Hova tegyük Iránt?

Kopátsy Sándor                 PP                   2013-03-27

Hova tegyük Iránt?

Három napja azon töröm a fejem, hogyan lehet Iránt a világ negyven fél-perifériás szintről induló 40 ország közül, a legsikeresebb második helyre tenni.

Az ENSZ kutatóintézete használja a leginkább elfogadható mércét a társadalmak fejlettségének mérésére.

Erről a rangsorban ugyan pár napja már írtam, de Irán tekintetében nem tudok megnyugodni. Úgy látszik, engem is félrevezet a kommunikáció. Ráadásul az a meggyőződésem, hogy a gyorsan szaporodó népesség eleve kizárja az eredményességet. Márpedig Irán lakossága nagyon gyorsan növekszik. Ebben az esetben a ragsort három tényező alapján állapították meg.

- Az egy laksora jutó jövedelem fogyasztói árparitáson. Arra még nem találtam példát, hogy ez gyorsan növelhető 2 százalékot meghaladó népszaporulat mellett.

- A várható életkor. Ez is nehezen növelhető ahol nem nő a jólét.

- Az iskolázottság éveinek száma. Erre már találtam példát. Ez történt a bolsevik rendszerben.

Az is zavart, hogy a negyven ország között csak kettő olyan, ahol lassan nő a népesség. Az első Dél-Korea és a harmadik, Kína. A többi ország lakossága másfél százaléknál gyorsabban nő. Irán azonban az említett kettő között a második helyen van.

Az én műveltségemben, és koromnál fogva is, Irán Perzsia, a perszák országa. Ez pedig igen karakteres különbséget jelent. Ötezer éve a perzsák nem arabok. Ezerötszáz éve mohamedánok, de ettől nem lettek arabok. Indoeurópai nép, genetikai tekintetben az európaiakkal rokon.

A jelenlegi politikai rendszerük a papság hatalmán múlik. Ez nekem nemcsak a feudális, vérségi elit hatalmánál, de a katonák diktatúrájánál is jobb rendszer.

Középiskolás történészként felismertem, hogy az Oszmán Birodalom politikai, katonai, egyházi hatalmát az iskolarendszeren keresztül szelektált rabszolgák működtették. Minősége, képessége, és szakmai színvonala, a Hódoltság idején magasan a nyugati, még inkább a magyar közigazgatás felett állt.

Azt csak később ismerhettem meg, hogy a kínai kultúra évezredes, egészen az ipari forradalomig tartó fölénye az iskolarendszerben szelektálódott, jogállásuk szerint rabszolga mandarinokra épült.

A jelenlegi Iránban tehát a papok uralma a többi mohamedán államénál jobb minőségű vezetést jelent.

Azt is tudom, hogy amíg Iránt az Amerika-barát sah vezette a Nyugat ebben az országban látta a jövő egyik csúcsra emelkedő országát. Az óta pedig a sátán birodalmának tekinti. A minősítésnek tehát csak politikai motivációja van. Az Amerika és Izrael ellenes Iránról ezért csak rosszat lehet hallani, olvasni. Különösen az óta, hogy atomkutatást folytat, aminek eredménye lehet az atombomba is.

Annak a veszélyét, hogy Iránnak lesz atombombája, nem látom. Az atombomba még az Egyesült Államok és Oroszország birtokában sem jelent veszélyt. A többi atomhatalom számára a megsemmisülést jelentené az atombomba használata. Ezek atomfegyverei ugyanis eltörpülnek a két nagyéhoz képest, a saját pusztulásuk ellen pedig nincs védekezés. Számos, Iránnál kevésbé megbízható Észak-Koreának, Pakisztánnak is van atombombája, de eszébe sem juthat, hogy bevetheti. A legbutább is tudja, hogy öngyilkosság volna. Izraelnek sem kell félni, hiszen elég, ha az Egyesült Államok garantálja, hogy megtámadása estén a támadót megsemmisíti.

Annak meg nincs logikája az arab világban, hogy Izraelnek lehet atombombája, de Iránnak nem. Izrael létét csak az olyan hatalom fenyegetheti, amelyik ugyan iszonyú veszteségek árán, de túlélné az Egyesült Államok megtorlását. Ilyen legfeljebb Oroszország és Kína. De még ezeknek is annyiba kerülne a felelőtlenségük, amit nem kockáztathatnak meg.

Amennyire megérti az Egyesült Államok, hogy az arab világban a legjobb szövetségese Törökország, nem érti meg, hogy Irán még fontosabb lehetne. A sah feudális diktatúrája estén megértették, a papok uralma esetén értetlenek.

Az, hogy az ENSZ statisztikusai ilyen kiemelt értékelést adna, engem arra késztet, hogy jobban odafigyeljek.

A British Museum birtokában van egy henger, a Cyrus cyilinder, amin az első emberjogi alkotmány van rögzítve. Cyrus perzsa uralkodó fogalmazza meg először, hogy birodalom csak akkor tartható meg, ha minden nép megtarthatja nyelvét, vallását. Értette ezt a fogságban élő zsidóságra is.

Ebben a tekintetben nem előre, hanem háta ment a világ.