A baloldal nem tanult

Kopátsy Sándor                 PP                   2014-05-02

A baloldal nem tanult

A baloldali, legalábbis az, ami magát annak nevezi, a katasztrofális választási veresége után sem azt elemzi, mit hibázott, hogy a választóktól ilyen elutasítást kapott, hanem továbbra is azzal szórakozik, hogy milyen hibákat követ el a Fidesz, illetve annak nagyhatalmú elnöke, Orbán Viktor. Mivel aki nagyhatalmat kap a választóktól, nagyobb hibákat követ el, mint akinek borotva élén táncol a hatalma. Ez nem a kétharmados hatalmat kapott Fidesz, hanem a hatalom nélkül maradt baloldal hibája.

Ezen belül most a felkapott téma a labdarúgó stadionok építése. Maga a téma nem olyan nagy, hogy naggyá lehetne felfújni. Az ezer éves történelmi tapasztalat, hogy a kenyér és a cirkusz összege állandó. Ez már a Római Birodalomban bebizonyosodott. A míg jól ment templomokat építettek, amint elfogyott a kenyér a cirkuszok kerültek előtérbe.

A fasiszta diktatúrák nagyobbak voltak a versenysportban, mint a nemzeti jövedelemben. Hitler, amíg nem készült fel a fegyverkezésre, az olimpiát tartotta a legfontosabbnak. Ezt átvették tőle a kommunista NDK-ban.

Sztálin, amikor felmérte, hogy a nyugati demokráciákkal nem versenyképes a gazdaság, de még az agyontámogatott hadiipar sem, a versenysportokra koncentrált.

Rákosi, ahogyan érezte a lakosság támogatásának hiányát, kegyencei a labdarugók lettek. A magyar történelem legnépszerűtlenebb vezetője alatt lett a magyar labdarúgás világelső. Rajta azonban ez sem segített, mert elzavarták. Mégis ostobaság volna Rákosi történelmi szerepét a magyar futball dicsősége alapján mérni. Pedig sikerült befektetés volt. Nem úgy, mint jelenleg, amikor a magyar futball szomorú állapotban tengődik, és semmi remény, hogy fel lehet támasztani.

Elméleti hibát látok abban, hogy az ugyancsak költekező szoclib kormány botránkozik, a stadionok építése felett. Nekünk ma sem az a bajunk, hogy a jövedelmünket nem racionálisan használjuk fel, hanem az, hogy kevés jövedelmet termelünk, mert a munkaerőnk kihasználása botrányosan rossz. A szoclib politikusok a rendszerváltás után olyan pályára vitték az országot, amin csak az dolgozzon, aki a munkaadójának és az államnak nyereséget termel. Egyetlen párt sem mérte fel, hogy aligha volt olyan veszteséges vállalat, amelyik nem nettó költségvetés befizető volt. Én ilyen veszteségű vállalatot nem találtam. Pedig még ez sem elég, a veszteségből az amortizációt is le kellett volna vonni.

Azt akkor még én sem tételeztem fel, hogy a leépített munkaerő nagy többsége negyeded század múlva sem talál munkát. Tehát negyed század munkanélküli segélyét, bérjárulékát is figyelembe kellett volna venni.

Az fel sem merült, hogy mekkora erkölcsi kára származik a magyar társadalomnak abból, hogy egymilliónál több ember az alamizsnából való életre rendezkedik be. Ez pedig minden eddiginél sokkal nagyobb kárt okozott, és okoz. A kisemberek vagyon védelme összeomlott.

A végére kerül a következő nemzedékben okozott kár. Nemcsak a börtönlakók száma nőtt meg, hanem a következő nemzedék minősége is. A magyar oktatási rendszer leromlásának csak a kisebbik oka a sok meggondolatlan, kapkodó változtatás, de a fő oka az, hogy a tanulók egyre nagyobb hányada olyan családban nő fel, ahol a szülők nem munkájukból élnek.

Ilyen negyedszázad után azon háborogni, hogy mennyibe került a felcsuti stadion, és hogyan lesz kihasználva. Illetve milyen mozgólépcső vezet a debreceni stadion díszpáholyához, kétségbeejtő ostobaság.

Az érintett újságíróknak elárulom, hogy a történelem tanulsága: az értelmetlen munka sem olyan károkozó, mint a munkátlanság.

Egyiptom dicső évezredeit annak is köszönheti, hogy a munkaerő felesleggel piramisokat építettek.

A Római Birodalom is sokat köszönhet annak, hogy az unatkozó hadsereggel úthálózatot építettek.

Már felnőtt fejjel értettem meg, hogy Roosevelt és Hitler mániákus úthálózat építkezése volt az első megoldás a munkátlanok munkára fogására.

Ehhez hozzáteszem, hogy a felcsuti stadion ugyan soha nem válik olyan hasznossá, mint a túlméretezett autópályák, amiket pár évtizeddel később már bővíteni kellett. A stadiont pedig Makovecz emlékműnek tartom. Akkor is büszkén mutogatnánk, ha a Hortobágy közepén állna.

Azt sem vitatom, hogy a debreceni stadion sem épült volna ilyenné, ha nem Kósa Lajos a polgármester. De ahogyan ezt a mai Népszabadság tálalja ízléstelenség.

Kácsor Zsolt nem volna rossz újságíró, ha az olvasó a nevét olvasva nem volna felkészülve Kósa Lajos sikeres polgármester durva szidalmazására. A durva, elvakult stílusért a szerkesztőség is felelős.

Egyetlen mondatot idézek.

„Ha van valaki, aki testközelből látta, hogy miként gázolta le Orbán Viktor a Fideszt, ez az egykor érdemes pártot, az Kósa Lajos.”

Orbán Viktor történelmi érdeme, hogy lelkes liberális fiatalként első, és egyetlenként felismerte, a liberális-hiányos magyar társadalomban legfeljebb egy kis, és szerény liberális párt számára van társadalmi háttér. Ennek az országnak középé-jobb a politikai súlypontja. Ennek indult a Demokrata Forum, de erről Antall József odaültetésével elterelték, tehát a választók nagy többsége pár nélkül maradt. Ebbe a vákuumba terelte a kis, liberális Fideszt, és 2010-ben példátlan győzelmet aratott. Ráadásul a kétharmados fölényét 2014-ben is sikerült megtartani. Erről az Orbán Viktorról azt lehet a legkevésbé elmondani, hogy nem zseniális politikus. Aki ebben kételkedik, vagy ostoba, vagy a gyűlölettől elvakult.

Tévednek azok a politikusok, akik az Orbán, illetve a Fidesz lejáratásával akarnak népszerűk lenni. Nem azzal kell legyőzni a közép-jobb kormányt, hogy rossz, hanem azzal, hogy mi volna jobb.

A Jobbik az irreális ígéretekkel elhódította a baloldali választók felét, a megmarad pedig kevés ahhoz, hogy legalább hasznos ellenzék legyen.