Kopátsy
Sándor PP 2014-05-02
A baloldal nem tanult
A baloldali,
legalábbis az, ami magát annak nevezi, a katasztrofális választási veresége
után sem azt elemzi, mit hibázott, hogy a választóktól ilyen elutasítást
kapott, hanem továbbra is azzal szórakozik, hogy milyen hibákat követ el a
Fidesz, illetve annak nagyhatalmú elnöke, Orbán Viktor. Mivel aki nagyhatalmat
kap a választóktól, nagyobb hibákat követ el, mint akinek borotva élén táncol a
hatalma. Ez nem a kétharmados hatalmat kapott Fidesz, hanem a hatalom nélkül
maradt baloldal hibája.
Ezen belül most
a felkapott téma a labdarúgó stadionok építése. Maga a téma nem olyan nagy,
hogy naggyá lehetne felfújni. Az ezer éves történelmi tapasztalat, hogy a
kenyér és a cirkusz összege állandó. Ez már a Római Birodalomban
bebizonyosodott. A míg jól ment templomokat építettek, amint elfogyott a kenyér
a cirkuszok kerültek előtérbe.
A fasiszta
diktatúrák nagyobbak voltak a versenysportban, mint a nemzeti jövedelemben.
Hitler, amíg nem készült fel a fegyverkezésre, az olimpiát tartotta a
legfontosabbnak. Ezt átvették tőle a kommunista NDK-ban.
Sztálin, amikor
felmérte, hogy a nyugati demokráciákkal nem versenyképes a gazdaság, de még az
agyontámogatott hadiipar sem, a versenysportokra koncentrált.
Rákosi, ahogyan
érezte a lakosság támogatásának hiányát, kegyencei a labdarugók lettek. A
magyar történelem legnépszerűtlenebb vezetője alatt lett a magyar labdarúgás
világelső. Rajta azonban ez sem segített, mert elzavarták. Mégis ostobaság
volna Rákosi történelmi szerepét a magyar futball dicsősége alapján mérni.
Pedig sikerült befektetés volt. Nem úgy, mint jelenleg, amikor a magyar futball
szomorú állapotban tengődik, és semmi remény, hogy fel lehet támasztani.
Elméleti hibát
látok abban, hogy az ugyancsak költekező szoclib kormány botránkozik, a
stadionok építése felett. Nekünk ma sem az a bajunk, hogy a jövedelmünket nem
racionálisan használjuk fel, hanem az, hogy kevés jövedelmet termelünk, mert a
munkaerőnk kihasználása botrányosan rossz. A szoclib politikusok a
rendszerváltás után olyan pályára vitték az országot, amin csak az dolgozzon,
aki a munkaadójának és az államnak nyereséget termel. Egyetlen párt sem mérte
fel, hogy aligha volt olyan veszteséges vállalat, amelyik nem nettó
költségvetés befizető volt. Én ilyen veszteségű vállalatot nem találtam. Pedig
még ez sem elég, a veszteségből az amortizációt is le kellett volna vonni.
Azt akkor még én
sem tételeztem fel, hogy a leépített munkaerő nagy többsége negyeded század
múlva sem talál munkát. Tehát negyed század munkanélküli segélyét, bérjárulékát
is figyelembe kellett volna venni.
Az fel sem
merült, hogy mekkora erkölcsi kára származik a magyar társadalomnak abból, hogy
egymilliónál több ember az alamizsnából való életre rendezkedik be. Ez pedig
minden eddiginél sokkal nagyobb kárt okozott, és okoz. A kisemberek vagyon
védelme összeomlott.
A végére kerül a
következő nemzedékben okozott kár. Nemcsak a börtönlakók száma nőtt meg, hanem
a következő nemzedék minősége is. A magyar oktatási rendszer leromlásának csak
a kisebbik oka a sok meggondolatlan, kapkodó változtatás, de a fő oka az, hogy
a tanulók egyre nagyobb hányada olyan családban nő fel, ahol a szülők nem
munkájukból élnek.
Ilyen
negyedszázad után azon háborogni, hogy mennyibe került a felcsuti stadion, és
hogyan lesz kihasználva. Illetve milyen mozgólépcső vezet a debreceni stadion
díszpáholyához, kétségbeejtő ostobaság.
Az érintett
újságíróknak elárulom, hogy a történelem tanulsága: az értelmetlen munka sem olyan károkozó, mint a munkátlanság.
Egyiptom dicső
évezredeit annak is köszönheti, hogy a munkaerő felesleggel piramisokat
építettek.
A Római
Birodalom is sokat köszönhet annak, hogy az unatkozó hadsereggel úthálózatot
építettek.
Már felnőtt
fejjel értettem meg, hogy Roosevelt és Hitler mániákus úthálózat építkezése
volt az első megoldás a munkátlanok munkára fogására.
Ehhez
hozzáteszem, hogy a felcsuti stadion ugyan soha nem válik olyan hasznossá, mint
a túlméretezett autópályák, amiket pár évtizeddel később már bővíteni kellett.
A stadiont pedig Makovecz emlékműnek tartom. Akkor is büszkén mutogatnánk, ha a
Hortobágy közepén állna.
Azt sem vitatom,
hogy a debreceni stadion sem épült volna ilyenné, ha nem Kósa Lajos a
polgármester. De ahogyan ezt a mai Népszabadság tálalja ízléstelenség.
Kácsor Zsolt nem
volna rossz újságíró, ha az olvasó a nevét olvasva nem volna felkészülve Kósa
Lajos sikeres polgármester durva szidalmazására. A durva, elvakult stílusért a
szerkesztőség is felelős.
Egyetlen
mondatot idézek.
„Ha van valaki,
aki testközelből látta, hogy miként gázolta le Orbán Viktor a Fideszt, ez az
egykor érdemes pártot, az Kósa Lajos.”
Orbán Viktor történelmi
érdeme, hogy lelkes liberális fiatalként első, és egyetlenként felismerte, a
liberális-hiányos magyar társadalomban legfeljebb egy kis, és szerény liberális
párt számára van társadalmi háttér. Ennek az országnak középé-jobb a politikai
súlypontja. Ennek indult a Demokrata Forum, de erről Antall József
odaültetésével elterelték, tehát a választók nagy többsége pár nélkül maradt.
Ebbe a vákuumba terelte a kis, liberális Fideszt, és 2010-ben példátlan
győzelmet aratott. Ráadásul a kétharmados fölényét 2014-ben is sikerült
megtartani. Erről az Orbán Viktorról azt lehet a legkevésbé elmondani, hogy nem
zseniális politikus. Aki ebben kételkedik, vagy ostoba, vagy a gyűlölettől
elvakult.
Tévednek azok a
politikusok, akik az Orbán, illetve a Fidesz lejáratásával akarnak népszerűk
lenni. Nem azzal kell legyőzni a közép-jobb kormányt, hogy rossz, hanem azzal,
hogy mi volna jobb.
A Jobbik az
irreális ígéretekkel elhódította a baloldali választók felét, a megmarad pedig
kevés ahhoz, hogy legalább hasznos ellenzék legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése