Az EU válságának oka

Kopátsy Sándor                  EG                  2013-07-26

Az EU válságának oka.

Kezdettől fogva elsietettnek tartottam az EU bővítését. Mivel működésképtelennek tartok minden olyan integrációt, ami különböző kultúrájú, és gazdasági fejlettségi szinten lévő országok esetében túlmegy a vámmentes áruforgalmon.

Ideje volna tudomásul venni, hogy még a közös nyelv sem elég erős összekapcsoló erő.

Már a nemzeti államok kialakítása során általános volt a meggyőződés, hogy az egynyelvű népek erősebbek, ha egy államban élnek. Ezen az alapon történt meg például Olaszország egyesítése. A következő másfél évszázad azonban egyértelműen bizonyítja, hogy az Olaszország északi és déli fele között akkora a kulturális és színvonalbeli különbség, ami mindkét fél számára hátrányossá teszi a közös államiságot. Az ország mindkét fele, ha önálló államként élte volna át az elmúlt százötven évet, ma gazdagabb lenne annál, ahova mára a közös államban eljutott.

Annyit megtanulhattunk volna a marxizmusból, hogy az állam politikai felépítmény, ami csak akkor hatékony, ha az alépítményéhez igazodik. Az alépítmény két legfontosabb pillére a gazdasági fejlettség, és a lakosság viselkedési kultúrája. Márpedig Olaszországban az északi rész közel háromszor olyan fejlett, az ott élő emberek pedig egészen másként viselkednek, mint a déliek. A két nagyon elérő országrésznek nem lehet olyan közös felépítménye, ami akárcsak az egyik félnek megfelelhet.

Kisebb különbséggel szétesett Csehszlovákia.

Nagyobb és sokrétűbb, fejlettségi, nyelvi és vallási tagoltsággal nemcsak szétesett, de egymást ölte Jugoszlávia minden etnikuma.

Még nagyobb különbségekkel, és óriási távolságokkal megküzdő Szovjetunió úgy robbant szét, hogy még a keleti szlávok is saját államokat alkottak.

Ugyanakkor a három nyelven beszélő lakosságú Svájc fényes sikerrel működő államnak bizonyult, mert a kultúrájuk és a fejlettségi szintjük homogén volt.

A 20. század Európája számára a legnagyobb történelmi lecke lett volna az, hogy tartós és hatékony közösséget, azaz felépítményt csak a közös kultúrájú és a hasonló gazdasági fejlettségű népek alkothatnak. Minden ettől eltérő alapokra épülő közösség szétesik. Ezért omlik össze nemcsak a puritán és a latin népek közös valutája, de a fejlettségi szakadék is tágul közöttük.

Elég volna, ha a társadalomtudomány, és a politika tanulna a tényekből. Minden tapasztalat azt mutatja, hogy a homogén kultúrák nagy egységekbe szerveződnek, ha ennek adva vannak a szállítási feltételei. A nagy folyamok homogén kultúrái nagy, belvízi szállításra épült egységekbe szerveződnek, ugyanakkor a nagyon tagolt, szárazföldi szállításra kényszerült térségek politikailag is tagoltak. Az Alpokban még ma is viszonylag sok állam él egymás közelségében, a kelet-európai síkságon óriási ország él.

A nemzetállamok kialakulása a belvízi hálózatok kiépítésével kezdődött, és csak a vasúti szállítás tette ezeket általánossá.

Az, hogy Európából, de akár annak a nyugati feléből politikai és gazdasági egységet lehet létrehozni, eleve irreális vállalkozás volt.

Ugyanakkor a tengeri szállítás fölénye először ad lehetőséget arra, hogy a hasonló kultúrák egyre hatékonyabb egységbe szerveződhessenek. Ma Észak-Amerika és Óceánia lehet szoros gazdasági egység, de a viszonylag törpe Európa nem.