2013. április 22., hétfő

Gondolatok egy temetés után


Kopátsy Sándor                 PV                   2013-04-12

Gondolatok egy temetés után

Tegnap egy kisebb, részben református faluban voltam temetésen. A buszmegállótól távoli temetőbe a református tiszteletes asszonnyal közös gépkocsiban mentünk. Életemben először találkoztam azzal, hogy az egyházi szertartást papnő vezeti le. Ez okot adott az elgondolkodásra. Az én vallásom, aminek nem vagyok gyakorló híve, de a társadalmi szerepét nemcsak ismerem, de el is ismerem, katolikus. Tudom, hogy vallásom 500 évvel el van maradva, helyesebben már akkor is nagyon elmaradott volt.
Általában történészként, mindig nagyon érdekelt a vallások társadalmi szerepe. Ehhez hárult a közelmúltban lezajlott pápaválasztás, és a népszámlálás vallási hovatartozásról közétett, nagyon hiányos adatainak ismerete is.
Azok közé tartozom, akik türelmetlenül várjuk vallásunk megreformálódását. A sok megérett reform közül, most a tiszteltes asszonnyal autózva, a nők papságának indokoltága járt az eszemben.
A pápaválasztás eredménye arról győzött meg, hogy a Vatikán felismerte, hogy hívei, főleg az egyházi életben rendszeresen résztevők csökkennek, ugyanakkor Latin-Amerikában és főleg Afrikában, gyarapodnak. Ezért választottak argentin bíborost pápának.
Addig azonban nem jutottak el, hogy a vallásgyakorló híveik többsége nő. A többség, minden bizonnyal, a diplomások körében is megvan. Ezt azért mondom, mert ma már a fejlett országokban több a diplomás nő, mint a férfi. Ezzel szemben, a katolikus vallásban nő pap nem lehet.
Nem tudom, hogy a teológusok között valaki nézi-e az ilyen statisztikát, de ha esetleg nézik, akkor sem veszik tudomásul. Ha tudomásul vennék, akkor legalább olyan reformokat elfogadnának, ami a hatalmukat nem veszélyezteti.
Ha valamivel, ezzel híveket nyerhetnének a nélkül, hogy megbotránkoztatnák azokat a híveket, amelyek számát növelni szeretnék. Súlyos tévedés ugyanis minél konzervatívabb egy vallás, annál nagyobb szüksége van a nőkre, ha a jelkor fejlett, racionális világában, ahol végre a nők társadalmi ragja azon az úton jár, amin nem lesz megengedhető, hogy az istennel való kapcsolattartás útja csak a férfiakon keresztül történhet, amin a szentségekhez járulás csupán férfiak közreműködésével történhet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése