Négy nappal az EU választások előtt

Kopátsy Sándor                PP                  2014-05-21

Négy nappal az EU választások előtt

Az Európai Unió egy pozitív lépélés, minden tagország számára, de a működése olyan gyenge, hogy egyre jobban kiábrándulnak belőle. Szerintem joggal, mert nem azt teszi, amit kellene, és nem azokkal dolgozik, akik érdemesek lehetnének rá.

Elég ránézni az EU választáson való részvételi arányok csökkenésére. 25 év alatt a választók részvételi aránya 60-ról 40 százalékra csökkent.

Az okokat egyértelműen látom.

Mi lenne az EU feladatta?

Tiszázni, hogy a tagság eltérő kultúrája és fejlettsége milyen integrációt enged meg.

Ami a kulturális tagozódást illeti.

Az EU eleve két nagyon eltérő kultúrájú tagsággal indult. Franciaország és Olaszország tagságát természetesnek vették. Abból indultak ki, hogy a hidegháborúban közös fronton álltak. Elég lett volna, ha meggondolják, miért lenne ostobaság, ha Amerikában a két angolszász ország szoros közösségbe lépne a latin-amerikai országokkal. Ez nyilván senkinek sem jutna az eszébe. Franciaország tagága még elképzelhető, hiszen messze a legfejlettebb latin ország, de még ebben az esetben is figyelembe kellene venni, hogy milyen szintig mehet a német és francia közös tagság esetén a közös gazdasági mechanizmus. Olaszország esetében már aligha lett volna szabad messzebb menni, mint a vámhatárok lebontása.

Spanyolország, Portugália. Görögország és Románia esetében már ostobaság volt a vámhatárok lebontásán túlmenni. A felsorolás egyúttal mutatja azt is, hogy az integrációjuk más okokból is, egyre irreálisabb volt.

Az EU akkor már a teljes eltévedésben volt, amikor a két ortodox keresztény országot, Romániát és Bulgáriát is felvette.

A három lényegesen eltérő európai kultúra közös szervezetben csak akkor fér meg, ha erősen háromszintű az integráció.

Ami a gazdasági fejlettséget illeti.

Az egy főre jutó nemzeti jövedelemben 3:1-nél is nagyobb a szóródás. A puritán, azt is mondhatjuk protestánsok állnak az élen. Közelükben csak a latin kultúrájú Franciaország van. A latinokon belül is 3:1 szórás van. Ők még egymással is csak nagyon laza közösségben férnének meg. A két ortodox keresztény ország kakukktojás a közösségben.

Problematikusak a közép-európai és a balti országok. Ezeki közül csak Csehország, Észtország és Szlovénia van közel a puritánokhoz. Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Lettország és Litvánia csak igyekszik a Nyugathoz felzárkózni, de még messze vannak ahhoz, hogy felsőszintű tagok lehetnek.

Az EU vezetés a közös valutát is elhibázta, azt fogadta be, aki jelentkezett. Erre azonban csak a puritánok voltak alkalmasak. A mediterránok számára a közös valuta a közgazdasági és politikai ostobaság klasszikus példája.

Az EU akkor került hibás pályára, amikor Németország és Franciaország azért fogott össze, hogy vezetésük alatt Európa Észak-Amerika és a Távol-Kelet egyenrangú partner lehessen. Ebbe az irreális vágyba aztán nemcsak Nagy Britannia, de minden európai ország lelkesen osztozkodott. Az, hogy Európa semmilyen módon a másik két térséggel nem lehet egyenrangú, máig sem tisztázódott. Pedig nem is kellene megérteni, hogy Európa ereje abban van, hogy nagyon tagolt.

A világtörténészek sem mutatnak rá, hogy Európa ezelőtt ötszáz évvel az ért emelkedhetett minden másik magas-kultúra fölé, mert tagolt volt. Kínának a 15. század végén az óceánok meghódítására sokkal nagyobb és alkalmasabb hajói voltak, de a császár ezeket a sikeres próbaútjuk után elpusztította, mert félt attól, hogy a birodalomnak lesznek olyan részei, ami felett nem gyakorolhatja a hatalmát, kiesnek a felügyelhetősége köréből. Ezzel szemben Európában a világ távoli pontjainak megszállásában, hasznosításában több tucatnyi kikötő polgársága egymással volt versenyben. Elég, ha Hollandia és Nagy Britannia külkereskedelmi társaságára gondolunk. Európa ötszáz éves példátlan fölénye a példa arra, hogy nem midig a nagyobb az erősebb. A brüsszeli bürokrácia azonban mindenáron nagy akart lenni.

Az EU vezetését nem a nép választja, hanem az államok küldik.

Abban nagyon demokrata vagyok, hogy a hatalomba kerülésről a népnek kell dönteni. Ezért tartottam az Antall-Tölgyessy Paktumot demokráciasértőnek. Amikor láttam, hogy a törvényhozók felét nem a nép választja, hanem a pártvezetés által készült listáról lesznek azok, azt jósoltam, hogy a nép hatalma helyett a pártok hatalmát betonozta be az a Paktum. Annak alapján ugyanis a körzetek 99 százalékát kellett megnyerni ahhoz, hogy legyen mód a fontos törvények módosítására. Hála a Fidesznek, most már 90 százalék is elég. Ezt sem tudtam elképzelni, pedig mindkettő bekövetkezett. Az EU törvényhozói pedig mind a pártok listáról kerül be. Márpedig a szavazásnak csak lehet súlya, ha a képviselőt én választhatom meg. Az nem demokrácia, ahol csak a párok közül választhatok. Az EU törvényhozásában azonban nincs ilyen képvselő.

Ennél is nagyobb baj, hogy olyan sincs, akit a pártja fontosnak tart itthon. A pártok ezért azokat küldik, akiket itthon könnyen nélkülöz, vagy itthon az útjukban állónak tart.

Azt is hibának tartom, ami erőseb lesz, mint valaha, pedig eddig is erős volt, hogy törvényhozásban sokan vannak olyanok, akiknek nincs politikai súlyuk. Márpedig ezek a legszorgalmasabb parlamenti felszólalók. Sokan vannak olyanok is, akiknek otthon sincs súlyuk. Ezért indokolt volna sokkal magasabb bejutási küszöböt alkalmazni. Aki egy kis országban eléri az 5 százalékot az EU törvényhozója lesz.

Az is kérdéseket vet fel, hogy miért vannak a felső vezetésben olyan sokan a kis ország lényegtelen politikusi közül. Ez első ember azért portugál, mert a németek nem karnak franciát, a franciák németet, de még komoly szaktekintélyt sem. Luxemburgiak nagy számát is az ország kicsinysége indokolja.

Srassburgban jelenleg a kispártok képviselői jelentik a 40 százalékot. Az előrejelzés szerit az arányuk nőni fog. Ezek a képviselők oktatják ki a magyar törvényhozást, ahol a Fidesznek kétharmados többsége volt, és maradt.

Azt is látni kell, hogy az EU jól fizeti a nála dolgozókat. Ha valaki tisztességesen akar jól megélni a politikából, az EU-hoz szegődjön. Ezért aztán ideális száműzetés azoknak, akiktől otthon meg akarnak szabadulni.

Engem az is irritál, hogy 22 nyelven beszélnek. A költekezésüknek ez is egyik oka. Ennyi pénzért elvállalhatnák, hogy angol legyen az egyetlen használható nyelv.

Azt is megfontolnám, hogy 750 képviselőre szükség van-e. Ez a szám, a tengernyi szakértő, adminisztrátor, a busás kiküldetési díjak, meg a 22 nyelv az elsődleges oka, hogy az EU törvényhozás többe kerül, mint a német, a francia és az angol törvényhozás összesen.

Nem is akarom tovább sorolni a ki fogásaimat, elég hogy katasztrofális az eredmény.

Azzal ugyan eleve tisztában voltam, hogy az EU nem lehet versenyképes Észak-Amerikával és a Távol-Kelettel, de ilyen lemaradásra akkor sem számítottam, ha meg sem alakul az EU. Számomra a legnagyobb lemaradást fokozó az euró bevezetése volt.

Azt ugyan nem mondom, hogy EU nélkül ennyire sem ment volna Európa, mert a lemaradásának objektív okai is vannak, de tudom, hogy többre mehetett volna, ha lassabban, körültekintőbben integrál, csak azt köti össze, ami összeköthető, ami attól erősebb lesz. Norvégia és Svájc példája mutatja, hogy a legjobbak EU nélkül is többre mennek, mint a kiskaliberű vezetés alatt együtt.

Akik abban reménykedtek, hogy a tagságtól utolérés, felzárkózás várható csalódtak. Alamizsnát ugyan kaptak, de az inkább ártott, mint használt. Utolérni csak saját erőből lehet, de a jobbaktól tanulni kell.

Azt, hogy az EU vezetői jót akaró ostobák, jól mutatja, hogy a szavazás előtti héten bennünket arra oktatnak, hogy nem lehet az életfogytiglan életfogytig tartó. Nem ennek a logikáját vetem el, csak az időzítését. Szerintem, a tagországok lakosságának a többsége még ennél is súlyosabb büntetést tartana indokoltnak kivételes esetekben. A többnyire ostoba, kicsinyes tanácsaik megfogadását szigorúan elvárják.

A magasztos célú, feladatú Európai Unió vezetését kiszerű bürokratákra bízták.

Ha, nem az én véleményem jelzi a vasárnapi választás, bocsánatot kérek, de annyira bízok az igazságomban, hogy megkockáztattam az előzetes véleményem.