Budapest 145 éves

Kopátsy Sándor                PH                   2018 11 21

Budapest 145 éves

Budapest ugyan eleve a legszűkebb dunai átkelő hely és a Kárpát Medence közepén van, de az igazi főváros felé tett lépes a Pestet és Budát összekötő Lánchíd lett, ami Széchenyi István személyes érdeme.

Ennél is fontosabb volt, amikor Baross Gábor Budapestet az egész Kárpát Medence, sőt Európa tíz legnagyobb városa egyikévé emelte azzal, hogy az egész Kárpát Medence vasúthálózatának központjává tette. Ennek a fontos döntésnek a történetét ugyan nem ismerem, de e nélkül egészen másként alakult volna e térég története.

Még nem olvastam sehol, hogy a vasút előtt a Kárpát Medence terültének kétharmada a Tisza vízgyűjtője. Abból fakadóan, hogy a vasút előtt árut csak a lassú folyókon lehetett két irányban mozgatni, Debrecen, vagy Szeged inkább lehetett volna a Kárpát Medence fővárosa, mint Budapest. Azt ugyan joggal hangsúlyozzuk, hogy a vasútnak köszönhetően tizednyi távolságra közeledtünk Nyugat-Európához, de arra még említést sem találtam, hogy a Kápát Medence minden települése is tízszer közelebb került. Pedig ezzel lett reálisabb társadalmi célunk, a nyugat-európai társadalommá válás, és az országon belüli polgárosodásunk is. Polgárokban elég gazdag társadalom csak az lehet, ahol a lakosság óriási többsége gyorsan városba érkezhet, ott a termékeit eladhatja, és áruigényét kielégítheti. A vasút előtti Magyarország történelmét meg akarja érteni, azt kell látni, hogy az ország lakóinak fele olyan terülten élt, ahonnan egy napi járóföldnél messzebb volt a báros, ahol a termékeit eladhatta, igényét megvásárolhatta. A vasúthálózat ötven éves kiépítése után a lakosság szinte egésze város közelbe került.

Ennek következtében vált Buda és Pest környéke az egyetlen potenciális főváros helyévé.

Ennek ellenére az úgy nevezett Nagy Budapest csak 1950-ben lett jogi értelemben is világváros, amikor az egyesítés utolsó szakasza is megvalósult 23 település becsatolásával.

Ez a Budapest azonban a zsidóság nélkül nem lett volna világsiker, ha nem lett volna az első világháború végére a világ legnagyobb zsidó centruma. A hivatalos adatok szerint a 2.1 milliós fővárosban a lakosság 23.1 százaléka izraelita volt. Mivel a magyar statisztika a zsidókat korábban sem tekintette etnikumnak, csak vallási adatok voltak. A második zsidótörvény szerint azonban nemcsak a kikeresztelkedettek, de még az egyetlen nagyszülő is zsidónak minősült. Tehát a trianoni Budapesten 500 ezer izraelita, plusz 200 ezer a második zsidótörvény szerint zsidónak minősített személy élt.

Az a Budapest, ami Európa leggyorsabban fejlődő és egyik legszebb városa lett, akkor a zsidóság szellemi fővárosa volt. Az elmúlt száz évben azonban ez a rangja egyre csökkent. Az érdeklődéseim alapján, Budapesten élt a kor zsidóságának az elitje.

Ehhez azt is hozzáteszem, hogy a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium, ahol a diákok ötöde volt többségében kikeresztelt zsidó, máig az első abban, hogy a tanítványai közül mennyi világhírű zsidó került ki. Annak idején ettől egy kis könyvet is írtam, Marslakók címmel. Ez az iskola győzött meg arról, hogy csúcsiskola csak az lehet, ahol a diákok minőségi összetétele eleve kiemelkedő. Ezt az iskolát az evangélikus papok gyermeki számára építették, és a költségek harmadát vállalta a Gyáriparosok Országos Szövetsége, ahol a tagság többsége zsidó volt. Az iskola pedig biztosította a kikeresztelt zsidó polgárok gyerekeinek befogadását. Ez a megállapodás azt jelentette, hogy a diákok harmada a vidéki evangélikus papok gyereke, vagyis a vidéki protestáns papság, a negyede pedig a pesti kikeresztelkedett zsidó értelmiség fiaiból került ki. Vagyis a gazdag és iskolázott zsidó világpolgárok és az evangélikus papok gyerekei határozták meg a diákok által behozott családi hátteret. A vidéki magyar értelmiség, és a világpolgárok gyerekei hatottak egymásra. Ennek köszönhettük, hogy a magyar kormányok zsidóüldözése és a náci megszállás elől az Egyesült Államokig menekültek. Ott annak az élcsapatnak a tagjai lehettek, akik kifejlesztették az atombombát. Egymás közt magyarul, méghozzá nagyon szépen beszéltek.