Meghalt az utolsó trónörökösünk

Kopátsy Sándor PH 2011-07-10

MEGHALT AZ UTOLSÓ TRÓNÖRÖKÖSÜNK

Az Osztrák Magyar Monarchia, vagyis a Habsburg Birodalom az általa elkezdett első világháború elvesztésével megszűnt.

Életemben viszonylag sok olyan eseménynek lehettem részese, amiről nem is álmodhattam volna. Ilyen, hogy két alkalommal néhány órát, egymás mellett ülve, ebédelve tölthettem el vele. Addigra már elég jól ismerem a nézeteit, hogy ne érjen meglepetés.

Nála nagyobb kapacitással, Fejtő Ferenccel elég alkalmam volt arra, hogy a Monarchiánkról lelkes nézetekkel vitába szálljak. Ezért aztán eleve kerültem az éles vitát. Megértettem, hogy számára a Birodalom sok nép békés közössége volt. Az ő gyerekszobájáig szinte semmi nem jutott el, ami felébreszthette volna.

Azt is megértettem, hogy ő is olyan buzgó katolikus, aki meg sem érheti, hogy más vallások sem alábbvalók.

A horvátok és szerbek akkor ölték halomra egymást, de azt nem értette meg, hogy Horvátország miért akart mindig független lenni.

Köztünk olyan nagy volt a népek együttélésében az ellentét, hogy erről nem is vitatkoztam. Jobban érdekelt a Habsburg család múltjának megítélése. Főleg a türelmetlen katolizálásuk, a más keresztény egyházak és egyházi reformmozgalmak megítélése.

Jellemző módon.

- Húsz János elégetését indokoltnak tartotta.

- A románok erőszakos áttérítését a románság nyugatosításának fogta fel.

Amennyire a germán és az orosz birodalom között élő kisebb népek barátságának és is híve vagyok, a közös államukat irreálisnak, és veszélyesnek tartom.

Számára a közös állam volna az ideális megoldás.

Teljesen értetlenül fogadta az érvemet, hogy kis államnak lenni jó. A nyugati kultúrkörben a kisebb államok társadalmak fejlettebb, a lakossága gazdagabb, iskolázottabb, és tovább él. Ez a Távol-Keleten is így van.

Szinte semmiben sem értetünk egyet, de számomra nagy élmény volt a Habsburg trónörökössel való beszélgetés. Meggyőződhettem, hogy jó szándékú, becsületes ember. Közben azon járt az eszem, milyen kár, hogy nincs másvilág anyám, milyen boldog volna, hogy az ő fia a trónörökössel együtt ebédel.

Én meg örültem, hogy ilyen szépen, békésen múlt el az a kora, miben az emberek még magasabb rendű embereknek tekintették a királyukat. Habsburg Ottó már nem érezte magát annak.