21 lecke 21. századra 6. Egyetlen civilizáció létezik

Kopátsy Sándor                EH                   2018 11 04

21 lecke 21. századra

6.

Egyetlen civilizáció létezik

Harari

Már a fejezet címe is tévedés. Az ugyan igaz, hogy egyre kevesebb civilizáció, de egyre inkább egymástól jobban függők maradnak. Ezek között még mindig inkább nő, mint fogy a különbség, hogy optimálisan csak szuverén államok formájában képesek hatékonyan működni. Harari téved, amikor az Európai Unióban a sokkultúrájú Európának egyesültállamokká válását látja.

Az ugyan tény, hogy a Nyugat viszonylag későn fedezte fel a jelentősen elmaradt 40 millió négyzetkilométeres területű, a kapás kultúráig jutott Amerikát, és a nagyon elmaradt, még gyűjtögető, alig lakott Óceániát. Az új, elmaradt és még nagyon alulnépesedett, kicsi, alig 5 millió négyzetkilométeres Nyugat-Európa élettere 12-szeresére nőtt. Ennek felét, Észak-Amerika többségét és Óceániát a kor szuperhatalma, Nagy Britannia gyarmatosította úgy, hogy azokból a jelenlegi élcsapat lett. Az ENSZ tagállamainak legfejlettebb tíze között a négy brit gyarmatként indult állam, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland tartozik. Ezek mindegyike ma fejlettebb, mint az anyaországuk, és velük csak hat kis nemzeti állam, a négy skandináv, Norvégia, Dánia, Svédország és Finnország, valamint Svájc és Hollandia maradt az első tíz között. Még nyomát sem találtam annak a magyarázatáról, hogy miért van az első tízben hat nyugat-európai kis nemzeti állam, és négy nagy, a legkevésbé nemzeti állam, volt gyarmat.

Az én magyarázatom a következő.

A nemzeti államok között ezer éve a kisebbek, a homogénebbek, a városállamok voltak a fejlettebbek, a gazdagabbak. Ez alól a kivételt csak két gyarmatbirodalom, Nagy Britannia és Németalföld jelentett a vasút században.

A közelmúltban az EU és Kína készített egy felmérést arról, hogy a középkorban Nyugat-Európa mely területei voltak Kína fejlett területeivel hasonló szinten. E szerint csak a Pó völgye és Németalföld volt a Nyugat két legfejtettebb területe, ahol ténylegesen városállamok voltak.

Ez maradt a vasúthálózatok kiépítéséig, mivel ezekben volt a belvízi szállítás hálózata a legjobban kiépítve.

A vasúthálózat kiépülése legjobban Németországot és az Egyesült Államokat értékelte fel.

Jelenleg a négy óceánokon túli vegyes lakosságú ország fölényét annak köszönheti, hogy a túlnépesedett világban ezek az alulnépesedett puritánok. Az a tény, hogy a négyük közötti sorrendben Kanada egyértelműen az első, amelyikben a lényegtelen számú őslakosságon kívül a nagy többség puritán, illetve azzá változott. Az Egyesült Államok egyértelműen az utolsó, mert ott a lakosság harmada latin-amerikai és afrikai néger.

Ezt legjobban a világ népességének kétötödét jelentő Kína és India szembeállítása bizonyítja. Kína lényegében nemzeti állam, India pedig a világ legvegyesebb etnikumú birodalma. 1990 óta Kínában az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon háromszor gyorsabban nő, mint Indiában.

Európában ezer éven át Magyarország volt mind gazdagságban, mind nyelvben, mind vallásban a leginkább heterogén állam. A magyar történészek ezt még Trianon után száz évvel sem veszik tudomásul. Németország mégis Franciaországgal és a már gazdag puritán kisebb országok tucatjaiból a Kárpát Medencénél is sokkal heterogénebb Európából akar egyetlen valutájú és centralizált vezetésű Egyesült Államok Nyugat Európáját szervezni.

Harari lelkesen fogadja Zuckerberg az irányú kezdeményezését, hogy erősebb közösségeket szervezzen. Mindketten, sokan másokkal együtt azt hiszik, hogy az embernek szüksége van arra, hogy körülbelül 150 fős közösségben otthon érezze magát. Nemcsak a gyűjtögető társadalmakban, de a földművelő vidéki lakosság számára ekkorák voltak a kis falvak is. Harari megfeledkezik arról, hogy fajunk élcsapatai mindig az ennél sokkal nagyobb közösségek voltak a társadalmi fejlődés élcsapatai. A jelenkor sok vívmánya között is a legfontosabbak közé tartozik a tény, hogy a 21. század küszöbén érte el a Homo sapiens, hogy a többsége városokban él. Ennél is sokkal gyorsabban nőtt a többmilliós városokban élők aránya. Ezt az urbanizációs folyamatot nem az államok serkentették, hanem a lakosság spontán orientációja gyorsította fel.

Az embernek mintegy 150 fős közösség ismeretére van szüksége?

Nem találtam adatokat arról, hogy a mai emberek mekkora közösségben érzik magukat otthon. Az biztos, hogy a gyűjtögető társadalmakban fajunk óriási többsége ekkora közösségekben élt, ma azonban legfeljebb néhány százaléka.

Nyolc éves koromig nem is kis, de mintegy ezerfős faluban éltem. Inkább azt tanultam meg, hogy a rokoni közösség legfeljebb néhány tucatnyi, az iskolai pedig szinte csak az iskolai osztályok mintegy harmincfős, a játszótársak közössége pedig ennél is kisebb volt. Ritka kivételnek számított az, ha ezeknek a tagsága viszonylag zárt maradt. Szinte csak a férfiak szakmai köre, a háztartásban maradt nőké pedig a szomszédság volt tartós.

Én a fajunk történetére jellemző minden viselkedést törvényszerűnek tartok. Azt is, hogy az életének szerveződése egyre nagyobb egységekbe szerveződik. Jelenleg egyre inkább homogén államokba, azokon belül egyre nagyobb lakosságú településekbe szerveződik. Ott fejlődik gyorsabban, ahol a szuverén államok közti gazdasági és kulturális kapcsolatok egyre szorosabbakká válnak. Egyelőre a szuverén államok száma nem csökken, hanem nő. Messzebb nem látok, megelégszek azzal, ha a koromat megéretem, soha, semmit nem láttunk előre. Ötven éve Zuckerberg sem látta, hova jutottunk mára. Mivel gyorsulnak a változások, egyre inkább a múltat és a jelent kell megérteni, nem a jövőnkön fantáziálni. Még egyetlen próféta és tudós sem látott előre, a jövő mindig váratlanul alakult, és nagyon másként alakult.

Harari érdeme, hogy először bizonyította be, hogy a Homo sapiens a fajok történetében nagyon rövid időnek számító tízezer év alatt lényegében az igényeihez formálta át a bolygónk életét olyan mértékben, hogy azt már a fejlődése alakítja. Ami az utolsó száz évben történt, azt már az ember alakította. A korábbi éghajlatváltozások ugyan biológiai változásokat idéztek elő, de azokban a fajok nem alakítók, hanem a változás alakította tárgyak voltak.

A jelenlegi felmelegedést már a Homo sapiens okozza, de ebben a saját sorsát is alakítja. Arról, hogy hogyan, fogalmunk sem lehet.

Az elmúlt kétszáz év legfontosabb változásait a vasúti, a közúti és a tengeri közlekedés technikai forradalma okozta. Az utóbbi évtizedekben pedig a kommunikáció és a számítógépek forradalma változtatja az életvitelünket. Ez mindennél jobban megnövelte a civilizációk közti kulturális és gazdasági kapcsolatokat. Harari szerint ennek a nemzetállamokon való túllépés lesz a következménye, valami olyan, amilyen célból az Európai Uniót alapították, és igyekeznek ezt megvalósítani. Az ugyan az utóbbi száz év egyértelmű tanulása, hogy az új, eddig lakatlan, illetve alig lakott életterekben csak az angol gyarmatok váltak hatékonnyá.

Arra Harari sem keresi a magyarázatot, hogy miért csak a lakatlan élettereken jöttek létre hatékonyan működő társadalmú államok. Ezzel szemben az ugyancsak lakatlan Amerikában a portugál és spanyol gyarmatok még annyira se mentek, mint Európában. Ugyanakkor a túlnépesedett brit gyarmatok Ázsiában még reménytelenebb helyzetben vannak, mint előtte voltak, minden afrikai gyarmat pedig ma még annál is elmaradottabb, mint előtte volt.

Harari nem is érinti Kína világtörténelmi csodáját 1990 óta. Kínáéban viszonylag gyorsan a második világháború után győzött a Szovjetunióéval azonos bolsevik marxizmus, egyetlen előnnyel, hogy nem fegyverkezett erejét meghaladó mértékben, és nem voltak szuperhatalmi ambíciói. Az számomra titok marat, hogy azonos időben, 1990-ben, amiikor a Szovjetunió széthullott, Kína kommunista rendszere két reformot hajtott végre, piacosította a gazdaságát és erőszakkal korlátozta a gyermekvállalást.

Harari harmadik könyvének még csak az első harmadánál vagyok, de említést sem találtam a világtörténelem legnagyobb forradalmára, a kínai reformra. Ehhez hasonló változás még nem történt fajunk történelmében.

Az 1789-es Francia Forradalom egy 30 milliós lakosságú országban történt, de még ott sem hozott nagy változást, az ország világpolitikai és világgazdasági súlya inkább csökkent, mint növekedett.

Az 1917-es Bolsevik Forradalom a százmilliós, viszonylag szegény, ortodox keresztény, cári Oroszországban győzött. Ott alapos társadalmi átalakuláson ment át, és a második világháború után, a szuperhatalmú Egyesült Államoknak köszönhetően hidegháborús katonai szuperhatalommá vált. Gazdasági tekintetben a fejlett Nyugathoz és Japánhoz képest ugyan hátrább csúszott a rangsorban, de javult a világ egészén belül. A kevesek közé tartozom, akik a cári Oroszországhoz képest pozitív változásnak tartom a bolsevik rendszer, és ennek következében a nemzeti állammá vált mai Oroszországot is. Természetesen ez a marxizmus csődjét jelenti annak, ami Kínában 1990 óta történik.

1990 óta a marxizmusuk reformja után a 1.300 milliós, az emberiség ötödét jelentő birodalom a világtörténelem legnagyobb politikai és gazdasági eredménye. Az egy lakosra jutó jövedelme és vagyona háromszor gyorsabban nő, mint valaha, bárhol a világban, kétszer gyorsabban, mint a négy óceánokon túli angolszász, és háromszor gyorsabban, mint az EU országok átlagában.

Nem ilyen jelentős a kelet-ázsiai gyarmatok sorsának az alakulása. A két puritán kultúrájú japán gyarmat, Dél-Korea és Tajvan világsikerrel működik. Ugyanakkor a bolsevik Szovjetunió befolyása alá került Észak-Korea a második világháború utáni legnagyobb társadalmi csőd, a még bolsevik kommunista Kína részévé vált Mandzsúria pedig csak 1990 után vált sikeressé.

Jelenleg az emberiség kétötödét jelentő élcsapata három egymástól eltérő pályán halad.

Az igazi élcsapat az óceánokon túli négy angolszász ország. A fölényük a területeik alulnépesedéséből, és a lakosságuk többségének a puritánizmusából fakad. 40 millió négyzetkilométeres területükön jelenleg alig 400 millió többségében puritán lakos él. A század végére ennek háromszorosa sem lenne sok.

A várható másik szuperhatalom Kína lesz a jelenlegihez közeli lakossággal. Ez a birodalom valószínű nemzeti állam marad.

A harmadik társadalmi élcsapat Európa nyugati fele lesz, de az előző kettőhöz képest minden tekintetben lemarad. Számomra meglepetést okozott, hogy Harari az Európai Unió kudarcán kesereg. Vagyis ő az emberiség integrálódását nem a szuverén nemzetállamok együttműködésében, hanem a szuverenitásukról lemondású társadalmak közös birodalmáról ábrándozik.