A négyszintű Európai Unió

Kopátsy Sándor                 PG                  2013-04-05

A négyszintű Európai Unió

Örülök minden olyan jelzésnek, ami arra mutat, hogy az EU nem lehet egység, ha a szervezete nem veszi tudomásul, hogy háromkultúrájú, és gazdasági tekintetben sem egyszintű. Ezért örültem a The Economist írásának, ami azt bizonygatja, hogy a mediterrán, és az északabbi EU tagok nem azonos kategóriába tartoznak. Az euró zónában egészen másként viselkednek az északi és a mediterrán tagok. Északiaknak Finnországot és a három balti országot tekinti, és állítja szembe a mediterránokkal. Világosan kimutatja, hogy az északiak mennyivel másként viselkednek, mint a déliek.

Nem reális, hogy a fejlett, skandináv Finnországot emeli ki. Ez ugyanis északi, de skandináv és nagyon gazdag. Ezért egészen más kategória, mint Litvánia, ami sokkal inkább a nem zónatag Lengyelországgal közös kultúrájú és gazdasági színvonalú.

Finnország a fejlett puritán közösség tagságának minden tekintetben megfelelő. A három balti ország közül csak Észtország kerülhet majd be a puritánok közé, hiszen skandináv kultúrájú. De még ezt sem szabad elsietni.

Az írás azonban azért érdekes, mert megmutatja, hogy a puritán Nyugat, és a mediterrán országok különbségén kívül, vannak más kultúrájú és fejlettségi színvonalú tagországok is. Ezek többsége e kettő egyikébe sem sorolható.

Vegyük csak sorba a be nem soroltakat.

Csehország a leginkább szerves része a puritán Nyugat-Európának. Az euró zóna kemény magjába is beférne.

A katolikus Közép-Európa bolsevik uralom alól felszabadult államai. Ide sorolnám a két délebbi balti országot, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, Horvátországot és Szlovéniát. Ezek katolikusok, gazdasági tekintetben fél-perifériák, de ezer éve a Nyugat felé orientáltak. Ezek közül legfeljebb a szlovének, mint a többi alpi nép, gyorsan be fognak épülni a puritánok közé. A többi ugyan beépülhet, de ehhez generációk kellenek. A gazdasági elmaradottságuk okán a szabad munkaerőpiac óriási károkat okoz a felzárkózásuknak. A közös valutára és a munkaerőpiacra egyelőre nem érettek.

Az írás a két balkáni tagországot nem említi, pedig azok még a mediterránoknál is problematikusabbak. Nem véletlenül a kereszténységük már ezer éve más vágányon jár. A szorosabb integrálódáshoz még a mediterránoknál is messzebb vannak.

Ez az írás sem képes elszakadni Európától. Nem veszi tudomásul, hogy a puritán és gazdag Nyugat-Európa országainak a négy, az integrációra leginkább megfelelő négy országa az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Brüsszelben azonban a németek és a franciák uralkodnak, akik hallani sem akarnak egy olyan közösségről, aminek a súlypontja nem is Európában van, és ráadásul angolul beszélnek.