Gyorsan változó sikersztorik

Kopátsy Sándor                 PG                  2014-05-03

Gyorsan változó sikersztorik

Inotai Edit a feni címmel mutatja be az öt visegrádi, és  három balti ország teljesítményét 2004-2012 között. Tehát a tíz éves EU tagságról készített mérleget.

A címet túlzásnak tartom, mert ez ennek a nyolc országnak a népek mintegy ezer éve döntött úgy, hogy a Nyugathoz akar csatlakozni. Akkor ez a döntés lényegében a keletivel szemben a nyugati kereszténység választását jelentette. Ez a felzárkózás azonban ezer év alatt sem sikerült. Maratunk annyiban, hogy nyugati keresztények lettünk. A gazdasági és kulturális felzárkózás azonban ezer év alatt sem sikerült.

Ami a gazdasági felzárkózást illeti, csupán a cseheknek sikerült azzal, hogy a Német Római Birodalomnak az egyik fontos választófejedelemsége, és jó ideig a fővárosa, majd a Habsburg Birodalom legfejlettebb királysága lett.

Az is érdemes figyelme venni, hogy a középkorban csak Prága és Krakkó volt ragos egyetemi város.

Talán a vasútelőtti századokban fontos szempont volt az is hogy tengeri kikötővel Csehország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia nem rendelkezett. Ezt azért tartom fontosnak, mert a vasút előtt ezek az országok csak a tengeren keresztül voltak képesek a fejlettebb Nyugattal jelentős gazdasági kapcsolatot kialakítani.

Az EU tagság idején 2004-ben, a kilenc országban az egy laksora jutó nemzeti jövedelem a közösségi átlag 47-84 százalékán voltak. A fejlett, protestáns országokhoz képest azonban ennél is lényegesen nagyobb volt a lemaradás. Jobb volna az olyan összevetés, ami ezekhez való lemaradást mutatná. A másik mutató a 8 ország átlagához viszonyított változásokat illusztrálná.

Azt azonban indokolt lett volna hangsúlyozni, hogy mekkora a felhasznált adatok hibahatára, ami leginkább a valutájuk fel-, illetve leértékeltségén múlott. Ennek ellenére az adatok így is megérdemlik az elemzést.

Először én is a 8 országot hasonlítom össze.

Ezek közül kettő, Csehország és Szlovénia állnak az élen. Ennek elsősorban nem az időszak politikájában rejlő oka van. Csehország 800 éve a többi előtt volt, és maradt. A csehez az egyetlen szláv nép, amelyik szinte annyira puritán, mint a német nép. Szlovénia felemelkedése azonban nagyon fiatal. Nem meglepő, mert száz éve még minden alpi nép szegény volt. Ma mind gazdag. Nagyon izgalmas történészi feladat volna feltárni annak az okát, hogy Svájc már száz éve is gazdag volt. A viszonylagos szegénységből Európa egyik leggazdagabb országa lett. Az alpi lakossággal is rendelkező országok mindegyike, Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria, esetében az Alpokban élők élnek a legjobban, holott száz éve még a szegényebbek közé tartoztak. A szétbomlott Jugoszlávián belül ez volt elmondható a szlovénekről is.

A három balti ország sorrendje száz év óta nem változott. Az észtek voltak és maradtak az elsők, a litvánok a harmadikak.

Szlovákia jó szereplését is lehet történelmi okokkal magyarázni. A lakosság nagyobbik fele a Kis Alföldön él, ami már az 1947-es népszámláláskor is átlag feletti térségnek számított a Kárpát Medencén belül. Szlovákia könnyebb helyzetbe került annak köszönhetően, hogy a legszegényebb keleti része Ukrajnához került.

Arról viszonylag kevés ismeretem van, hogyan érintette a nyolc országokat a zsidó és germán etnikumaik elvesztése. Ebből százszor annyi hátrányuk származott, mint amennyi előnyt jelentett az EU tagság. Az szint naivság, ahogyan az érintett országok politikai elitje, de Inotai Edit is, kezelte az EU tagságból származó előnyöket. A viszonylag gyorsa felzárkózást várták.

Arról kellene felméréseket készíteni, hogy mennyi társadalmi kár származott az érintett nyolc országban történt etnikai változásról. Sok szó esik az antiszemitizmus bűneiről, de hallgatunk annak következményeiről, hl tarthatnánk, ha megmaradt volna a zsidó és német etnikumunk. Kalkulációim alapján, ha 700 ezer zsidó és német lakosa maradt volna Magyarországnak, mintegy harmadával nagyobb lenne az egy laksora jutó nemzeti jövedelem. Ez a nyolc állam mindegyike lényegesen jobban állna, ha ez a két etnikuma megmarad.

De nemcsak a társadalmi elit többségét veszettük el, de közel tízszeresére nőtt a súlya a cigányságnak, a legjobban elmaradt etnikumnak. A Jobbok sikeres választási szereplését elsősorban azzal magyarázom, hogy a közvéleményben nagy a felháborodás azokkal a politikusokkal szemben, akik bűnnek tekintik az egyértelmű tényt, hogy kudarcainknak, elsősorban a közbiztosságban és az oktatásban a cigánykérdés padló alá seprése az oka. Aki ezt felveti, az ellenségnek számít.

Amíg ez a téma tabu marad, nem kell félni a Jobbiknak, bőven lesznek támogatói.

Ami az EU tagságot illeti.

Máig nem tisztázta senki, hogy a közösségnek milyen szintje, milyen előnnyel járna.

Az vitathatatlan, hogy a vámhatárok megszűnése és a turistaforgalom szabadsága mindkét fél számára előnyös. De még ez sem jelent felzárkózást, mert ami mindként fél számra előnyös, az nem jár azzal, hogy a különbségek csökkennek. A közös előnyből az is következhet, hogy mindkét oldal nő, de a fejlettebbek jobban, tehát nő a különbség. Ez volt eleve a reális vállalkozás. De az ilyen közös előny is mindkét félre kedvező. A társadalmak közti verseny nem a győzelemért megy, hanem mindenki a sajt teljesítményének maximalizálására törekszik. Ez olyan, ami a sportban az lenne, hogy mindenki a saját teljesítményét akarná javítani, csak az a célja, hogy a korábbi teljesítményéhez képest érjen el jobbat. Mindenki a saját teljesítményénél jobbra törekedjen. Vagyis minden társadalom a sikert a saját korábbi teljesítményéhez viszonyítsa.

A múltban azért volt minden ország imperialista, mert a másik vereségéből haszna származott. A jelenkorban olyan játék lett a politika, amiben az ellenfelek sikeréből a másik fél is előnyhöz jut. A fejlett államok közt azért nincs hetven éve háború, mert minden félnek érdeke a gazdasági együttműködés. Elméletileg sincs olyan háborús cél, amiben a győztes nyer, a vesztes veszít. Minden erőszakból, mindkét fél veszít.