Egy nappal az EU választások után

Kopátsy Sándor             PP                       2014-05-26

Egy nappal az EU választások után

A Fidesz elseprő győzelmet aratott. Az MSZP még jobban visszaesett. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon van a legnagyobb támogatottságú közép-jobb kormány. Ideje volna tudomásul venni, hogy a közép-jobb magyar társadalomnak először van olyan kormánya, amelyik a több párt rendszerben a nagy többség véleményét képviseli. Azt ugyanis nem lehet kétségbe vonni, hogy a szavazás demokratikus és titkos, tehát a részvételi arány hűen tükrözi, hogy mennyire látja fontosnak a közvélemény, hogy kik, milyen politikával irányítják az országukat. A szavazatok megosztása pedig megmutatja, milyen politikai pártban látja a többség az érekének jobb képviselőjét.

A három utolsó választáson a Fidesz sokkal nagyobb támogatást kapott, mint a 28 tagország bármelyikében. Ezt tudomásul kellene venni azoknak is, akik a Fidesztől balra, vagy jobbra állnak. A Fidesz fölénye még sokkal nagyobb volna, ha nem volnának listás törvényhozók. Ezek a rendszerváltást követő hat ciklusban példátlanul sokan voltak, szinte lehetetlenné tették a kétharmados többség, vagyis a fontos törvények módosítását. A 2010-es, példátlan Fidesz siker ugyan lehetővé tette a kétharmados törvények módosítását, ezek közt a listás szavazatok súlyának felére csökkentését, de még így is a kétharmados többség csak akkor érhető el, ha a győztes a körzetek 90 százalékát elnyeri. Még ez is szinte teljesíthetetlen feladat. A demokráciák történetében nem ismerek példát arra, hogy egyetlen párt nyerte volna meg a körzetek ilyen magas arányát.

Azt megértettem, hogy minden párt azt szeretné, ha csak az lehetne képviselő, akit az apparátusa arra alkalmasnak ítél. Ezért, ahol egyszer megjelenik a listás szavazás, szinte lehetetlen kiirtani. A legerősebb pártnak ugyan nem érdeke a listás szavazat, hiszen az csak azoknak fontos, akik kevés, illetve egyetlen körzetben sem nyernek. Ennek ellenére az erős párt sem akarja a lista nélküli választást, mert az apparátusuk érdeke, hogy ne a szavazók, hanem ők mondják meg, hogy ki lehet a képviselő. Minden párt arra törekszik, hogy a képviselők fegyelmezett szolgáik legyenek. Ne kelljen nekik a körzetek szavazóinak az elvárásához igazodni. Ahol csak az lehet törvényhozó, akit valahol megválasztanak, a pártapparátus csak olyan jelöltet indít, aki a körzetében a legnépszerűbb.

A listás szavazatok részaránya a legjobb mutatója annak, hol, mekkora a pártok hatalma a választókéhoz viszonyítva. Ez a liberális ideológiának ugyan megfelel, de ellentmond a néphatalomnak. Ezt az átverést a közvélemény is meglepő mértékben elfogadja. Elhiszik, hogy az a demokrácia, amiben minden vélemény politikai hatalomhoz juthat. Annak ellenére, hogy a több pártos koalíció hatékonysága sehol nem igazolódott az egyetlen győztes ciklusra garantált hatalmával szemben, a virágozzék száz virág, teóriát sokan támogatják. Én az angolszász demokráciákat tartom a legsikeresebbnek, amiben a győztes mindent visz, és nem kell kompromisszumot kötni a törpékkel. Ahol a törpe is lehet a mérleg nyelve, ott nem lehet a változó körülményekhez gyorsan igazodni. Az egyetlen párt diktatúra, a három pedig már sok. Nem az a jó, ha nem lehet pártot alapítani, hanem az, ha a kettőnél több is szóhoz juthat. Az Egyesült Államokban jól működik a demokrácia, annak ellenére, hogy a gyakorlatban csak két párt van. Az természetes, hogy a két párt közötti verseny megköveteli, hogy azok egyike sem lehet homogén, hiszen a választók nagyobb felének megszerzése a cél.

Ennek ellenére, nincsenek illúzióim, a listás szavazatok tényét tudomásul kell venni. Szerencsére, ezen a téren, mi jó irányba léptünk, de Németországban az EU választásokon nincs küszöb, minden pártnak lehet képviselője, akár egyetlen százalékos támogatással is.

Az optimizmusra mégis van okom. Minél nagyobb a listás szavazatok súlya, annál kisebb a választók érdekeltsége a szavazásban. Ez az oka, az EU pocsék teljesítménye mellett, annak, hogy egyre alacsonyabb a szavazók aránya. Az EU minden, csak nem demokratikus szervezet, a felső vezetők megválasztásában a szavazók szerepe, gyakorlatilag nulla.

A választáson a DK szerepelt a vártnál jobban. Ez kétségtelenül Gyurcsány érdeme. A szoclib baloldalon ő az egyetlen vezetésre alkalmas politikus, ugyanakkor senki sem tett annyi kárt a baloldalnak, mint ő. Ő áll a legmesszebb a magyar választók politikai súlypontjához. Őt utasítják el a legtöbben. Képtelen felismerni, hogy a stílusa eleve alkalmatlanná teszi arra, hogy jelentős támogatottságot szerezzen. De van közel 10 százalékos támogatottsága, közel annyi, mint az MSZP-nek. De ennek a pártnak van a legkevésbé alkalmas vezetője. A párt öregei felelősek azért, hogy neki játszották át a baloldali pártot. Ő vitte arra a lejtőre az MSZP-t, aminek ereje lényegében csak akkor lehetett volna, ha a rendszerváltás veszteseire, a Kádár rendszert visszasírókra támaszkodik. Ezt már láthatták akkor, amikor az erejük a rendszerváltás vesztesire épült, mégis a liberális igények képviselőinek a kegyeit keresték.

Elég lenne megnézni, hogy hol volt erős az MSZP. Ahol most a Jobbik. A párt öregjei vesztették el a szavazóikat, amikor előbb az SZDSZ-nek, és a saját pártjuk liberálisainak lefeküdtek. Az 1998-as választási vereségük azt mutatta, hogy a kevés liberális megnyerése érdekében hagyták elveszíteni a rendszerváltás veszteit. El kellene gondolkodniuk azon, hogy a Kádárt balról támadó Komócsin Szegedje marat legerősebb MSZP. A rendszerváltás veszteseinek többsége pedig a Jobbik támogatója lett. Amit az MSZP vesztett, azt a Jobbik nyerte meg.

Az Együtt is viszonylag jól szerepelt, de Bajnai nem született politikus. Jobban járt volna, ha nem saját pártos miniszterelnök akar lenni, hanem az MSZP-n belül próbálkozik.

A választások talán ráébresztik a szoclib tábort arra, hogy a közép-jobb Fideszt nem lehet megverni, ezért úgy kell kezelni, ami nem ellenséges felszámolását tűzi a zászlóra. Akit nem lehet legyőzni, azt nem szabd ellenségnek tekinteni.

Azt hittem, hogy a bolsevik megszállásban is azok voltak a leghasznosabbak, akik megalkudtak, akik tudomásul vették, hogy ez nem valamiféle pillanatnyi katonai megszállás, hanem olyan világpolitikai erőfelosztás, amiben a hidegháború tartós fenntartása volt a demokráciák érdek is. Csak azok lehettek hasznosak, akik ezen belül igyekeztek maximalizálni a mozgásszabadságot. Nagy Imrét szerettem, de utólag Kádárt tartom a magyar érdekek lehető legjobb képviselőjének. Azokkal nem számolok, akik nem juthattak hatalomra.

A rendszerváltás óta pedig csak azok lehettek tartósan hasznosak, akik tudomásul vették, hogy a Fidesz hatalma mögött áll a magyar társadalom példátlan többsége.

Jó ideig csak azok lehetnek hasznosak, akiket a Fidesz nem tekinti ellenségének.