örömmel fogadták a latin országok, az EU alapító Franciaországot is, de a még inkább az eleve alkalmatlan mediterrán társát, akiknek a maastrichti elvárások is teljesíthetetlenek voltak. Ezek csak azt látták, hogy megszabadulhatnak a többieknél gyorsabb inflációtól.

Milyen valutára van szükségük az országoknak?

Egyértelmű a válasz, hogy olyanra, amivel egyensúlyban tarthatják a külkereskedelmi mérlegüket. Erre korábban is csak akkor voltak képesek, ha a környezetükénél nagyobb inflációval, fedezetlen pénzteremtéssel teremtettek állami bevételt. Ezek azt hitték, hogy a közös valuta majd azt jelenti, hogy nekik is olyan kemény valutájuk lehet, mint a németeknek, és a puritán, azaz takarékos többi tagországnak.

Nemcsak a politikusok és a bankárok hitték azt, hogy a közös valuta a latin országok számára a megkülönböztetett nagyobb inflációtól megszabadít, de a lakosság is.

Az elvárásból csak az valósult meg, hogy megszabadultak az inflációtól, de reménytelenül eladósodtak. Kiderült, hogy a felhalmozódott, olcsón teremtett külső adósságuk gyorsan nő, és visszafizethetetlen.

A mediterrán országok hitelezői az EU gazdag és takarékos országai voltak, akik csak azt látták, hogy a latin tagországok számukra magas kamatozású állampapírokat bocsájtanak ki, de azt nem, hogy ez az adósság számukra behajthatatlan. Itt tartunk jelenleg.

Az euró övezetbe fel nem vett országok, közük mi is, szomorúan vettük tudomásul, hogy kimaradunk a könnyű hitelekből. Vigasztalásul, kisebb mértékben, svájci frankban adósodtunk el. Az volt a szerencsénk, hogy Svájc nem adott hitelt, és a közép-jobb Fidesz kormány észbe kapott, és megállította ezeket a nem hivatalos hitelezéseket. Az okozott kárt megosztották az állam, a bankok és az adósok között. Nem volt olcsó, de megoldottuk, elsősorban azzal, hogy közel harmadával leértékeltük a valutánkat, a forintot, aminek a jelenlegi árfolyama már megfelel az ország gazdasági erejének.

A leértékelésnek köszönhetően a külkereskedelmi egyenlegünk megjavult, a turizmusunk pedig virágzik, a foglalkoztatásunk pedig talpára állhatott.

De nemcsak gazdaságunk szabadult meg az EU brüsszeli bürokráciájának a gazdasági nyomásától, de a közép-jobb kormányunk úttörő volt a használhatatlan közel-keleti és afrikai fiatalok be nem fogadásában is. Ezzel ugyan rossz fiúk lettünk az EU bürokráciája számára, de remélhetőleg a jövő évi EU választáson meggyengülnek a befogadást pártolók is, és meg lehet állítani, hogy a beépülésre alkalmatlan fiatalság települhessen be az EU országokba.

A forint jelenlegi 320 közeli árfolyama az országunkat viszonylag talpra állította. Nemcsak a turisták jönnek, az exportunk is meghaladja az importot, de a tőke is szívesen jön országunkba.

Hova megy a tőke.

Kiderült, hogy az egészséges gazdaság csak akkor működhet, ha az ország valutájának az árfolyamát a saját igényéhez igazítja. Ezt az elvárást a tőkés osztálytársadalmak klasszikus közgazdaságtana könnyen elintézte azzal, hogy oda megy a tőke, ahol olcsóbb a munkaerő. Annak ellenére, hogy a tudományos és technikai forradalom ebben a tekintetben is fordulatot hozott, a közgazdászok továbbra is abban a hitben élnek, hogy a munkaerő árához igazodik a nemzetközi tőkemozgás. Nem veszik tudomásul, hogy a tőke nem az olcsó, hanem a jó munkaerőt keresi.

Ez már a hidegháborúban beigazolódott.

Az első csoda Japán háború utáni sikere volt. A viszonylag drága japán munkaerő komparatív hatékonyága volt a legmagasabb. Ez abból következett, hogy a japán munkaerő nem olcsó, hanem a hatékonyágához viszonyítva volt az. A japán csodát gyorsan követte a két volt japán gyarmat, Dél-Korea és Tajvan. Ezek sikere azt bizonyította, hogy oda megy a tőke, ahol a munkaerő képzettsége és szorgalma az élen jár. Ezt bizonyítja a tény, hogy a háború után a japán oktatási rendszer állt az élen, de hamarosan az élre került a Három Kis Tigris, Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan. Ez a három ország ötven éve az ENSZ felmérése alapján az első három helyen osztozik. Ezért lett a véleményem, hogy a jelenkor munkaerőigényét nem az áruk, hanem a hatékonyságuk, a minőségük alakítja.

Ez a Nyugaton is egyértelműen beigazolódik. A legjobb közoktatási rendszere Finnországnak van, ötven éve az első. Európában minden skandináv ország megelőzi a politikai nagyhatalmakat.

Harminc éve megkülönböztetett figyelemmel kísérem a világ tíz legfejlettebb országát. Ezek sorrendje Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Hollandia és az Egyesült Államok, ezek sorrendje az óta nem változott lényegesen. A tíz közül hat kis puritán állam. Európában tehát bebizonyosodott, hogy a kis nemzeti államok lényegesen sikeresebbek, mint a nagyok. Ráadásul a hatból kettő nem is tagja az EU-nak, és ennek nem is kell fizetni a kárát.

A négy óceánokon túli volt brit gyarmat lakossága ötször nagyobb, mint az európai hat legfejlettebbé. Ezek gazdagságát az alulnépesedettségük és nyersanyaguk valamint mezőgazdasági adottságuk magyarázza. Viszont magyarázatra szorul, hogy az Egyesült Államok, a világtörténelem legnagyobb szuperhatalma köztük is az utolsó. Ezt az okozza, hogy a lakosságának közel fele latin-amerikai és afrikai, akik visszahúzzák a puritán lakosság eredményeit. Ha megnézzük, kiderült, hogy az Egyesült Államok puritán lakossága még Norvégiát is megelőzné, de a nagyobb hányadú latin-amerikai és afrikai lakosság lehúzza az átlagot. Ez annak ellenére is így van, hogy a latin-amerikai és afrikai lakosság is ott él a legjobban.

Az Egyesült Államok fejlődésének legnagyobb veszélye, ha oda telepedhet Latin-Amerikából a lakosság szegényebb fele. Jelenleg is sok ezer közép-amerikai vonul Mexikón keresztül azzal a céllal, hogy az Egyesült Államok polgára lehessen. Jelenleg a latin-amerikai államokban mintegy 700 millió olyan ember él reménytelen szegénységben, aki még egyszer gazdagabb lenne, ha az Egyesült Államokban az alsó ötödbe kerülne. Szerencsére, a legutóbbi választáson olyan elnökük lett, akinek fő mondanivalója a latin-amerikai és a közel-keleti bevándorlás megállítása.

Szerencsénkre, az Egyesült Államok támogatására számíthatunk a szelekció nélküli bevándorlás megállításában. Ennek a szuperhatalomnak eszébe sem jutott a kontinens latin-amerikai államaival egyesülni. Nem egyesülni, hanem elkülönülni akar tőlük.

Ezzel szemben az európai közvéleménnyel sikerült elhitetni, hogy nemcsak az Európai Unió létrehozása, de még a többség közös valutája pozitív lépés volt. Az ugyan nem vitatható, hogy Franciaország lényegesen fejlettebb társadalmú és kultúrájú, mint a négy mediterrán ország, mégis súlyos hiba volt számára az EU vezetésben fontos szerepet adni. A franciák nemcsak Kanadában, de az Egyesült Államokban is a puritánokhoz csatlakoztak. Egyedül ugyan ők sem lettek sehol eredményes gyarmatosítók, de Észak-Amerikában jól vizsgáztak, a protestáns kultúrájúakhoz igazodtak. A spanyolokhoz és portugálokhoz azonban nem csatlakoztak.

Az Európai Unió létrehozói nem tanultak az amerikai tapasztalatokból. Amerikában kezdettől fogva külön úton jártak a puritánok és a mediterránok. Harari példátlan történelmi sikernek minősíti azt, hogy az Egyesült Államok viszonylag kis emberáldozattal Mexikótól elfoglalta annak északnyugati térségét. Ezeken a területeken ma is többségben latin-amerikaiak élnek, akik az átlagnál szegényebbek, nélkülük az Egyesült Államok ötödével gazdagabb volna. Ha nem élne az Egyesült Államokban több tízmillió spanyolul beszélő latin-amerikai, nem volna ilyen óriási a bevándorlási nyomás.

A legjobb bizonyíték, hogy a forint mintegy harmadával való csökkentésének köszönhetjük, hogy minden várakozásunknál jobban javult a foglalkoztatásunk, a külkereskedelmi mérlegünk, a turizmusunk.

A jövőnk azonban jelentős mértékben attól függ, hogyan alakulnak a jövő év tavaszi EU választások. Ha reményeim szerint az EU brüsszeli apparátusában megerősödnek az alkalmatlan bevándorlóktól való megszabadulás hívei, akik csak a beépülés reményeivel rendelkezőket engedik be. Ez a remény nem alaptalan.

Ebben az esetben, ezer éves történelmünkben először, hogy Nyugat-Európa számára fontos döntés kezdeményezője a magyar miniszterelnök lesz. Ehhez hasonló szerepet még senki sem játszott a nemzeti hőseink közül. Ha nem történik ilyen változás az EU vezetésében, akkor sem maradunk a jelenlegi rossz fiú szerepében. Az Egyesült Államokkal a hátunk mögött áll, és az EU jelenlegi betelepítési politikája olyan ostoba, hogy nem tartható sokáig.