21 lecke 21. századra. Harari harmadik könyve.

Kopátsy Sándor                EH                   2018 10 28

21 lecke 21. századra.

Harari harmadik könyve.

Bevezetés.

Harari attól fél, hogy a jelenkor tele van veszéllyel, és ebből az egyetlen kiutat nekünk kell megtalálni. Nem veszi tudomásul hogy a fajunk soha nem látta előre, hogy milyen irányban kell megkeresni a kiutat. Ennek ellenére alig tízezer év alatt ezerszeresre növelte a maga és a szolgálatába állított háziállatok létszámát, három-négyszeresre a várható élettartalmát, megtízszerezte az egy lakosra jutó jövedelmet és vagyont, birtokba vette lakhelyét a Föld kilenc tizedét. Ebben a példátlanul sikerben nyoma sem volt a tudatos előrelátásnak. Nincs tehát semmi okunk arra, hogy attól féljünk, hogy eltévedünk, ha nem ismerjük fel, milyen úton kell tovább mennünk.

Azt ma még nem tudjuk, hogy rajtunk kívül van-e más égitesten ilyen, vagy esetleg még sokkal fejlettebb élet. A lényeg tudomásul venni azt, hogy eddig és eztán sincs szükségünk arra, hogy tudatosan alakítsuk a jövőnket. A múltunk arra tanít, hogy eddig sem tudatosan jutottunk. Elég volt az, hogy az egyének kereték a vágyaik megvalósítását. Száz éve még senki sem tudta elképzelni, hogy máig hova jutottunk.

Krisztusnak, vagy kétezer évvel később Marxnak fogalma sem lehetett arról, hova jut 2.000, illetve száz évvel később az emberiség leggazdagabb, puritán ötödében a lakosság nagy többsége, hogy lehet összkomfortos lakása, gépkocsija, a gyermeke diplomát szerezhessen, külföldön nyaralhasson, a világ bármelyik országában élő családjával nemcsak beszélhessen, de láthatja is őt.

Harari úgy látja, hogy ez az eredmény csak ott volt elérhető, ahol a liberális demokrácia útját választották. Már a bevezetőjében azon aggódik, hogy mi várható a közeljövőben.

Nem veszi tudomásul, hogy az ilyen joggal irigyelt társadalmak elérhetősége hol valósult meg. Max Weber már a múlt század küszöbén felismerte, hogy a jelenkor vívmányai csak ott válhatnak valóssággá, ahol a lakosság erkölcse puritán. A siker e feltétele azonban nem volt tudatosan létrehozható. Nem véletlenül Weber nem is a puritanizmust tartotta előfeltételnek, hanem a református kereszténységet.

Nem a protestáns kereszténység nevelte puritánokká a Nyugaton az angolszászokat, a germánokat és a skandinávokat, hanem azokat eleve az életvitelük nevelte azokká.

Weber azt sem vette észre, hogy Kelet Ázsiában a népek ugyan nem is találkoztak a kereszténységet megreformálókkal, de keményen puritánok módjára éltek.

Weber azt nem vette tudomásul, hogy a sikernek nem egyetlen előfeltétele van, a puritán vallás, hanem a túlnépesedés megállítása is. Az ipari forradalom első háromszáz éve alatt nyoma sem volt annak, hogy a protestánsok jóléti társadalmakat építsenek, azok ugyanúgy kizsákmányoltak a munkásokat, mint a nem puritánok. Változás csak akkor következett be, amikor a tudományos és technikai forradalom megoldotta a fogamzásmentes szexuális élet lehetőségét.

Harari sem veszi tudomásul, hogy csak ott jöhettek létre jóléti társadalmak, ahol általánossá vált a fogamzásgátlók használata. Ő zsidó létére nem veszi tudomásul, hogy az arab világban az európai zsidó bevándorlók az egyetlenek, akik kevés gyermeket vállalva élnek. Izrael példátlan sikere az arab világban két feltételen múlt. Az európai telepesek keményen puritánok voltak, és nem vállaltak sok gyermeket. Szemben az arabokkal, akik nem puritánok és sok gyermeket nevelnek.

Harari harmadik könyvét olvasva, nyomát sem találom annak, hogy csak azok a társadalmak sikeresek, ahol a természetes népszaporulat stagnál, sőt csökken. Elsősorban nem a jövőbe látó társadalomtudósokra van szükség, amilyen ő is, hanem puritán életvitelre, és fogamzásgátlók általános használatára. A siker elérésének az a két feltétele. E két feltétel mellett minden társadalom sikeres. Ugyanakkor, ahol nem puritán módon élek az emberek és a szexuális ösztönükből fakadó a gyermekvállalás, sehol sincs siker.

A marxizmus nem azért bukott meg a Szovjetunióban, mert diktatúra volt, hanem azért, mert a lakosság életvitelét nem a puritanizmus, a gazdaságot pedig nem a piacosítás jellemezte. A kínai marxizmus alatt sem fejlődött gyorsan a társadalom, mert nem volt a lakosság eléggé puritán, hanem azért, mert a gazdaságot nem a kereslet és kínálat szabályozta, és elviselhetetlenül gyors volt a népszaporulat. Ahogyan a két akadályt elhárították az egy lakosra jutó eredmények növekedése messze megelőzik, a sikeres puritán, jóléti társadalmakét.

De nem az akadályozza a sikert, hogy nem tudják, mit kellene tenni, hanem az, hogy nem lehet tudatosan a népeket puritánokká átnevelni. Erre egyetlen példát sem ismer a történelem. Harari is hiába ad tanácsot arra, hogy mit kellene tenni, mert a puritánná válás nem a politikai akarat kérdése, hanem hosszú tapasztalat meggyökeresedése.

Van a puritanizmusnak is megbízható mércéje: Mekkora az egy éves jövedelemhez viszonyítva a vagyon. Minél nagyobb a vagyon, annál erősebb a puritanizmus. Ráadásul, ez a mutató viszonylag stabil, nem függ a jövedelem nagyságától. Jó hatvan éve jelent meg két magyar közgazdász, Rácz Jenő és Bródy András könyve a vagyonigényről. Ekkor becsültem a magyar zsidóság vagyonát az éves jövedelme négyszeresére, a lutheránus svábokét és az egykéző református magyarokét háromszorosra, a római katolikusokét kétszeresre, a cigányokét egyszeresnél is alacsonyabbra. A közelmúltban láttam az Egyesült Államokban élő európai kultúrájú zsidóké és a távol-kelti konfuciánusoké négyszeres, az európai gyökerű protestánsoké háromszoros, a latin-amerikaiaké kétszeres, a négereké és az indiánoké pedig egyszeresnél is alacsonyabb.

Harari tudna talán receptet adni arra, hogyan érik el Izraelben a közel-keleti, ortodox zsidók sikeres asszimilálódását a kibucokban és a hadseregben.

I.       RÉSZ

A technológiai kihívás

Már e fejezet első sorai is vitára késztetnek. „…az információs és a biotechnológia összeolvadása legnagyobb kihívás elé állít bennünket, amellyel valaha dolgunk akadt”. Nem ismerek a történelmünkben példát arra, hogy a múltunkban azért jutottunk előre, mert tetteinkkel kiutat kerestünk a problémánkból. Mindig a közvetlen előttünk álló igényünk kielégítésének megoldását kerestük. A tűzet nem azért állítottuk szolgálatunkba, mert a jövőnket alapoztuk meg vele, hanem azért, mert fáztunk, mert a ragadozók és a vérszívók féltek, mert, ha fáztunk melegített. Fogalmunk sem lehetett arról, mit fogunk a tűz használatának hatásából elérni. Mindig azt tettük, ami a közvetlen érdekünket kielégítette. A hosszútávon jelentkező eredményekről fogalmunk sem lehetett. Az elért eredményekről fogalmunk sem volt, sőt még ma sem tudunk arról, mire lehet a tűzet még használni, pedig ma ezerszer annyi igényünket elégítjük ki a tűzzel, mint amire kezdetben használták. De nem kellett semmit tudni arról, milyen más célokra lehet a tűzet használni. Harari mindig azt keresi, hogy eleve felismerjük a tetteink távoli következményeit. „Aztán a kommunista történet összeomlott…,” Ezt a Szovjetunió és befolyási övezete összeomlott. Azt senki sem sejtette, hogy ugyanabban az évben a Szovjetunió és tábora összeomlott, a negyven éve stagnáló marxizmusát úgy újította meg, hogy ne a politika, hanem a kereslet és kínálat egyensúlyának keresése mozgatja a gazdaságot, és a túlnépesedést erőszakkal megfékezzék. Ennek a két reformnak köszönhetően a világgazdaság történelmében példátlan módon növekedjen az egy lakosra jutó jövedelem és mind a fizikai, mind a szellemi vagyon.

Még nagyon Harari könyvének az elején vagyok, de máris látom, hogy fontosabb világtörténelmi jelentőségét lát a döglődő Európai Unióban, mint a kínai csodában.

„A liberális történet a szabadság értékét és hatalmát ünnepli. Úgy szól, hogy az emberek évezredeken át elnyomó rezsimek alatt éltek, amelyek csak kevés politikai jogot, gazdasági lehetőséget és személyes szabadságot engedélyeztek nekik, és erősen korlátozták az egyének, eszmék és áruk mozgását. Az emberek azonban harcolni kezdtek a szabadságukért, és a szabadság lépésről, lépésre egyre nagyobb teret nyert.” Azt, hogy a sorsunk alakulását nem a genetikai fejlettségünknek, hanem tudatos tetteinknek köszönhetjük, jobban aligha fogalmazták meg. De ez nem tudományos válasz. Nem a munkások követelése hozta meg a sikert, hanem a fogamzásgátlás általánossá válása spontán a már fejlett puritán országokban, és a politikai erőszak kényszerítette a kevesebb gyermekvállalást. Harari sem veszi tudomásul, hogy 1990 óta az emberiség kétötödében leállt, illetve erőszakkal leállították a túlnépesedést. Ha ez nem történik meg, nem volnának jóléti társadalmak, és nem volna példátlanul a gyors fejődés kikényszerítve Kínában. Harari sem tudott túllépni Marxon, mivel az osztálytársadalmakat jellemző, a tízezer éves kizsákmányolás oka nem a dolgozók politikai erejének hiánya, hanem a fajunk túlszaporodása volt. A dolgozók azért voltak az uralkodó osztályukkal szemben kiszolgáltatottak, mert a kínálatuk meghaladta a társadalom munkaerőigényt. A tudományos és technikai forradalom az első volt, amelyik egyrészt megoldotta a fogamzásmentes szexuális életet, ezzel a fejlett puritán országokban megszűnt a munkaerő mennyiségi túlkínálata, másrészt a munkaerővel szemben kielégíthetetlen lett a minőségi igény.

Harari nem is érinti, hogy az osztálytársadalmak közös jellemzője volt, elmúlt tízezer évben, hogy a megjelenő új technikai eszközök nemcsak hatékonyabbá tették a munkavégzést, de csökkentették a munkaerővel szemben támasztott minőségi igényt. Ezzel szemben a társadalom fejlődésével párhuzamosan javult a munkaerő minősége.

Fordulatot a tudományos és technikai forradalom hozott, de csak a puritán viselkedésű népek számára. Ezek körében a fejlettekben spontán leállt a túlnépesedési nyomás, a számszerű többséget jelentő Kínában pedig erőszakkal leállították. Az utóbbi is csak annak köszönhetően volt megvalósítható, hogy rendelkezésre állt mind a fogamzásgátlás, mind a terhesség megszakítás technikai megoldhatósága. Harari naivul azt hiszi, hogy a dolgozók vívták ki a jobb megfizetésüket, pedig azt annak köszönhetik, hogy csökkent a gyermekvállalás, ezzel a munkaerő túlkínálata. Ezt mindennél jobban igazolja a tény, hogy a gyermekvállalást és a nevelést a társadalomnak kellett támogatni.

Az osztálytársadalmak sikeressége tízezer éven keresztül azon múlt, mennyire sikerül a gyermekvállalás csökkentése. Ennek egyetlen viszonylag hatékony módszerét a nyugat-európai feudális társadalom oldotta meg azzal, hogy a családalapítást a jobbágytelekkel való rendelkezéshez kötötte, és csak az ilyen házasságból születetteket fogadta be a kiscsaládos társadalom. Harari a kiscsaládos társadalmat meg sem említi, annak ellenére, hogy az osztálytársadalmak történetében ez jelentette a legnagyobb forradalmat. Nyugat-Európa ennek köszönhette azt, hogy a követező ezer évben a társadalmi fejlődés élcsapata lett. Az ipari forradalom is ebben született. Ennek a munkaerőigénye ugyan felszámolta a jobbágyrendszert, de ezzel párhuzamosan az ipari forradalomnak köszönhetően tovább erősödött kis kontinens Amerika és Óceánia felfedezésével megtízszerezhette életterét.

Mivel a tőkés vállalkozások a munkaerejükkel személyesen kötöttek munkaszerződést, a nyugat-európai kiscsaládos rendszer nemcsak megerősödött, de átért a felfedezett életterekre, sőt a világgazdaság egészére is átterjedt.