A politika ködéről

Kopátsy Sándor                PP                    2014-05-19

A politika ködéről

Ezzel a címmel Gombár Csaba barátom írt a Népszabadság hétvégi számában. Bölcsen ír arról, hogy a választás és a csaták utáni ködök lassan tisztulnak ki. Ennek az okát én nagyon másként látom. Túlértékeljük a választásokat és a csatákat. Rajtuk ugyanis nagyon kevés múlik, annak ellenére, hogy a politikusok és a történészek fontosnak tartják.

Előfordulhat, hogy a választások, és a csaták eredménye beigazolódik. Ez azonban nagyon ritka, és a logikájuk fordítva van. Azt kell mondani, hogy véletleneken múlik, hogy az események a választási eredmény, vagy a csaták megnyerése okán estek egybe. Hosszú távon, a történelmi folyamatok ugyanis nem a politikai és fegyveres csatákhoz, hanem az alépítményhez igazodnak.

Már diákkoromban azt bizonygattam, hogy a hosszú távú események trendje egy olyan koordináta rendszeren leolvasható, aminek az x tengelye a Koppenhága-Isztanbul az y tengelye pedig Szentpétervár-Alexandria vonal, és ezen én leolvashatom, hol. milyen gazdag, fejlett a társadalom. Azt is mondanám, hogy a fejlettség fordítottan arányos a Golf-áramtól való távolsággal. Márpedig, ha ez így van, miért foglalkozom a politikával és a történelemmel.

Annak ellenére nem vagyok apolitikus, hogy életem egyik iránytűje Móricz Zsigmond jelmondata: Ne politizálj, építkezz!

El sem tudom mondani, mennyi választáson lett volna lehetőségem. De csak a háborút követtő kettőn szavaztam.

Életem során csak az 1990-es választást tartottam volna fontosnak, de mire sorra került, már nem láttam értelmét. Amikor láttam, hogy az állampárt és a lázason szervezkedő liberálisoknak sikerült az úri Magyarország tisztességes urát, Antall Józsefet a közép-jobb Demokrata Fórum élére ültetni, már nem láttam értelmét a szavazásomnak. Világosan láttam, hogy a szoclib erőknek sikerült a közép-jobb magyar társadalomban a nyerésre álló közép-jobb párt élére ültetni a nekik tetsző, nem közép-jobb Antall Józsefet, akkor tudtam, hogy csak időt nyertek, mert végső soron az általános és titkos választáson csak közép-jobb párt kerülhet a hatalomra. Azt csak átmenetnek tekintettem, hogy az úri középosztály, vagy a szoclib koalíció képviselői legyenek a kormányon.

Az, hogy a liberalizmusban szegény magyar társadalomban a liberálisok, akár a kisebb koalíciós szerepében is, a tényleges hatalmat gyakorolhatják. Mivel húsz évig mégis ez történt, 2010-ben bekövetkezett a közép-jobbá átalakult Fidesz példátlan fölényű győzelme.

Bevallom, azt nem vártam, hogy ezt csak a Fidesz, illetve Orbán Viktor fogja felismerni. A Fidesz, meglepetésre, már 1998-ban a legerősebb párt lett. Máig kormányon marad, ha elég bátrak és kisebbségi kormányt alakítanak, nem lépnek koalícióra a parasztromantikus Torgyán Józseffel. A Fidesz egyedül ugyanis sokkal erősebb volt, mint a Kisgazdapárttal koalícióban. Ezt Orbán nem ismerte fel, hogy a két ellentétes oldalú ellenzéke jobban félt egymástól, mintsem megbuktatta volna a frissen érkező Fideszt.

Ezért aztán 2010-ig kellett várni, hogy olyan párt kerüljön kormányra, ami a közép-jobb magyar társadalomnak megfelel. Számomra ezzel kitisztult a politikai horizont. Most már nem köd van, hanem derült horizont. A Fideszt nem lehet megverni a szoclib koalícióval. Azt ugyanis minél liberálisabbnak érzik a választók, annál többen mennek át a szélső-jobbhoz. Ezt bizonyította be a 2014-es választás. Fényesen kiderült, hogy a magyar társadalomban van 5 százalék körüli, nagyon értékes liberális hányad, amire mindig lehet számítani. De ezt annyira ellenzi a közvélemény négyötöde, hogy bukásra van, és lesz ítélve minden olyan párt, amelyik velük szövetkezik. Ez volt a választás világos tanulsága. Nincs itt köd, tiszta a magyar társadalomnak a politikai spektruma. Az abszolút többség közép-jobb, és ez ennél csak akkor lehet több, ha a baloldal a liberálisokkal szövetkezik.

A baloldal akkor a legerősebb, ha Kádár politikáját folytatja. A gyengébbek képviselője lesz. Minél jobban szövetkezik a liberálisokkal, nemcsak annál kisebb lesz a választói támogatása, de annál több potenciális szavazója áll át a szélső-jobbhoz. Aki ezt nem látja világosan, és azt hiszi, köd van, pedig a látása romlott el, hogy ködöt lát.

A 2014-es választás után csak tisztult a levegő.

- A Fidesz, ha az abszolút többségnél többet kap, azt az ellenfeleinek köszönheti.

- A baloldal azért szerepelt gyengébben a saját erejénél, mert önbizalomhiányból a liberálisokkal szövetkezett.

- A jobbik erősebb a reális erejénél.

- A liberálisok pedig mondjanak le arról, ami nekik néhányszor sikerült, hogy egy nálunk sokkal nagyobb támogatást élvező párt kisebbik partnereként is irányító lehet.

Aki politizál, az lásson tisztán, mert a ködben nem lehet eligazodni.

Orbán volt az egyetlen politikus, aki nem magához akarata formálni a szavazókat, hanem olyan akar lenni, amilyen szavazókkal lehet választásokat nyerni. Amelyik párt nem ezt a stratégiát követi, nem fog nyerni a választásokon, és azt hiszi, hogy a választók ködben döntöttek rosszul.