Kopátsy
Sándor EA 2014-05-10
Agrárreform Kínában
Kína gazdasági
fejlődése és ereje elérte azt a szintet, ami időszerűvé teszi, hogy a
mezőgazdaságot is modernizálja. Ezt ők is megérezték.
Az elmúlt negyed
század során az iparosítással 260 millió embert vittek be a városokba. Még ezek
többsége és utódai sem lettek teljes jogú városi lakosok, de a városokban
találtak munkát. A kínai vezetés bölcsen felmérte, hogy a városba áramlókat nem
lehet azonnal egyenrangú lakosként befogadni, mert ennek a pénzügyi fedezete is
nagy költségvetési terhet jelentene. A fő ok azonban az volt, hogy a városba
áramlás elviselhetetlenül nagy lett volna, ha vonzóbb. Az is csoda, hogy 260
milliónak munkát, kereseti lehetőséget biztosítottak.
A nyugati
politikusok és közgazdászok botránkoznak a városi lakosság két jelentősen eltérő
jogi állapotán. Nem gondolnak arra, mivel járt volna, ha azonnal teljes
jogúságot biztosítanak. Még ma is megindulna az áradat, ha feloldanák a
különbséget.
Abból kell
kiindulni, hogy Kínában a lakosság, ezzel a munkaerő harmada még ma is a
mezőgazdaságban él. Ha a kínai mezőgazdaság az amerikai szintre jutna, ennek
tizede találna ott munkát. Ha a dániaira, akkor az ötöde. Ezért abból kell
kiindulni, hogy egy lakosra Kínában tized akkora mezőgazdasági művelésre
alkalmas terület sem jut, mint az Egyesült Államokban, és ötöd annyi, mint
Dániában. Ez a termő területhiány eleve arra kényszerít, hogy egészen más
átlagos területű mezgazdasági vállalkozásra van szükség. Ezért sokkal inkább a
japán és a dél-koreai példákat kellene követni, ami az átlagos területet
illeti.
Az első döntést
azonban egyértelműnek látom. Választani kell a farmergazdaság családi
munkaerőre épülő, és a nagyüzemek bérmunkára épülő formája között.
Egyértelműnek tartom, hogy a családi farmergazdaság legyen a példa.
A közgazdaságtan
sem értékelte ki annak az okát, hogy az angolszász országokban miért győzött a
család munkaerejére épülő farmergazdaság, a bérmunkásokkal dolgozó nagyüzemet.
Szinte nyoma sincs a szakirodalomban annak, hogy a mezőgazdaságban nem a
bérmunkással dolgozó nagyüzem győzte le, seperte el a kisárutermelő
farmergazdaságot, hanem a családi farmergazdaság győzte le a bérmunkásokkal
dolgozó nagyüzemet. Ha nem is minden mezőgazdasági feladatban, a termelt érték
kilencven százalékában a családi gazdaság nyerte meg a versenyt.
Ennek az
elsődleges oka, hogy a mezőgazdasági munkák többsége esetében gyenge a munkaadó
felügyeleti szerepe a munkavégző felett, az élő szervezettel végzett munkában
az érzelmi kötődés is fontos, végül a nagy teljesítményű, nagyon drága gépekkel
bánást sem szabad érdektelenre bízni Ezért a tulajdonosi érdekre van szükség. Minél
fejlettebb a technika, annál inkább.
A családi
üzemnek az is előnye, hogy hasznosítani tudja a bérmunka estén nem
hasznosítható munkaerőt, és munkaigényt. A mezőgazdaság munkaerőigénye ugyanis
időben nagyon széles határok között ingadozik. Van, amikor a napi 16 óra is
kevés, máskor a 8 órát sem lehet munkával kitölteni. Ez a munkaviszonyban lévő
munkaerővel nem hidalhat át.
Kínában a
családi mezőgazdasági vállalkozást az is indokolja, hogy Kelet-Ázsiában nagyon
erős a családi kötelék, és az öregek, gyerekek, a másutt dolgozó családtagok
besegítése óriási előnyt jelenthet.
Marx tehát
súlyosan tévedett, amikor azt állította, hogy a kisárutermelés szüli a
kapitalizmust. Az európai parasztság sokkal inkább a kapitalizmus fékezője
volt, mint szülője. Ezzel szemben a négy volt angol gyarmaton a kisárutermelés
legyőzte a tőkés mezőgazdaságot. A farmer ugyanis nem tőkés vállalkozás, hanem
a család munkáját hasznosító üzem, nem jellemző, hogy bérmunkást fogad, hanem a
mezőgazdaság legtöbb területén annak a leghatékonyabb formája.
Ezért Kínának
sem kell félni, hogy a modern mezőgazdasági üzem tulajdonosa földbirtokos, azaz
mezőgazdasági tőkés lesz. Tőkés csak az, aki vásárolt munkaerővel dolgoztat. Nemcsak Marx, de a mai marxisták sem tudják
elképzelni, hogy a családi munkára épülő vállalkozás nem lehet versenyképes,
nagy jövedelmet élvező. Nem az a tőkés, aki gazdag, hanem az, aki más
munkájából lesz az.
Már jó ötven éve
magam is megdöbbentem, hogy a második világháború óta az Egyesült Államokban az
új munkahelyek a legdinamikusabban az 1-5 személyes kisvállalkozásokban nőttek.
Ugyanakkor csökkent az 1.000 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokban
dolgozók aránya. Vagyis a munkahelyek száma az egyre kisebb létszámmal dolgozók
felé tolódik el. Vagyis a kisvállatok győzik le a nagyokat, a nagyok egyre
inkább a sok kis beszállítóra épülnek. Ez a mezőgazdaságban történt meg a
leglátványosabban. Az igaz, hogy a farmer egyre több árut, szoláltatást,
felszerelést vásárol, de ezekkel a család dolgozik.
Ma a farmer az egy dolgozóra jutó egyik legnagyobb
tőkét és képzettséget igénylő vállalkozó.
Visszatérve a kínai mezőgazdaságra. Azt
a farmergazdasággal lehet felemelni. Folytatni kell a falusi lakosság városokba
áramlását, de a falusi lakosság egyre nagyobb hányadát is a mezőgazdaságon
kívül kell foglalkoztatni. A fejlett technika mellett nem lehet olyan intenzív
a mezőgazdaság termelési struktúrája, hogy az a jelenlegi falusi lakosság
negyedénél több számra munkaalkalmat teremtsen.
Ez talán sehol
nem könnyebb, mint a Távol-Keleten. Ott a vidéki lakosság évezredek óta ipari
munkát is végzett. Szinte minden kínai térségnek volt valami ipari profilja is.
Ennek egyik jellemző példája volt a porcelángyártás.
A mai The Economist dán példát közöl
arról, hogy a világ szőrmetermelésének központja Dánia. Eddig azt tudtam, hogy
a tengeri szállítmányozásban és a szélturbinák gyártásában a vezető. Azt el sem
tudtam volna képzelni, hogy Koppenhágában van a világ vezető szőre-tőzsdéje.
Nem véletlenül, mert ez az ország ebben az ágazatban is az élenjár. A múlt
évben 21 millión szőrmét adtak el a tőzsén, közel 3 milliárd euró értékben
Az évente 17
millió nutria prémet adnak el. 1.500 prémes állattartó farmjuk működik. Az
átlagos bevallott nyereségük 365 ezer euró. Azaz napi 300 ezer forint! Ezek
többsége diplomás állattenyésző, az egyetemükkel szoros kapcsolatban vannak, az
állategészségügytől a takarmányozásig mindenben úttörők.
A probléma
pikantériája, hogy a legnagyobb és leggyorsabban növekvő piacuk Kína. Az
évszázadokon keresztül a nagy Szibériából vásárolta a prémet. Moss tízszer
annyit vesz Dániától.
Ha kínaiak
áveszik a dán prémtermelők módszereit, abból is csodát mutatnak. Nálunk alig
van hangja annak, hogy ma a világ versenyzongoráinak és versenyhegedűinek nagy
többségét Kínában gyártják. A híres festmények kézzel vesetett másodlatainak
többsége is ott készül. Tehát a kínai munkaerő minden minőségi feladat
megoldására alkalmas.
Az én mániám azonban
az, hogy az állati fehérje termelésben, gyorsan, a vízben élük kerülnek az
élre. A fajunk legnagyobb élelmezési forradalma a vizek megművelése lesz. Ezt
is Kína fogja megoldani. Márpedig, ha ez megtörténik, kellő alapja lesz a
falusi munkaerő foglalkoztatásának.
Az elmúlt évtizedek arra tanítanak, hogy a
fejlődés iránya és tempója előre el sem képzelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése