A változás a fejlődés motorja

Kopátsy Sándor                 EB                   2013-04-01

A változás a fejlődés motorja

A társadalom alépítménye, és felépítménye között az összhang a válságok korrekcióin, néha forradalmakon keresztül valósul meg.

Az ember az egyetlen faj, amelyik az eszével alkalmazkodik a változásokhoz, tehát nagyon gyorsan úgy változtat az életmódján, hogy a korábbinál jobb lesz az alkalmazkodása, fejlettebben lép túl rajta. Ennek ellenére minden változást el akar kerülni, fél annak hatásától.

Fajunk eddigi története ugyan csak egyetlen a földünk egészének természetét lényegesen érintő változást élt meg, az utolsó égkorszak végét jelentő felmelegedést. Ennek hatására történt életében az első nagy minőségi változás. A természet ajándékaiból élő ember átalakult a természetet szolgálatába állító fajjá.

Fajunk életének mintegy 95 százalékában már új életformát hozott a fajok történetébe azzal, hogy nagyon gyorsan képes volt a föld szinte minden természeti környezetéhez igazodni, vagyis alkalmazkodni. Ez volt a fajok életében az első eset, amikor a faj nem a szelekcióval és a mutációval idomul a környezethez, hanem az eszével alkalmazkodik hozzá. Ez az alkalmazkodás nagyon gyors, talán ezred annyi időt sem igényel, mint a Darwin által felismert szelekció.

Ennek volt köszönhető, hogy fajunk néhány tízezer év alatt a föld szinte minden természeti környezetében életképessé vált. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, amivel Darwin a fajfejődést magyarázta. Az ember az eszével ismerte fel, hogy az adott környezetben hogyan élhet meg. Ezek az életmódok annyira eltérőek voltak, hogy ennek alapján külön fajoknak lehetne minősítni, annak ellenére, hogy semmiféle genetikai változással nem járt, ugyanaz a faj maradt az ember annak ellenére, hogy nagyon eltérő módon élt.

Végig sem gondolta senki, hogy az ember nagyon gyorsan a megjelenése után olyan fajként terjedt el a föld szinte minden természeti környezetében, amelyik nagyon eltérő módon élt, táplálkozott, mégis ugyanaz a faj maradt.

Fajunk életében általános életmódváltozást a hozott, hogy a felmelegedés hatására a gyűjtögetés számára elpusztult életterükben áttértek a termelésre, a természet ajándékaiból való élésről a termelésből való élésre. Az ember a természetet változtatva, azaz termelésből élt. Ez az életmódváltás azért jelentkezett minőségi ugrásként, mivel változtatta a természeti környezetet, vagyis az embert magát is változtatta. Az embernek ettől kedve már ahhoz a környezeti változáshoz is igazodni kellett, ami ő maga változtatott meg. Ennek következtében az elmúlt mintegy hatezer év alatt az ember viselkedése, életvitele nyomán, óriási változások történek az ember természeti környezetében. Ráadásul az ember környezetalakítása exponenciálisan gyorsult. Ma már az emberiség 99 százaléka olyan környezetben él, ami nem is hasonlít arra, amilyen eredetileg volt.

A tudományos és technikai forradalom hatására az emberiség már olyan mértében megváltoztatta a környezetét, hogy az már észrevehetően hat az éghajlatra is.

Amíg a legutóbbi felmelegedést az emberen kívülálló okok hozták létre, most olyan felmelegedés folyik, amit az emberiség életmódja hozott létre. Ezzel elkezdődött fajunk fejlődésének újabb szakasza. Az első, viszonylag hosszú a természetbe való beilleszkedés volt. A második viszonylag rövid a természet szolgálatba állítása. Ebben a természeti környezetben nem történtek akkora változtatások, aminek következtében az éghajlat is megváltozik. De ez az elmúlt száz évben úgy felgyorsult, hogy már az éghajlatot, és ezzel az életterünket is módosítja.

Elég arra gondolni, hogy az elmúlt száz év alatt a létszámunk közel négyszeresére, a termelés értéke pedig tízszeresére nőtt.

A fajunk létszámának növekedése ugyan százalékban kifejezve lassult, de még így is tízszer gyorsabb, mint a megelőző hatezer évben volt, és a növekmény létszáma változatlan maradt.

A létszám gyors növekedésénél is jelentősebb a hatása annak, hogy az egy lakosra jutó természetterhelés, a nyersanyagfogyasztás, a levegőszennyezés, a természeti környezet terhelése exponenciálisan gyorsul.

Mivel az ember a gyorsan változó környezetben maga is gyorsan változik, beindult egy öngyorsító feladat. Az ember egyre gyorsabban változtatja a környezetét, ennek hatásár maga az ember is változik. Egyelőre fogalmunk sem lehet arról, milyen változásokat hoz létre rajunk az, ahogyan változtatjuk életmódunkat, ennek révén a természeti környezetünk hogyan fog változni.

Az szinte biztos, hogy az éghajlat változása meg fogja változtatni az életvitelünket, de az előre nem látható, hogyan. Félni nem kell a hogyantól, mert biztos, hogy javítani fogja az összhangot életvitelünk és a megváltozott környezetünk között.

A jégkorszak megszűnésével járó felmelegedés sokak számára ugyan óriási megpróbáltatással, pusztulásukkal járt, de fajunk győztesen, fejlettebb fajként került ki a megpróbáltatásból.

Az emberiség ma már ezerszer annyi eszközzel rendelkezik, mint hatezer éve. A félelemre semmi, a távlati reményekre annál több az ok.

A környezetünk változásától nem élni, hanem arra felkészülni kell.