Levél az alkotmányunk megszövegezőihez

Kopátsy Sándor                   PP                 2014-05-04

Levél az alkotmányunk megszövegezőihez

Az alkotmányunk első olvasása után azon háborogtam, hogy abban az idegen uralom alatt étélt éveket nem tekintik népem történelme szerves részének. Pedig minden nép igazán akkor vizsgázik, amikor idegenek parancsolnak. Tudomásom szerint, még egyetlen ország alkotmányozóinak nem jutott az eszébe, hogy kihagyják a történelemből az idegen uralom alatt töltött időt.

Diákkorom óta lázadozom a történelmünk meghamisító történészek ellen. Nem utolsó sorban azért botladozik a politikánk olyan sokat, mert soha nem volt reáli képünk a saját múltunkról. Fejtő Ferenctől kaptam egy francia történész írását, amiben azt állítja, hogy Európában két nép hordoz a hátán nagyobb történelmet, mint amennyit elbír. Nagyon egyet értek vele, de hozzáteszem, hogy a francia nép ugyan sokkal erősebb, de az sem bírja el a történelmének súlyát.

Ezért reagáltam arra, hogy nemcsak Horthy, de Bethlen István is szobrot kapott, és megértem a tűntetőket, akik most a Szabadság-téren tüntetnek. Nem azért, mert nem vagyok elég edzett az érdemtelen szoborállításokkal szemben, hanem azért, mert ezt is az alkotmányunk szeleméből fakadónak érzem. Az én életemben tízszer több szobrot kaptak azok, akik nem érdemlik meg, mint azok, akiknek sokkal több is járna.

Életemben csak egy tűntetésen vettem részt, 1956. október 23.-n, nem is volt ennél több alkalom, amit bántam volna meg. Emlékmű felavatásán pedig nem voltam, mert megfogadtam, amíg nem lesz minden olyan magyar vasútállomáson emlékmű, ami emlékeztet, hogy onnan mennyi zsidó szállítottunk el a halálba, addig minden más emlékművet indokolatlannak tartok.

Ezért olvastam örömmel a hétvégi Népszabadságban, "A dán zsidó megmentésének hihetetlen története" címmel megjelent írást. Amikor történt, is hallottuk a BBC híreiben, később filmen is láttam. A történet nem azt bizonyította, hogy a dánok többsége sem szerette a zsidókat, köztük is voltak antiszemiták, sőt fasiszták is, de dánok maradtak.

A nagy különbség.

Nemcsak a dán nép többsége, de a hatalmi elit is, végig a megszálló németekkel szemben állt, és a maga módján védte az üldözötteket. Még az antiszemiták sem árulták el az üldözött zsidókat menteni akaró dánokat.

A magyar hatalmi elit azonban, ha nem is náci módra, de kezdettől fogva antiszemita volt, beleértve Horthyt, és a minisztereit is. A magyar nép többsége antiszemita volt, aki örült volna a zsidómenetes országnak. A zsidómentőket, és a náci elleneseket tömegesen jelentették a német hatóságoknak. Közismert volt, hogy még a német hatóságok is botránkoztak, hogy mennyi bejelentést kapnak.

Örültem, hogy a magyar újságban olyan írás jelent meg, amiből tanulhatnának az alkotmányozóink.