Bevándorlás Lehet, hogy egyes kultúrák jobbak

Kopátsy Sándor                EH                   2018 11 10

21 lecke 21. századra

9.

Bevándorlás

Lehet, hogy egyes kultúrák jobbak

Harari

Már az alcím is elárulja, hogy a kultúrák nagyon eltérő mértékben alkalmasak arra, hogy az adott alépítményre milyen hatékony felmérést építenek. Harari vagy nem olvasta Max Weber felismerését a múlt század küszöbén, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan alépítményeket hozott létre, amire hatékony felépítményt csak a Nyugat protestáns népei építhetnek. Ez az elmúlt száz évben, annyiban igazolódott, hogy a Nyugat protestáns népeik fölénye a gazdaságban és a jólétben példátlan módon megnövekedett.

Weber felismerése a Nyugaton úgy teljesedett be, hogy nemcsak a protestáns, de a puritán módon élő, de római katolikus vallásukat megtartó népeknek is tőkés osztálytársadalmai jóléti társadalmakká alakultak át. Az Alpokban és a Pireneusokban élő népek akár germánok, akár latinok, akár szlávok, a protestánsokhoz igazodtak.

Jobb példát azonban nem ismerek, mint a zsidó nép viselkedésének kettészakadása. A vasúthálózat kiépítése idején Európában az addig kitaszított, izolált zsidó kisebbség három, négy generáció alatt a világ legrugalmasabb, leggazdagabb etnikuma lett. Ugyanakkor a Közel-Keleten élők az ottani nagyon elmaradt szinten ragadtak. Az elmúlt ötven évben Izrael befogadta őket, és óriási áldozatok árán a kibucokban és a hadseregben a többséget három generáció alatt beépítik a hipermodern izraeli társadalomba.

Weber idejében a fejlett Nyugaton Kelet-Ázsiát még a Kínai Birodalommal azonosították. Nemcsak a fejlett Nyugat-Európa, de 1905-ben még a fél-feudális cári Oroszország is Japánt elmaradott országnak tartotta, és a Távol-Keletre küldte a flottáját, hogy megleckéztesse. Japán azonban megsemmisítő győzelmet aratott.

A második világháború kezdetére Japán már a Távol-Keleten úgy bánt a nyugat-európai gyarmatosítókkal, mint macska az egérre. Az emberiség szerencséjére Japán olyan erősnek érezte magát, hogy az Egyesült Államok ellen hadüzenet nélkül háborút indított, és elképesztő veszteségekkel megadásra, és amerikai megszállásra kényszerült.

A hidegháborúban nemcsak Japán, de a volt két gyarmata is a társadalmi élvonalba emelkedett. Harari sem veszi tudomásul, hogy Japán ugyan kegyetlen gyarmatosító volt, de a két puritán kultúrájú gyarmata Dél-Korea és Tajvan a világgazdaság élvonalába került. Ugyanakkor a bolsevik marxista Szovjetunió megszállása alá került Észak-Korea egy lakosra jutó jövedelme alig egy félévszázad alatt tizenhatod részére esett az ország másik feléhez viszonyítva.

A második világháborúban japán megszállás alá került Mongólia a nagyon szegény Kína színvonalán maradt.

Kína ugyan röviddel a második világháború után bolsevik diktatúra lett, de ez negyven éve után is a világ egyik legszegényebb országa maradt.

1990-ben, a Szovjetunió összeomlásával egy évben, két reformot hajtott végre, piacosította a gazdaságát, és egyetlen gyermekvállalásra kényszerítette a családokat. Ezt a történelem legnagyobb társadalmi és gazdasági sikere követte, és követi ma is. 18 év alatt tízszeresre nőtt az egy lakosra jutó jövedelem és a vagyon, valamint a korosztályon belül diplomások aránya, ugyanakkor szinte megszűnt a mély szegénységben, a napi 1.9 dollár jövedelem alattiak aránya.

Harari ezt a fejezetet viszonylag semlegesen kezeli. Ez következik abból, hogy az ő állama a nem zsidó anyától születetteket idegenek kezeli.

Néhány megállapításával mégis vitába szállok.

„Az angolszász Anglia és az indiai Pála Birodalom között sokkal nagyobb volt a különbség, mint a modern Nagy Britannia és India között…” Harari téved, mert száz éve sokkal kisebb volt a különbség, hiszen a gyarmattartó Nagy Britanniában a lakosság kilencven százaléka csak kétszer háromszor élt jobban, mind Indiában, ma tízszer. A legnagyobb változás nem a kevés gazdag, hanem a sok szegény életviszonyaiban történt.

„Az Európai Unió a franciák, németek, spanyolok kulturális különbségek áthidalására épült. És lehet, hogy azért fog összeomlani, mert képtelen lesz elviselni az európaiak, illetve az afrikai és közel-kelti migránsok közötti kulturális különbségeket.” Harari aggodalmát igazolja a tény, hogy a munkaerő szabad áramlása az EU tagországok között. Szinte minden tagállam bevándorlóival nem voltak különösebb gondok, kivéve a cigányokat és a balkáni muzulmánokat. Mi, magyarok sem tudtuk megoldani a cigány kisebbségünk foglalkozását, asszimilációját a kormányaink támogatása ellenre, pedig magyarul beszélő, és nem agresszívek és keresztények.

Még Harari sem ért egyet az ENSZ készülő befogadási reformjával. „Ha pedig befogadnak valamennyi bevándorlót, akkor is legyen világos, hogy ezt szívességből teszik, nem azért, mert bármi kötelezi rá őket.”