Kopátsy
Sándor PP 2013-07-15
Reménytelen az Arab Tavasz
Egyiptomban újra
a katonák vették át a hatalmat. A viszonylag demokratikusan választott
államelnököt fogva tartják a liberális erőkkel szövetkező tábornokok.
Sajnos, nemcsak
Izrael, de az Egyesült Államok sem képes megérteni, hogy a mohamedán vallási
vezetőkkel szemben nem lehet a demokratikus utat járni. Ezek biztatásával
készítették elő a puccsot. Nem vették tudomásul, hogy az arab kultúrában nem
lehet máról holnapra demokráciát kiépíteni. Ezt csak a mohamedán vallás
híveinek megnyerésével, és évtizedek alatt lehet elérni. Akik sietették a
folyamatot, az ellenfeleik hatalmát erősítették. A puccs után Egyiptom
lényegesen messzebb kerül a társadalmi stabilizációhoz, mint juthatott volna
akkor, ha a Mohamedán Testvériség békés szárnyával keresik az együttműködést.
A Nyugat,
mindenek előtt az Egyesült Államok politikája ugyanarra a hibás stratégiára
épül, amire az Európai Unió vezetése. Az utóbbiak úgy kezelik Európát, mint egy
keresztény kulturális egységet, amire azonos felépítmény kerülhet. Ez a
stratégia arra épül, hogy Európa népei egyetlen kultúrához tartoznak, a
kereszténységhez. Ez azonban hibás megközelítés. Az európai kereszténység ezer
éve három kultúrára tagolt.
Ezer éve, a
Nyugat felemelkedése után azonnal kiderült, hogy a kiscsaládos Nyugat-Európának
és a nagycsaládos Kelet-Európának még közös vallása sem lehet. A kereszténység
ennek megfelelően kettészakadt.
Ötszáz éve, az
óceánok meghódítása, Amerika felfedezése után a Földközi Tenger jelentéktelen
beltengeré vált, a súlypont átkerült az Atlanti Óceán északi térségére, Európában
a súlypont észak-nyugata tevődött át. Ezek után már Európa nyugati felének sem
lehetett egyedüli vallása a római kereszténység. Európa észak-nyugati része
puritánabb kereszténységre váltott.
Ezt a folyamatot
felerősítette az ipari forradalom. Annak kibontakozása során a protestáns népek
fölénye felerősödött. Egyre inkább a Nyugat élcsapata a protestáns keresztény része
lett.
A második világháború után egyre
nyilvánvalóbbá vált, hogy a dinamikusan működő demokráciát a protestáns
népeknek találták ki. Ezt azonban a hidegháború demokratikus oldalán lévő
államok nem vették tudomásul, és Európai Közösségbe akartak szerveződni. A
hidegháború után igyekeztek a közösséget szinte az egész kontinensre
kibővíteni.
Érdekes módon,
ez az egyesíthetőségben való hit nem talált követésre a tengeren túl.
Amerikában természetesnek vették, hogy a protestáns Észak-Amerika más pályán
jár, mint Latin-Amerika, vagyis a latin népek országai.
Az Európai Unió
azért került vállságba, mert a három keresztény kultúrát, a protestáns, a latin
és az ortodox kereszténységet akarta közösségbe szervezi.
A Nyugatnak ugyan vannak közös
karaktervonásai, de ezek messze nem olyan erősek, mint a nagyon különböző
viselkedési módjuk.
A mohamedán
világ még kevésbé homogén. Ezért tartottam eleve hibásnak Huntington elméletét
a kultúrák harcáról. Akár a kereszténység, akár az iszlám túlságosan heterogén
ahhoz, hogy közös politikai felépítményben működhessenek.
Miden
integrációnak abból kell kiindulni, hogy melyik kultúra mire képes.
Az elmúlt hetven
év legnagyobb tanulsága, hogy a
társadalmi és gazdasági élvonalba kerülésnek jelenleg két előfeltétele van.
Tehát a
társadalmi fejlődés élvonalába csak a két előfeltétellel lehet kerülni. Az
olyan országgal, amelyikben a lakosság e két feltétel mindegyikének nem felel
meg, eleve le kell mondani a felzárkózásról. Márpedig az arab országok egyiknek sem felelnek meg, egyrészt gyorsan
szaporodnak, másrészt nem puritánok. Ezért meg kell elégedni, ha lassan
eleget fognak tenni e kettős feltételnek.
Már az is
eredmény, ha az egyik feltétel létrehozásának útját járják.
Erre példa
Törökország, ahol ugyancsak társadalmi zavargások vannak. Ez az ország abban a
tekintetben helyes úton jár, hogy az iszlámvallási erkölcsével keresi az
egyensúlyt. Szinte minden vallás a viselkedési erkölcse segíti a haladást.
Törökországban is azért reménytelen a helyzet, mert a népszaporulatot is meg
kell fékezni, amiben a mohamedán vallás ugyanolyan kerékkötő, mint a kereszténység.
A The Economist
mai vezércikke is az Arab Tavasz egyiptomi kudarcával foglakozik. Azt írja,
hogy 1960-ban Dél-Koreában és Egyiptomban azonos volt az egy laksora jutó
jövedelem, ma pedig Egyiptomban a harmada. Két fontos szempontot azonban meg
sem említ az írás.
1. Az óta Dél-Korea lakossága harmadával
nőtt, Egyiptomé pedig közel háromszorosára.
De
általánosítsunk.
Minden
konfuciánus erkölcsű nép fergetegesen meggazdagodott. Gazdag arab ország pedig
csak olyan van, amelyik munka nélkül, a mesés olajkincse járadékából lett az.
Mivel Egyiptom nem számíthat a munkanélküli meggazdagodásra, nem lehetnek
reményei.
A Török Tavasz
nem annyira reménytelen, mint az Egyiptomi. A két ország újkori történelme
meglepően hasonló. A feudális hatalmat a hadsereg vette át. A két hadsereg
között azonban jelentős különbség van. A török hadsereg, mint általában a
pásztornépeké, kemény fegyelmű, nem merül bele a gazdaági korrupcióba. Ezzel
szemben az egyiptomi földműves társadalom katonai vezetése korrupt, mert a
hatalma mellé gazdagságot is akar.
A hidegháborúnak
köszönhetően az Egyesült Államok tudomásul vette, hogy egyre erősödik a világi,
erősen muzulmán befolyású világi hatalom. Elnézte a politikai hatalomnak a
katonai fölé emelkedését. Ezt Izrael is jól lereagálta, és stratégiai szövetséget
kötött az egyre mohamedánabb politikát követő török kormánnyal. Ezzel először
sikerült Izraelnek szövetséget találni a mohamedán világban. Sajnos Izrael
képtelen volt elviselni, hogy a mohamedán érzületének engedve, a török kormány
eltűrte a Gázai Övezetben sanyargatott hittestvérek megsegítését. Az izraeli
kormány azonban hisztérikus módon megsemmisítette a segélyakciót, és megölt
néhány török állampolgárt. Ezt a mohamedán török kormány nem nézhette el, és
véget vetett az Izraellel való stratégiai szövetségnek. Az okos izraeli kormány
ennél súlyosabb következményekkel járó ostobaságot el sem követhetett volna.
Az Izrael
biztonságáért aggódó Egyesült Államok Egyiptomot is meg akarta nyerni az
Izraellel való stratégiai szövetségre. Elkezdte az egyiptomi hadsereg nagyfokú
támogatását, segítséget adott ahhoz is, hogy a hadsereg tábornoki kara és
rokonsága rátelepedjen az ország gazdaságára is. Ez esetben tehát nem arra
irányult az amerikai-izraeli politika, hogy a mérsékelt, civil politikai erőket
támogassák, hanem megelégedtek azzal, hogy a hadsereg rájuk van szorulva. A
hadsereg pedig brutális kegyetlenséggel üldözte a társadalom mohamedán, tehát
iszlám erőit. Azok pedig annál jobban összefonódtak a Muzulmán Testvériség
néven szervező iszlám erőkkel.
A tudományos és
technikai forradalom időközben alapjaiban formája át a közel-keletei
társadalmakat.
- Az iskolázottság gyorsan nő. A
fiatalság iskolázottá válik. Ráadásul a nők még a férfiaknál is iskolázottabbak
lesznek. A nők társadalmi alárendeltsége ezzel egyre inkább anakronisztikusbab
lesz.
- A kommunikáció forradalma felszámolta
a tudati izolációt, a fiatalok egyre szorosabb kommunikációs hálót építenek
nemcsak a saját országuk, de az arab világ fiatalságával.
Ezért a felnövő
generáció számára természetes igénnyé vált, hogy középosztály akar lenni. Ennek
a lehetőségei azonban, az alkalmazott politikai rendszertől függetlenül,
hiányoznak. A gyors népszaporulat következtében az új korosztályok számára még
annyi munkahelyet sem lehet teremteni, amennyi az előző, lényegesen kisebb
számú korosztályokat foglalkoztatta.
Elég volna arra
gondolni, hogy a térségbe tartozó európai latin népek népszaporulata sokkal
kisebb, és mégis katasztrofális méretű a fiatalok munkanélkülisége.
Törökországban és Egyiptomban évente 1 millió új munkahelyet kellene ahhoz is létesíteni,
hogy ne csökkenjen a foglalkoztatási ráta. Ezzel szemben évek óta csak
harmadennyi új munkahely létesül. Ráadásul ezek többsége sem elégíti ki a már
jobban iskolázott, a fejlett országok életviszonyairól jól informált fiatalok
igényét.
A közgazdászok
sem világosítják fel a politikai elitet és a közvéleményt, hogy Közel-Kelet
nagyon gyorsan szaporodó országiban csak ott, és akkor nem lesz társadalmi
robbanás, ahol jelentős bányajáradékból lehet alamizsnán tartani a lakosságot.
De még ott is, csak bizonyos ideig. Az
iskolázott munkanélküli, illetve társadalmi tekintetben elnyomott, ha már nem a
világ viszonyairól tájékozódott, százszor robbanékonyabb, mint az iskolázatlan
és tájékozatlan.
Márpedig az arab
világban tízszer gyorsabb a népszaporulat az elviselhetőnél, gyorsan nő az
iskolázottság, és szinte minden fiatal mobiltelefonnal, többségük internettel
rendelkezik.
Nem kell
jóstehetség ahhoz, hogy az arab tavasz
azt jelzi, hogy az arab világ robbanni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése