Kiegészítő: A 13. TÖRZS

Kopátsy Sándor                  EH                  2013-03-04

Kiegészítő: A 13. TÖRZS

Arthur Koestler könyve nem hagy nyugodni. Az állítása, hogy az európai zsidóság őshazája nem Palesztina, hanem a Fekete Tenger és a Káspi-tenger közti sztyeppe, könnyen cáfolható, illetve bizonyítható. Elég az érintettek gén-vizsgálata. A szemita és a török népek közti genetikai különbség olyan nagy, hogy feleslegessé váljon a vita.

Az, hogy Izrael negyven éven keresztül nem cáfolta, holott, ha Koestler tévedett, amit cáfol, könnyen bizonyítható. Ha nem bizonyít, Koestlernek volt igaza.

Nem az okoz problémát, hogy az európai zsidók többsége a zsidó vallásra áttért kazár, hanem az, hogy Izrael olyan érvekre építette létének indokoltságát, ami nem igaz.

Nem volt igazuk a cionistáknak, amikor az őshazájukról beszéltek, nincs igaza Izraelnek, amikor történelmi örökségével érvel. Izrael térsége csak azoknak a zsidóknak őshaza, akik nem a kazárok utódai. Márpedig Izrael állam megálmodói, alapítói, és a mai politikai elit nem szemiták, nem a Biblia népei voltak, hanem csak a 8. században a zsidó vallást választó pogány türkök.

Ez nem is volna probléma, ha a cionisták, és az izraeli vezetők csak azzal érvelnének, hogy ott akarnak élni, ahol a vallásuk született. Izrael területe nem az ő, de még nem is a biblia, hanem a vallásuk szülőföldje. Ez nem kevésbé indokolja állami létüket, mint amit állítanak, de nem tudnak bizonyítani.

Számomra nem volt soha reális érv, hogy hol volt egy népnek az őshazája. A Nyugat egyetlen népe sem mondhatja, hogy őshazájában él. Még a leghosszabb ideje a jelenleg is a hazájában élő nép, a görög is bevándorló, honfoglaló volt, igaz közel háromezer éve.

Mi, magyarok pedig talán az utolsók vagyunk a honfoglalók között. Alig ezer éve ez a föld a hazánk. Arról pedig bölcsen hallgatunk, hogy akik előttük jöttek ide, mennyien maradtak. Azokról szinte szót sem ejtünk, akik utánunk jöttek ide.

László Gyula volt, aki először mutatott rá arra, hogy az avar rokonaink állama ugyan megszűnt, de a nép itt maradt. Azt nem is fejtegette, hogy mennyi avar élhetett itt a mi honfoglalásunk idején. Lehet, hogy nálunk is többen voltak. Ez ugyan nem fontos, hiszen ma már, akik itt maradtak, magyaroknak tartják magukat.

Engem még jobban érdekeltek a később betelepülők. Közöttük is a rokonaink. Ez is csak azért, mert az elmúlt száz év során csak azokat tekintettük rokonainknak, akik a magyar törzsünk rokonai voltak. Arról a magyar történelemben is kevés szó esik, hogy a honfoglaló törzsek etnikailag mennyire vegyesek voltak. Most éppen az érdekelne, hogy mennyien lehettek a kazárok. Mennyi volt köztük a finn-ugor, és mennyi a türk rokon.

Arról csak sejtelmeim vannak, hogy mennyi ázsiai rokonunk települt be az Árpádok századai alatt. Mekkora volt a besenyők, kunok magyarokhoz viszonyított száma.

Arról még mélyebb a hallgatásunk, hogy mennyi szláv nép élt itt a honfoglalás előtt, és mennyi indoeurópai, elsősorban germán betelepülőt fogadtunk be.

Ennyi is elég volt nekem ahhoz, hogy a magyarságot ne valami tiszta etnikumnak, hanem történelmi népének tekintsem, amelyikben nagyon sok nép keveredett.

A jelenlegi karakterünk szempontjából fontosnak az Oszmán Hódoltság után betelepített svábokat, és a vasúthálózat kiépülése után teret nyert zsidókat tartom. Ezeknek köszönhetjük az a sikert, amit a kiegyezés után elérhettük. Ezzel elvesztését tartom ezer éves történelmünk legnagyobb tragédiájának. Az elvesztésükkel okozott hiányt még száz év múlva is szenvedni fogjuk.

Most ebbe a képbe robbant be az, amit Koestler a 13. TÖRZS című könyvben írt. Amennyiben az elpusztított, kitelepült magyar zsidóság nem is szemita, hanem a zsidó vallást választott kazár nép származéka, a magyar zsidóságot, mint az utolsó, befogadott etnikai rokonunkat kell tekinteni.

Magamat azon kevés nem zsidó magyar közé számítom, aki nemcsak felismerte, de egyre világosabban látja, hogy amit a 19. század második fele óta elértünk, abban a magyar zsidóság szerepe óriási. A Trianon előtti Magyarország lakosságának alig 6, a magyar etnikumnak 12, a Trianon utáninak pedig mintegy 8 százalékát kitevő zsidóság nélkül sokkal elmaradottabb ország, társadalom lettünk volna.

Mindez csak érzelmi változást okozott Koestler könyve. Megtudtam, hogy a magyar zsidóság nemcsak a magyarság élcsapata, de etnikai rokona is volt.