Mire vezet a nőhiány?

Kopátsy Sándor PS 2011-07-24

MIRE VEZET A NŐHIÁNY

A kelet-ázsiai országokban az abortusszal élve, részben a túlnépesedettség, részben a gyermekvállalás állami szabályozása következében jellemzővé vált a fiúgyermekek szülésére való nagyobb törekvés. Mivel a tudomány lehetővé teszi a magzat nemének korai felismerését, a nőnemű magzat elhajtását, a fiúra várást.

Kínában 2005 körül 17, Vietnámban öt évvel később 12 százalékkal több 4 évnél fiatalabb fiú élt, mint leány. A demográfusok szerint ezek a számok lassan feleződnek, 5 százalékos többletnél, ami a természetes születési arány, várhatóan megállnak.

Kezdem azzal, hogy a gyermekvállalás minden formáját, a nemük megválasztását is, a szülők elidegeníthetetlen jognak tartom. Az állam joga ezt anyagi eszközökkel befolyásolni. Tehát még azzal sem értek egyet, ami Kínában és néhány másik távol-keleti országban, hogy törvény tiltja a magzat nemétől függő abortuszt. Annál jobban támogatnám az állami befolyásolást. Van például olyan kínai tartomány, ahol az egyetlen leányt felnevelő szülők jelentős nyugdíj kiegészítést kapnak, másutt ingyenes egyetemi képzést ígérnek.

A demográfusok csak munkaerő piaci hatást vizsgálnak, azt nem, hogy mint mindenben, a nemek esetében is igaz, hogy az értéküket a keresletük és a kínálatuk aránya alakítja ki. Ahol kevés a nő, értékesebbek lesznek.

Azt a teljes foglalkoztatás mellett tanultam meg, hogy a munkás csak akkor lehet a munkaadójával szemben jó pozícióban, ha az állam munkaerőhiányt teremt. Amiből nincs elég kereslet, annak nincs a piacon becsülete. Mivel Kelet-Ázsiában a nőknek soha nem volt még akkora becsületük sem, mint Európában, örülnék, ha a nőhiány megbecsülést szerezne nekik.

Azt még senkinél nem találtam szempontnak, hogy a nők tovább élnek. A várható életkor utolsó tíz évében sokkal több a nő, mint a férfi. Ezért az öregkori házasságnál a nők vannak hátrányban.

Jellemző, hogy a kínai példát gyakran emlegetik, de hallgatnak arról, hogy számos országban sokkal rosszabb a helyzet. Az igazi embertelenség az, ha a családban nemektől függően nagy a megkülönbözetés, ha a lányokat nem becsülik meg úgy, mint a fiukat.

Gyermekkorom óta tudom, pedig nem éltem meg közvetlenül, hogy a legtöbb társadalmi igazságtalanság nem a munkahelyen, hanem a családban van. Ezzel mégis alig foglalkozunk.

Egy rossz főnököt könnyebb elviselni, mint egy rossz házastársat.