Vaclav Klaus véleménye

Kopátsy Sándor                PP                    2014-05-10

Vaclav Klaus véleménye

Nagy örömmel olvastam a Heti Válasz e heti számában a volt cseh köztársasági elnök véleményét. Az EU-val szembeni aggályait ismerem. Örülök, hogy véleménye hangot kapott a Fidesz tekintélyes hetilapjában. Ideje volna tudomásul venni, hogy az EU vezetés káderszínvonala nagyon alacsony, mindenki azt küldi oda, akire otthon nem számítanak.

Ha nemcsak az utóbb t íz, de a harminc évét is mérlegre tesszük, meg kell állapítani, hogy nagyok voltak a várakozások, és elszomorító az eredmény.

A közösségnek az volt a célja, hogy Európa nyugati fele egyenrangú szerepet játsszon Észak-Amerikával és a Távol-Kelettel. Azt nehéz bizonyítani, hogy csak azért maradt le Európa a másik két óriáshoz képest, mert az EU rossz alapokon, rossz eszközökkel, rosszul működött, de a tény, hogy csúfosan lemaradt. Ha a cél eleve irreális volt, az a cél kitűzők hibája.

Véleményem szerint, a cél eleve hibás, mert nem volt reális alapja. A heterogén, három nagyon eltérő kultúrájú Európától azt várni, hogy együtt az egész olyan erős lesz, mint amilyen erős volt és marat a puritán, Weber szerint a protestáns harmada. Ennek azonban semmi alapja nem volt. Ez olyan, mintha valaki azt hinné, hogy Latin-Amerika államai felzárkózhatnának a két észak-amerikai állam színvonalára, ha közösséget alkotnának. Ettől azonban mindkét rész sokat vesztene.

Épen Európának kellett volna megtanulni a gyarmattartási tapasztalatiból, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan világgazdaságot hozott létre, amiben a gyengébbek feletti uralom gazdasági haszonnal jár. Ez száz év óta nagyon drága és visszahúzó hatású. Ez nemcsak a gyarmatok, hanem a befolyási öveztek esetében is igaz.

Középiskolás koromban már az volt az véleményem, hogy ez az országokon belül is igaz. Minden ország nyer azzal, ha a kevésbé fejlett részei leszakadnak. Ezért már akkor azt mondtam Trianonról, hogy mi, akik a csonka országban maradtunk, többet nyertünk, mint vesztettünk Trianonnal.

Akik Ausztriához kerültek, ma háromszor gazdagabbak, mintha velünk maradnak. Soron háromszor gazdagabb lenne, ha Ausztriához csatolják, mint velünk. Azt a Bécsi Döntés után láthattam, hogy a Csehszlovákiához került magyarok is jobban jártak, mint mi. Jobban és demokratikusabb körülmények között éltek. A Romániához és Jugoszláviához került magyarok vesztesek lettek. De ennek kimondása nemcsak akkor, most is hazaárulásnak számít. Ennek ellenére igaz.

Nem reális, aki azt hiszi, hogy Trianon után jobban éltünk, és élnénk, ha a 64 vármegyés Magyarország megmaradd.

Ennek ellenére azt vallom, hogy jobb megoldás lett volna az etnikai elvet tisztességesebben betartani.

Visszatérve az EU alapítói céljára, semmi alapja sem volt annak a hiedelemnek, hogy az európai közösség erősebb, mint lenne a szuverén államok esetében. Ebből csak az igaz, hogy a vámunió hasznos, a világpiac szabadsága minden állam érdeke, ha az államoknak joguk van arra, hogy a pénzük átcserélési kulcsát maguk igazítsák az érdekükhöz. Ennél messzebb azonban nem lett volna szabad elmenni.

A közös munkaerőpiac már ostobaság, a közös valuta nagyon nagy ostobaság. Arról ne is beszéljünk, hogy az EU bürokratáinak nem lett volna szabad semmi be beleszólni.

De az elmélkedés helyett nézzük meg, hogyan alakult a gyengébbek felzárkózása. Erre a Marshall-segély sokszorosát költötte Brüsszel, a felzárkózás helyett csak nőtt a lemaradás. Európa egésze ma hátrább van mind Észak-Amerikától, mind a Távol-Kelettől, Európán belül pedig nőttek a különbségek.

Ezen nem lehet csodálkozni, inkább ideje volna megérteni.

Tehát Klausnak az EU-ról alkotott véleményével egyetértek.

Egyetértek azzal is, amit a Benes Dekrétumról mondott. Ezt nekünk kellene megérteni. Benesről azt is illene tudni, hogy az első Bécsi Döntés előtt a magyarlakta területek többségéről lemondott, csak nekünk volt kevés, Hitlerhez fellebbeztünk. Tőle valamivel többet kaptunk. A Kárpátalját pedig fegyverrel foglaltuk el.

A felvidéki magyarok pedig előzőleg úgy viselkedtek az országukkal szemben, mint a svábok felünk szemben. Azzal, hogy mi kitelepítettük a svábokat, elismertük, hogy az állam joga kitelepíteni azokat, akik megtagadják az államukat.

Annak is örültem, hogy Klaus is az EU felelősségét látja az ukrán vállság mögött. Akik Ukrajna szövetségességét akarják megnyerni ostobák. Örülni kellene annak, hogy Oroszország számára fontos, kulturálisan is ott van a helye. Az EU-nak azok is elviselhetetlen terhet jelentenek, akiket már felvett. Ebbe is bele fog pusztulni.

Nekem különösen tetszett, amit Klaus az országházról mondott.

Az egyik barátom évekkel ezelőtt az önök országháza előtt sétálgatott, és azt mondta magában: micsoda csodálatos épület, de túl nagy megyeházának. Ez a megállapítás, lehet, hogy viccnek találja, de valójában elszomorító.”

Lényegében annak idején ezt írta róla Ady Endre száz évvel korábban.

Nekem meg van egy aforizmám: A magyar demokrácia olyan, mint az országházunk, kívül pompás, a belső tartalma szegény.

Ezért az írásomért is elkárhozom. Nem a halálom után, hanem az életemben.