Levél két barátomnak

Kopátsy Sándor                 PP                   2013-03-18

Levél két barátomnak

A Népszabadság március 16.-i hétvégi számában két barátom, Lengyel László, és Hankiss Elemér irtása késztet a válaszra. Mindkettőjük minden írását elolvasom, és még akkor sem bánom meg, ha más a véleményem. Most azért reflektálok, mert nagyon reménytelen vagyok a buzgalmuk eredményességét illetően. Ez különösen Lengyelre vonatkozik.

Kedves Laci!

Elsősorban az írásod hangvétele arról győzött meg, hogy nincs nagy bajban a sajtószabadság. Túl a kilencvenen most először élhetem meg azt, hogy a legrangosabb magyar naplap ünnepi számmában vezércikként jelent meg az írásod. Azzal, amit Elemér ír egyetértek, sok minden nem úgy megy, ahogy ő, vagy én szeretném. Azzal már vitám van, hogy ami említést érdemel, az minden rosszabb, mint valaha.

Ez azért is lehet a véleményem, mert soha nem a magam elvárásihoz mértem a minősítést, hanem a népem által megéltek átlagához. Az én mércém szerint, vagyis mennyire fejezi ki a népem akaratát, ami történi, hosszú életemben csak rosszabbul működő rendszerek voltak. A jelenlegi rendszer az előzőknél jobb. Jobb, mert jobban megfelel a lakosság elvárásának. Te is vitatod, hogy a kétharmados választási győzelem nem is volt kétharmad. Az azonban nem vitatható, hogy történelmünkben nem volt ennél nagyobb győzelem olyan választáson, amelyiken több párt indulhatott, ahol a választás titkos volt.

Az sem vitatható, hogy a kormánypárt a ciklus egész ideje alatt a legerősebb maradt. Erre a hetedik ciklusban még nem volt példa.

Azon legfeljebb ketten vitatkozatunk, hogy az előző kormányok jobbak voltak, de azon nem, hogy a közvélemény ezt tartja a leginkább elfogadhatónak. Aki demokrata, nem mondhatja azt, hogy a közvélemény téved, nekem van igazam. Azt nemcsak mondhatjuk, hogy a közvélemény többségéhez viszonyítva én baloldali, de jobboldali, konzervatív, liberális, nacionalista, klerikális, stb. nem vagyok, de tudomásul veszem, hogy ezek az általam el nem fogadott felfogások, nézetek, vélemények vastagon jelen vannak a magyar társadalomban. Ezt mutatják a közvélemény kutatások, de azt is, hogy a magyar közvélemény súlypontja közép-jobb. Ezért nyert, és nyer jövőre a Fidesz.

Te ezt nem veszed tudomásul. Ez is tiszteletre méltó, de ahogy hadakozol, hadakoztok ellene, nekik fog használni.

Számomra nincs olyan párt, aminek nem adom tanácsul, amit én tartok jónak. Annak is örülök, ha megfogadják. Ez ugyan nem gyakori, de mesze több, amit valaha remélhettem.

Írásodból az érződik, hogy élvezitek a rendszer kritikáját. Ezzel nem volna bajom, ha nem érezném, sőt tudnám, hogy magtoknak ártatok vele. Ez majd jövőre, a választások után derül ki. Aligha lehet elképzelni olyan választási eredményt, amit nem a Fidesz nyer meg, és ha nem abszolút többséggel, akkor a Jobbikkal sincs meg a többsége. Mivel én más választási eredményt nem látok reálisnak, erre kellene fel a közép-balnak is felkészülni. Amit most visztek, abból csak egy olyan ellenzék kerület ki, amelyikkel nem érdemes a győztesnek tárgyalni. Ezt tarthatod erkölcsös viselkedésnek, de eredményesnek nem.

Az elmúlt közel hetven évből azt tanultam meg, hogy Nyers Rezső és Erdei Ferenc volt a két leghasznosabb politikus. Nyers lélekben ugyan szociáldemokrata maradt, de kommunistaként rá lehetett bízni a gazdasági reform levezénylését. Erdei is a vidék, a parasztság baloldali politikusa maradt, de olyan viszonyban maradt a hatalommal, hogy olyan társadalom működött a hetvenes években, amiben a falvak népe jobban élhetett, mint a városi munkások. Szerencsére, nemcsak ketten voltak, de ők voltak köztük az elsők. Gondold meg, mi lett volna a szerepük, ha harcos ellenzékként viselkednek. Én is többre mentem volna, ha több kompromisszumot kötök. De nem bántam meg, mert csak így maradhattam viszonylag porondon a rendszerváltás után. Erdei meghalt, tehát megtette a maximumot, ami az életébe belefért. Nyers pedig csendben visszavonult, mint aki lejátszotta a szerepét.

Ami a piros betűs fejezeti bevezetőidet illeti.

„Mondd van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?”

El vagy szakadva a jelen világától. A szavazók legfeljebb egyetlen százaléka élte meg a hexameterek világát. Nem a hexametert kell megérteni, hanem munkaalkalmat kellene teremteni. Mi olyan hazában élünk, ahol kétmillióval kevesebb embernek van munkája, mint a bolsevik rendszerben volt.

Érdeke-e a nemzetnek az alkotmány semmibevétele?

Sajnos, a magyar szavazótábort nem érdekli annyira az alkotmány. Nem emlékszem arra, hogy a választók jelentős hányadát a pártja győzelménél jobban érdekelte volna az alkotmány szövege. A feltett kérdésedre természetesen a várt választ adják, de ez nem jelent semmit.

Érdeke-e a nemzetnek a bírói ellensúly csökkentése?

Erre a kérdésre is a várt választ kapod. De ezzel sem lehet szavazatot nyerni.

Érdeke-e a nemzetnek a Munka eltiprása?

Erre én válaszolok. A munkavállalónak csak ott van joga, ahol munkaerőhiány van. Ez a joga a bolsevik rendszerben is megvolt, mivel mesterséges hiány volt. Most meg hiába biztosít az alkotmány minden jogot, ha munkaerő felesleget teremtettek. Nem is ez a kormány, hanem a privatizáció.

Érdeke-e a nemzetnek a Tulajdon fenyegetése?

Erre a kérdése is megkapd a várt választ, de hatása nem lesz a választáson.

Érdeke-e a nemzetnek a korrupciós verseny tűrése?

Nyilván mindenki a várt választ adja. De nem a maga pártját tartja korruptabbnak. A többség ebben nem lát különbséget.

Érdek-e a nemzetnek, hogy a demokratikus világ szégyenévé váljunk?

A demokráciák erkölcsi megítélését túlbecsülöd. Az elmúlt hetven évben sok antidemokratát is meg becsültek. Az egymás megítélése az érdeken, és nem az erkölcsön múlik.

Érdeke-e a nemzetnek, hogy lemondjon minőségről és értékről?

Ez a kérdésed is költői. Mindenki nemmel válaszol, de az alamizsnát várja.

Egyáltalán nem értem a kérdéseket.

A stílus azonban megköveteli a kurucos ellenállást. Márpedig ebben a kurucokkal nem versenyezhetnek a liberálisok. Nekik egyetlen fegyverük lehet a józan tárgyilagosság.

Ennek teljes hiányát érzem.

A vitát majd a választások után lezárhatjuk.

Örülnék, ha nem lenne igazam.

Sándor

Kedves Elemér!

Mint minden írásodnak, ennek is örültem. Végre egy higgadt hangvétel.

A részletekben vannak viták. De ez természetes.

Pesszimistább vagy, mint én. Én soha nem vártam, hogy nyugat-európai stílust és utolérést. Hatvan éve megtanultam Webertől, hogy amelyik országban nem győzött a protestáns etika, az ne számítson arra, hogy felzárkózik. Már Szent István rosszul döntött, amikor a pápától kérte a koronát, nem a német-római császártól. Nem a Nyugatot, hanem a mediterrán kultúra útjára lépett. Nem a csehek útját választotta. A helyzetünk romlását az óta datálom, amióta kimaradtunk a reformációból. Ezzel véglegesen a mediterrán kereszténység táborában rekedtünk.

Ezt csak azért írom, mert az igazi szakadék, a két kereszténység között, most szélesedett ki. A világ hús legfejlettebb országa között nincs latin kultúrájú. A legjobb helyezése Franciaországnak van, a 25.

Te is a bolsevik évtizedek alatt elért helyzetünket érzed. A barakkban valóban mi találtuk jobban fel magunkat. Amikor versenyezni akarsz a csehekkel, osztrákokkal, akkor megfeledkezel az 1938-as helyzetünkről. Ők négyszáz éve előttünk járnak. Én a Bécsi döntés után jártam a Kisalföld északi oldalán. Azt éreztem száz évvel jártak előttünk. Kassa mellett Miskolc fél-feudális volt. Akkor nagyobb volt a fölényük, mint most. A Kisalföld déli oldala ma közelebb van az északihoz, mint akkor volt.

Sokat tanultam Jánosi Feri könyvéből. Az óta még világosabb a helyzet, mint amikor ő írta. A háború után a nagy gazdasági csodát Japán és Németország érte el. Hozzájuk képest a nyertesek lemaradtak.

A kudarcaink oka nem a politika, hanem a lakosság. Az ilyen párokat juttat kormányra.

Én még ma is azt mondom, hogy a lemaradásunk oka, hogy nálunk maradt meg legtovább a jobbágyrendszer, az arisztokrácia és az úri középosztály, vagyis a feudális erők politikai hatalma. Ezt szenvedtük meg 56-ban és a rendszerváltás után, és jelenleg is.

A piros betűs fejezetekhez csatolom a véleményem.

A VÁRATLAN VERESÉG SOKKJA?

Én sokkal inkább a rendszerváltás utáni liberalizmus győzelmében látom az okot.

A magyar társadalmat ugyan súlyos liberalizmus szegénységben szenvedőnek tartom, és örömmel fogadok minden ilyen irányú reformot, de azt is tudom, hogy az erőltetett liberalizáció ellenhatást vált ki. Márpedig ez jellemezte a rendszerváltást követő húsz évet. A 2010-es választási győzelemnek az volt az elsődleges oka, hogy a közép-jobb magyar társadalom fellázadt a liberális értelmiség túl hatalma ellen. Az SZDSZ és az MSZP liberális szárnya nagyobb szerepet játszott a politikában, mind amennyit a magyar társadalom elviselt.

Még senki sem mutatott rá arra a tényre, hogy 1990-2010 között a liberális politikai erők nagyobb szerepet játszottak, mint bármelyi európai országban.

- A liberális erők ültették az úri középosztály markáns képviselőjét a közép-jobb, nemzeti Demokrata Fórum élére. Aki aztán paktumot kötött az SZDSZ-el. Ezt a paktumot büntették meg a választók a második választáson.

- A liberális erők aztán koalíciót kötöttek az abszolút győztes MSZP-el. Ebben a koalícióban a liberálisok, az SZDSZ és az MSZP liberális szárnya uralkodott. Ezt a liberális koalíciót büntették a választók a Fidesz és a Kisgazdapárt támogatásával.

- A következő két választást szoros szoclib koalíció nyerte. Mivel a liberálisoknak nem volt elegendő Medgyessy liberalizmusa, leváltották, és saját vonalukra álltak. Ez már sok volt a magyar választóknak, és szinte felszámolták a szoclib pártokat. Ezzel jött létre, először a rendszerváltás óta, hogy olyan közép-jobb párt kapott kétharmados többséget, ami megfelelt a közép-jobb magyar társadalom súlypontjának.

Először fordult elő, hogy nemcsak a liberálisokkal szövetkező bal-közép elvesztette korábbi hatalmát. Megszűnt az MDF, nincs az alkotmányos úri középosztálynak konzervatív pártja. Ennek szavazótáborát lenyelte a Fidesz. Megerősödött a szélsőjobb parlamenti képviselete.

AZ „ÍGY MÁR NEM MEHET TOVÁBB” DÖBBENETET?

Ez a döbbenet az ország ötödét sem érintette. A négyötöd, a Fidesz és a Jobbik önbizalma soha nem volt nagyobb. Ez nemcsak a választásokon bizonyosodott be, de a következő három évben is. Ez az első olyan ciklus, amelyikben a kormányzó párt, és még ennél is inkább a jobboldal egészének támogatottsága töretlen maradt.

A döbbenet csak a baloldalt és főleg a liberálisokat jellemzi.

ALTERENATÍVÁK HIÁNYA?

Az indulás eleve el lett rontva azzal, hogy Antall József került a kormányra. Ő ugyan nem érte meg, de ő formálta át az MDF kormány arculatát olyanná, amit a választók példanélküli többséggel elutasítottak. Az ország közvéleményét fedő kormányzás az Antall - Tölgyessy Paktummal húsz évre összetört. Megszűnt a társadalom közép-jobb jellegének megfelelő közép-jobb párt. Ebbe a vákuumba lépett aztán be Orbán Viktor a Fidesszel. Ideje volna belátni, hogy a közép-jobb pártként induló MDF konzervatívvá formálása nélkül nem lett volna politikai tere a liberálisból közép-jobb párttá átalakuló Fidesz számára. Azt kellene tudomásul venni, hogy a Fidesz lépett be az MDF által üresen hagyott politikai érbe.

Ebből csak az maradt számomra titok, hogy Antall József mikor, és hogyan ismerhette ezt fel. Ő ugyanis látta, hogy Orbán lesz az utódja.

LÁNCREAKCIÓ?

A tudomány nem ismer tartós hatású véletleneket. Magyarország nem eltévedt, hanem oda került 2010-ben, ahol a történelmi helye van. Közép-jobb társadalomnak közép-jobb kormánya van. A megelőző húsz év volt hektikus, a jelen lehet sokkal számára nehezen elfogadható, de demokráciákban a végső győztes csak az lehet, amelyik a társadalom igényéhez idomul. A Fidesz azért uralkodhat, mert olyanná formálta Orbán, amilyen a magyar társadalom.

ADÓSSÁGCSAPDA?

Szakmai tévedés, mert a rendszerváltás előtti adósság nagyon alacsony, az utóbbi nagyon magas kamatozású. Nem az adósság, hanem annak a kamatterhe a baj.

EGYENLŐTLEN FEJLŐDÉS?

A jelenlegi gyenge teljesítmény nemcsak magyar jelenség, az egész EU tábor gyengén teljesít. A mediterrán országok még rosszabbul.

A VÉLETLEN?

Egyrészt még nem találkoztam olyan példával, amikor a vezetés minősége volt a siker alapja. Ezerszer fontosabb a lakosság viselkedése. A protestánsok, vagyis a puritánok vezetésüktől függetlenül sikeresek, a mediterránok pedig lemaradnak mögöttük. Ezt később te is megjegyzed. Sokkal inkább jellemző, hogy minden országnak olyan sikeres a vezetése, olyanokat választanak, amilyen sikeres a népe. A finneknek, dánoknak, svájciaknak nem a vezetés minőégétől, hanem a vezetők teljesítménye függ tőlük.

Ideje volna megtanulni, hogy a nép az úr.

A POLIP SZORÍTÁSA?

A sikerre képtelen népnek sikeresek a polipjai.

A HATALOM MÉZE?

Ebben a fejezetben bököd ki az igazságot. „…a balti államokban az évszázados szigorú, puritán protestáns magtartás-kultúra valamelyest ellenállóbbá tette a társadalmat a zabolátlan korai kapitalizmus csábításával szemben.”

Az a tény, hogy a bolsevik rendszert túlélő népek közül, csak azok szerepeltek az átlagnál sikeresebben, amelyikeket a puritanizmus jellemez. Közép-Európában a csehek, a baltiak közül az észtek, a volt jugoszlávok közül a szlovének vizsgáznak az átlagnál jobban. De ez az oka, hogy Olaszországban az északiak, különösen a tiroliak, Spanyolországban a katalánok és a baszkok sikeresebbek, pedig a megelőző ötven évet másokkal azonos vezetés alatt élték meg. A magyarázat nagyon egyszerű. A csehek olyanok, mint a németek, az észtek mind a finnek, a szlovének pedig, mint a többi alpesi nép.

HIBÁS DÖNTÉSEK?

Nagyon egyetértek azzal, hogy a privatizációs döntések jelentették a rendszerváltás utáni legnagyobb hibát. Az is, amit írsz, hiszen eladtunk, amit megvettek, akkor, is, ha értelmetlen volt. A sokkal nagyobb hibát azonban azzal követtük el, hogy a vállalti szinten veszteséges vállatokat előbb felszámoltunk, mielőtt a felszabaduló munkaerőnek más munkaalkalmat biztosítottunk volna. Aztán kiderült, hogy huszonhárom év alatt tizedüknek sem tudtunk munkaalkalmat teremteni. Az összes indokolt liberális reform nem hozott tized annyi sikert, mint amennyi kárt okozott a kétmillió munkahely megszüntetése. A magyar közgazdászok által elkövetett legnagyobb bűn az volt, hogy nem értették meg, hogy sokkal kisebb hiba a veszteséges vállalat, mint a tartós munkanélküliség. Ha valami, akkor ebben a hibában minden volt szocialista országnál sokkal nagyobb bűnt követtünk el.

Nem érzem túlzásnak azt az állításom, hogy ezer éves történelmünk legnagyobb hibája a zsidók és svábok nagy többségének eltüntetése mellett a kétmillió munkahely elsietett felszámolása volt. Mindkét bűnünket, még száz év múlva is szenvedni fogjuk.

Sokkal inkább ebből fakadt az általad hangsúlyozott lemaradásunk, mint az összes többi feltett kérdésedből.

- Ha megtartottuk volna a bő félmilliós zsidóságunk tizedére csökkenését, és a svábok százezreinek kitelepítését, ma közel egymillióval többen, és legalább harmadával gazdagabbak lennénk. Erről azonban még a történészeink is lapítanak.

- Ha a veszteséges vállalatok közül csak azokat állítjuk le, amelyek működése az ország számára is veszteséges volt, illetve amelyek munkaereje máshol talál munkát, rá sem ehetne ismerni az országunkra. Csupán ettől is ötödével gazdagabbak lennénk. Csak ez a veszteség az államadósságunk többszöröse.

A tartós munkanélküliség azonban nemcsak elviselhetetlenül sokba kerül, de óriási társadalmi kárral is jár.

Ebből fakad a demográfiai katasztrófánk. Nemcsak a létszámunk fogy, hanem ami ennél nagyságrenddel nagyobb hiba a születések mögötti társadalmi struktúra deformálódott. Ahol jók a felnevelési lehetőségek ott kevés, ahol szinte reménytelenek, sok a születés. Ennek kára is generációkra terjed.

TÖRTÉNELMI OKOK?

Nagyon nem értek azzal egyet, hogy a történelmi okokat a Kádár rendszerrel kezded.

Nemcsak azért,