Észak Dakota

Kopátsy Sándor                  PG                  2013-03-24

Észak Dakota

Az Egyesült Államok egyik alig ismert országa. Alig találtam valakit, aki tudott volna bármit is erről a tagállamról. Nem is csoda, hiszen alig négy ezreléke él itt az ország lakosságának. A területe ugyan még egyszer akkora, mint hazánké, a lakossága azonban alig tizede.

Ennek ellenére botránkozom, hiszen az elmúlt évtized csodaállama. Ha arab törpeállam volna, szinte mindenki ismerné az újságokból, mivel itt csoda történt. Lényegében a csodának ez az állam csak helyet adott, az érdem az Egyesült Államoké. Számomra illusztrációja Észak-Amerikának, ahol a politika követhet el ostobaságokat, az amerikai társadalom sorra hozza létre a csodákat.

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb politikai hibáját azzal követte el, hogy az egyik háborúutáni legsürgősebb stratégiai feladatának azt tartotta, hogy olajpazarlását az arab olajjal való ellátása garanciájában látta.

Az ország vezetői a második világháború egyik nagy tanulságának azt tekintette, hogy az olajjal való ellátottságot biztosítani kell. Ennek érdekében, nem a takarékosságot támogatta, hanem az olajtermelő országokkal, elsősorban Szaúd-Arábiával, kötött olyan szövetséget, hogy az olaj ellenében garantálja a feudális társadalmuk stabilitását. Ezen is túlment azzal, hogy feladatának tekintette, hogy az arab világban rendet tartson.

Maga ez a politikai döntés is ostobaság volt. Egyrészt ostobaság volt annak az elvállalása, hogy a feudális, túlnépesedő világban rendet tart. Másrészt az arab országok sokkal jobban rá vannak szorulva, hogy legyenek vevők az olajukra, mint az Egyesült Államok arra, hogy tőlük vegye az olajt. Annak mindig lesz olaja, kinek van miből megvásárolni.

Arra meg senki sem gondolt az illetékesek közül, hogy mibe kerül a sok, eleve kudarcra ítélt beavatkozás. De még ma sem számolták ki, hogy összesen mibe kerültek, és még mennyibe fognak kerülni az arab világban vállalt, eredménytelen kalandok.

De nemcsak az Egyesült Államok esett bele a feltételezett olajhiány miatti aggodalomba, hanem szinte az egész világ. A politikusok és tudósok elkezdték a megújuló energiák fejlesztését. Ezt is ész nélkül.

Elég két példa a sok közül.

A napsugárban szegény Németország százmilliárdokat költött a napenergiára.

Az élelmiszerhiánnyal küzdő emberiség világában a gazdagok cukorból, gabonából gyártott üzemanyagot. Ezzel felverte ezek árát. Ezt az ostobaságot az Egyesült Államok is követte, amikor dotálta a kukoricából való etanol gyártást.

Az fel sem tűnt senkinek, hogy közben nem csökkentek az ismert olajtartalékok, és tovább növekednek.

Az sem tűnt fel senkinek, hogy az olajárak emelkedése óta az olajjal nem rendelkező országokban volt gyorsabb a gazdasági növekedés. Az olajból gazdag országok társadalmi fejlődése lelassult, a drágán vásárlóké pedig gyorsult.

Az pedig csak most vált ismertté, hogy a klasszikus olaj és földgáz készleteknél is több rejtőzik eddig fel nem tárt formában, a talajokban.

A szakma illetékesei azonban tudták, és ahogy emelkedtek az árak, hozzáfogtak ennek az olaj és gáznak a feltárását célzó kutatáshoz. Ezek feltárhatósága azonban csak akkor vált köztudottá, amikor már megtörtént.

Ennek egyik központja a fennemlített Észak Dakota. Ez az állam lett a palagáz termelés Texasa. Tíz év alatt az állam nemzeti jövedelme 120 százalékkal nőtt. Az 51 állam között itt a legalacsonyabb a munkanélküliség. A munkahelyek száma negyedénél is többel növekedett. Az átlagbér tíz év alatt 40 százalékkal nőtt. Ma a tanítók éves keresete pedig 63 ezer dollárral kevesebb, mint az olajiparban dolgozóké.

Hozhattam volna más példákat is arra, hogy nem az a baj, ha a politika buta, és a tudomány eltéved, hanem az, ha az érdek nem hozza létre a csodákat.