Nem lehetett az EU vezetéséről elég rossz a véleményem

Kopátsy Sándor                 PG                   2013-04-13

Nem lehetett az EU vezetéséről elég rossz a véleményem

Az EU tagságunk óta látom, hogy Brüsszelbe a másodrangú garnitúrát küldik. Ezért a vezetés szín vonala messze a tagországok vezetése alatt van. De minél alkalmatlanabb emberekre bíznak egy fontos feladatot, annál nagyobb képű kioktató lesz belőlük.

Azt, hogy kikre bízzák az EU nehézsúlyú tagjai a közösség felső vezetését, jól jellemzi, hogy a legfontosabb pozíciók betöltőinek kiválasztása. A féltucatnyi élcsapatból ketten vannak Luxemburgból, a gyakorlati első vezető Portugáliából, az elvileg külügyminiszter ugyan Angliából, de őt otthon is kevesen ismerik. Ha nem rájuk bízzák az EU sorság, egyiktől sem hallattak volna még olyanok is, akik naponta figyelik a világpolitika és a világgazdaság folyamatait.

Ezek a vezetők mégsem tűrik, hogyha nem kapnak beosztásuknak megfelelő tiszteltet. Most velünk, azaz a választásokon nagy fölénnyel nyert, Fidesz kormánnyal szórakoznak.

Ami fontos feladatuk volna, azzal nem törődnek, amit elrontanak, arról hallgatnak. Válságba hozták az Európai Uniót, de nem ezzel törődnek, hanem az alkotmányunk betűin, a bíróságaink önállóságán okoskodnak, oktatnak ki bennük.

Fogalmuk sincs arról, hogy mi volna az Európai Unió, és a tagországainak érdeke, de a demokrácia jogi formáin okoskodnak.

Ami az EU tényleges baja, arról tudomást sem vesznek.

Uralkodásuknak következtében a világgazdaság betegembere lett Európa nyugati fele.

Miért?

1. A három nagyon eltérő kultúrájú, és három jelentősen eltérő gazdasági szintű Európa 27 országából akartak szoros közösséget szervezni. Aki hisz ennek realitásában, az vagy nem ért a feladatához, vagy nyomos anyagi érdeke fűződik hozzá, a fejlettek élni akarnak a helyzetükből fakadó előnnyel, a gyengék pedig alamizsnákban reménykednek.

2. Közös valutát vezettek be a közel azonos mértékben heterogén 17 országba. Ezen, kezdetben sokat kerestek a fejlett puritán országok, mindenek előtt Németország, de mára kiderült, hogy a közös valutával ezen nemcsak keresni lehet, de kötelezettségek is járnak. Németország keresett a legtöbbet, de most ők sírnak, mert a nyereség egy részét a becsapottak megmentésére kell fordítani. Addig mégsem jutottak el, hogy a közös valutának a legtöbbet Németország köszönhet.

3. Az EU lett a fejlett világ legkevesebbet dolgozó közössége. A brüsszeli vezetés elnézte, hogy a negyednyi fejlettségű országokban is azok legyenek a foglalkoztatási szabályok, mint a már gazdag puritán országokban. Ráadásul ezeket a normákat a szegényebbek, főleg a mediterrán népek sokkal lazábban kezelték. Elég példának az, hogy a szegény Görögországban, a gyakorlatban közel tíz évvel előbb mentek nyugdíjba és évi 150 órával kevesebbet dolgoztak, mint a skandináv tagállamokban. A munkaviszonyban dolgozók éves ledolgozott órák száma 100 órával kevesebb volt, mint a sokkal gazdagabb Egyesült Államokban, és 200 órával kevesebb, mint a Távol-Keleten.

4. A tartós munkanélküliek aránya, különösen a 30 év alattiaké botrányosan magasra szökött. Ez a mutató háromszor magasabb, mint az Egyesült Államokban, és ilyen nem is létezik Dél-Koreában. Márpedig, ha van tagország, amelyik ettől nagyon szenved, az a rendszerváltás utáni Magyarország. Mi a bőrünkön érezzük, hogy milyen káros a tartós munkanélküliség. Nemcsak a gazdaságot teszi tönkre, hanem az erkölcsöket is.

5. A tagországok államadóssága, belépésük óta kétszeresére nőtt. Ezt sem tartották Brüsszelben olyan fontosnak, hogy bárkitől számon kérjék. Az elviselhetetlen adósságot tudomásul sem vették. Aki azt hitte, hogy a mediterrán országok a hitelük visszafizetésére képes adósok, a középfokú vizsgán sem mehetnének át.

6. A pénzügyeken keresztül vezetett, vagyis a liberális gazdaságpolitikára esküdtek. A gyengébb tagországokkal szemben a költségvetési szigor apostolainak a szerepét játszották, de a politikailag erős Franciaországnak elnézték a megengedhetőnél sokkal nagyobb költségvetési hiányt.

Ez a hat főbűn is elég ahhoz, hogy lesújtó véleményünk legyen az EU vezetőiről. Én inkább felelőseknek tartom azokat, akik őket ilyen, a képességüket messze meghaladó, fontos posztokra kijelölték. Az EU okosai most például, minket azért szorongatnak, hogy meg lesz-e a 3 százalékot nem meghaladó költségvetésünk. Ennek egyik élharcosa az a Viviane Reding, luxemburgi biztos, akinek az országa a legnagyobb európai adóparadicsom. Az ország bankjaiban 2.500 milliárd euró adózás elől menekülő tőke van. De erről máskor.

Mindezekért az első felelősnek Németországot tartom. A németek találták ki, hogy olyan európai közösséget kell alakítani, amiben egyértelmű a vezető szerepük. Ezt csak akkor érhették el, ha elnyerik Franciaország támogatását. Ennek két feltétele volt, a latin országok felvétele, és az abnormálisan nagy mezőgazdasági dotáció.

Az Európai Unió meggondolatlanul és gyorsan bővült.

Franciaország felismerte, hogy számára olyan közösség nem felel meg, amiben nincsenek bent a latin országok. Akkor ez az ország lett volna az egyetlen gyenge láncszem. Be kell tehát venni a nála is gyengébbeket. Ezt Németország annak tekintette, hogy neki is szövetségeseket kell beszervezni. Ez a sok évszázados történelmi befolyási területét, a közép-európai és a balti államokat jelentette. A gyors bővüléstől úgy megszédültek, hogy már a balkáni országok tagságát a franciákkal közösen támogatták. Ha nem robban be a jelenlegi vállság, mohamedán Törökország és Ukrajna is tag lenne.

Még nagyobb szakmai hiba volt a közös valuta bevezetése. A 17 euró övezeti ország olyan vegyes társaság, amiben a közös valuta szakmai agyrém.

Az EU költségvetésének a kétharmadát a mezőgazdaság támogatására költeni sem kisebb szakmai hiba. Ha valamiben eleve versenyképtelen Európa nyugati fele, akkor az a mezőgazdaság. A Nyugat, ha a két Amerikát és Ausztráliát is a Nyugat részének tekintjük, akkor a világgazdaságon belül a legnagyobb komparatív előnye a mezőgazdaságban van. Ez különösen igaz az egyetlen komoly vetélytárssal, a Távol-Kelettel szemben.

Ha Brüsszelben akadna valaki, aki kiszámítaná, hogy mibe került a tagországok mezőgazdaságának dotációja, akkor kiderülne, hogy egyrészt ezzel a pénzzel az oktatásban, az egészségügyben, a tudományos kutatásban, csodákat lehetett volna elérni. Ezzel szemben az EU mezőgazdasága az iszonyú támogatás ellenére éppen olyan versenyképtelen maradt, mint lenne támogatás nélkül.

Ezt az ostobaságot két okból találták ki a németek. Egyrészt ezt várták el tőlük a Kereszténydemokrata Pártjuk választói, másrészt ezzel lehetett megvásárolni Franciaországot.

Nemcsak országomat, de a szélesebb hazámat, a Nyugatot is csak sajnálni tudom, hogy ilyen vezetés alatt áll.