Yuval Noah Harari harmadik könyve

Kopátsy Sándor                EH                   2018 10 26

21 lecke a 21. századra.

Yuval Noah Harari harmadik könyve.

Borítólapról

Két napja kaptam meg Yuval Noah Harari harmadik könyvét. Talán a legjobbkor, mivel kezdtem kifogyni az első két könyvének értékeléséből. Az eddig leírtak nem lehetnek eredményesek, ha a jelenkorról nem írom meg a véleményemet. Engem a jelenkor jobban érdekel, mint a régmúltunk.

„A kalapács és az üllő közé szorultunk. Az emberiség egyetlen civilizációt alkot, és az olyan problémákat, mint az atomháború, az ökológiai összeomlás és a technológiai bomlás csakis globális szinten lehet megoldani.” Ez az egyetlen mondat is leleplezi Hararinak az emberi fajunknak a haladástól való félelmét.

Az atomháború.

Hetvenöt éve dobták le két japán nagyvárosra a két atombombát. Az ugyan tagadhatatlan, hogy hasonló pusztítást nem ismer a történelem, de az óta ezt a fegyvert senki sem használta annak ellenére, hogy az atomfegyverek két szuper hatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió ezrével gyártott atomfegyvereket és néhány ország képessé vált arra, hogy atombombákat készítsen, és készített is, de azokat nem használta senki. A történelemben példátlan, hogy a leghatásosabb fegyver használatától azok is tartózkodtak, akik már birtokolták.

Az atomfegyvereket két okból nem használta senki.

A hadászati oka az volt, hogy könnyebb volt ezt a fegyvert is megszerezni, mint ellne védekezni. Az a tény, hogy a hidegháború volt a történelmünk legnagyobb fegyverkezési versenye, az egymástól félés tartotta vissza a feleket. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a hidegháború két katonai szuperhatalma azért nem esett egymásnak, mert egymás erejétől joggal féltek.

A gazdasági oka pedig az volt, hogy a világkereskedelemben kialakult munkamegosztás több előnnyel járt, mint amit akár a remélt győzelem is hozhatott. Akkora háborús győzelem nem érhet egy országnak, mint amennyi veszteséget okoz a világkereskedelemből történő kizártság. Harari is tudomásul veszi, hogy az emberiség egyetlen faj közös civilizációját alkotja, amiben a részvétel több előnnyel jár, mint az izoláltság okozta kár. Ma szinte nincsen olyan feladat, amit nem abban az országban kell elvégezni, ahol azt a leghatékonyabban oldják meg. Ez nagyon egyértelműen bizonyosodott be az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyverkezési versenyében. Az előbbiben a hadiipar a gazdaság szerves részként működött, az utóbbiban attól izoláltan.

A jelenkor példátlanul gyors technikai fejlődése elsősorban annak köszönhető, hogy a világgazdaságon belüli munkamegosztás jellemzi.

„A globális problémáknak és a lokális identitásnak az az ütközése testesül meg abban a világban, amely jelenleg a legnagyobb multikulturális kísérletét, az Európai Uniót sújtja.”

Harari félreérti az EU kudarcát. Ugyan az EU óriási előnye volt az eltérő kultúrájú és fejlettségű országok vámuniója, de végzetes tévedése a tagok többségének a közös valutája. A vámunó ugyan óriási előny, de csak akkor, ha a közösség tagállamai szuverének maradnak a saját valutájuk értékelésében. A vámunió tagjai csak akkor lehetnek eltérő kultúrájú és fejlettségű tagországok, ha a saját valutájuk értékét a kultúrájukhoz és fejlettségükhöz igazíthatják. A skandináv és a mediterrán országok csak akkor lehetnek közös vámunióban, ha a valutájukat a puritanizmusukhoz és a fejlettségükhöz igazíthatják. Minél puritánabb és fejlettebb egy tagország, annál keményebb valutája lehet. Ugyanakkor a nem puritán és a kevésbé fejlett mediterrán országoknak jelentősen leértékelt valutára van szükségük. Ezért volt súlyos szakmai hiba és közgazdasági ostobaság a közös valutát a nagyon eltérő kultúrájú és fejlettségű országokban bevezetni. Ezzel katasztrofális helyzetbe hozták az euró övezet négy mediterrán országát, és aránytalan előnyt biztosítottak a puritán és fejlettebb tagállamok számára. Ezért az európai vámunió pozitív, az euró övezet pedig negatív hatású.

„A terroristák annyira gyengék, hogy háborút viselni nem képesek.” Az így kezdődő fejezet azt bizonyítja, hogy Harari a jelenkorra jellemző bevándorlási nyomás okát félreérti. A bevándorolni akaró képzett munkaerő százezreit, és a képzetlenek százmillióit az anyagi érdekük diktálja.

A tőkés osztálytársadalmakat az jellemezte, hogy a munkaerő mennyiségi és minőségi kínálata meghaladta a társadalom igényét. Ebből következően nem hiány, hanem felesleg jellemezte a munkaerő piacát. A tudományos és technikai forradalom ebben a tekintetben is fordulatot hozott.

A fejlet társadalmakban a fogamzásgátlás általánossá vált.

Ennek következtében a nők gyermekvállalása a korábbi tört részére zuhant, megszűnt a mennyiségi túlkínálat, ennek következtében emelkedtek a bérek. Harari a megszűnt túlnépesedési nyomást tudomásul sem veszi. Az általános csökkenés ráadásul kontraszelekciós lett. A nők termékenysége a képzettségükkel, munkaerejük értékével fordítottan arányos lett. Ugyanakkor a tudományos és technikai forradalom felértékelte a képzett nők munkaerejét. Ez a társadalmi érdeket sértő népesség csökkenés az államok vezetését arra késztette, hogy anyagilag támogassák a gyermekvállalást, azok egészségvédelmét és képzését. Ez a támogatás, mivel a vállat gyermekek számával és nem a felnevelt értékükkel arányos, kontraszelekciót eredményezett. Minden társadalomban a gyermekvállalás nagysága fordítottan arányos a felnevelés várható és tényleges eredményével.

A tudományos és technikai forradalom felértékelte a munkaerő minőségét, és leértékelte a fizikai erejét. A munkaerő kereslete a minőségtől függően nőtt, a nemezközi kínálata pedig a minőségével fordítottan arányos.

A szerzőt foglalkoztató kérdések.

Összefüggés áll fenn a történelem és a biológia között.

Harari még nem ismerhette két egyetem kutatócsoportjának a párhuzamos kutatási eredményét, amelyek eljutottak odáig, hogy egy millió éve a homok kromoszómájában megjelent az az elem, ami az agyfejlődést lehetővé teszi. Ennek ellenére csak tízezer éve lett először az elődeinél nagyobb agyú a már ezerötszáz éve lényegesen kisebb agyú homo sapiens lényegesen nagyobb agyú faj. Ez akkor történt, amikor a homo sapiens táplálkozásában forradalmi előrelépés történt. Amikor az ember a gabonanövények magjait megszárította, megtörte, élesztővel emészthetőbbé tette és megsütve, az állatok húsát pedig megsütve, vagy megfőzve, megdarálva fogyasztotta. Vagyis a táplálékát sokkal könnyebben emészthetővé tette. Ekkor vált először a homo sapiens étkezése annyival hatékonyabbá, hogy az elfogyasztott táplálék negyedét az agya kaphassa.

Harari sem foglalkozik azzal, hogy amíg a homok testének szüksége volt a megszerzett táplálék értékének 90 százalékára, és csak 10 százalék maradhatott az agyának. Ahogyan a munkájával a táplálékát lényegesen emészthetőbbé tette, maradhatott a táplálék negyede a már biológiailag fejlettebb agyának. A homo sapiens és a Homo sapiens között az a minőségi különbség, hogy az előbbi kromoszómája már alkalmas volt arra, hogy az agyát fejleszthesse, de a táplálkozás még nem tette lehetővé, hogy annak negyedét az agya kaphassa. Az ember azzal lett képessé a hatékonyabb táplálkozásra, hogy a kezeinek ügyessége révén ismerte a tűzet, azt szállítani, tárolni tudta, és a kezeivel pattintott kőszerszámokkal feldarabolni tudta az elejtett, de sokkal gyakrabban a ragadozók által elejtett zsákmányt, nemcsak megvédeni, de sokkal többször az elejtett zsákmányról elüldözött vad után birtokba venni, feldarabolni, megsütni, megfőzni, ezzel emészthetőbbé tenni. A fajunk volt az első, amelyik a táplálékát előbb könnyebben emészthetővé tette, az csak aztán vált olyan könnyen emészthetővé, hogy a táplálékának negyede az agyának igényét elégíthesse ki.

Ez a felismerés adott magyarázatot arra, hogy a fajunk megteremtését nem a homo sapiens megjelenésének, hanem a táplálékát előzetesen könnyen emészthetővé tevésének idejére teszi. Annak ellenére, hogy az ember a táplálékának hiányánál is nehezebben viseli a folyadék hiányát, szinte nyoma sem található annak, hogy a fertőzésmentes folyadék biztosítása még sürgetőbb probléma volt, erről nagyon keveset tudunk. A víznek forralással történő fertőtlenítését nem is említik. Megelégszenek azzal, hogy a források vize szinte szent volt.

Az köztudott, hogy az árpából sört az egyiptomiak eleve készítettek, de annak nyomát sem találtam, hogy az egyiptomi magas-kultúra az árpa erjesztésével történő sörkészítés ismerete nélkül létre sem jöhetett volna. Más kultúrák a szőlő, és más gyümölcsök levéből készített borokat tekintettek fertőzésmentes italokat.

A fentiek alapján állítom, hogy fajunk táplálkozásának története sokkal nagyobb szerepet játszott, mint a politika, vagy a háborúzás. Ez nemcsak a múltban, de a jelenkorban is érvényes. Az ételek és italok tartósítása volt az alapja annak, hogy a termelő kultúrák egyre északabbra vonultak. Egyik korai könyvemben éppen annak igyekeztem magyarázatát adni, hogy fajunk társadalmi fejlődésének élcsapata nemcsak az egyenlítőről vándorolt Mezopotámiába, a jelenkorra pedig Észak-nyugat Európába a sarkkör közeléig vándorolt.

Azt csak később tudtam meg, hogy az első háziállat, a kutya, az első pásztorkodási forma pedig a rénszarvascsordákhoz a kutyájával csatlakozott ember volt. A rénszarvas lett az első igás állat, és a szán az első szárazföldi jármű.

Mindennek a magyarázata, hogy a Homo sapiens könnyebben megbirkózott a hideggel, mint a meleggel.