A falvak jövője egyre kevésbé a mezőgazdaságon múlik

Kopátsy Sándor PA 2010-10-19

A FALVAK JÖVŐJE EGYRE KEVÉSBÉ A MEZŐGAZDASÁGON BUKIK

Hasonló címen jelent meg Szűcs László egy mezőgazdasági szövetkezet elnökének írása. Örömmel olvastam. Az én elképzelésemnek csak az útja más.

Elöljáróban annyit.

A népi írókon, majd pártjukon váltam felnőtté. Ezért minden a favak világával foglalkozó írás örömmel látok. Valamikor a falvak, és a mezőgazdaság jövője egyet jelentett. Az elmúlt hatvan évben azonban, a mezőgazdaság is átesett a maga technikai forradalmán. Magyarországon, második világháború végén az élelmiszerek, és mezőgazdasági nyersanyagok termelése kötötte le a munkaerő nagyobbik felét. Ma már, a belső igények kielégítésére, elég volna a munkaerő huszada is. Ráadásul, az élelmiszerek egyre nagyobb hányada importból jön, holott a természeti adottságaink, és a lakosságunk agrárkultúrája azt jelenti, hogy jelentős exportegyenleg volna a realitás. Nem annyira azokban a termékekben, amelyeket jelenleg a külterjesen gazdálkodó nagyüzemek termelnek, hanem a mezőgazdasági kertészetben, amihez páratlan adottságaink vannak.

Az EU 27 országai között nekünk vannak erre a legjobb adottságaink.

- Olyan kontinentális éghajlatunk, ami a zöldségek, gyümölcsök zamatát, az apró magvak minőségét biztosítja.

- Nekünk van olyan jelentős homokos térségünk, aminek közelségében bőséges vízfolyás van.

- A magyar mezőgazdasági kultúránk is megvan az adottságokhoz.

Ennek hasznosítása érdekében, ki kell építeni az alföldi homokos területek csöves vízellátását.

A tervek első lépéseként a kormánynak biztosítani kell a keleti, elsősorban az orosz piacot.

A magyar agrárpolitikusok máig nem mondták ki, hogy a szocialista mezőgazdaságunk sikerének alapja a szovjet piac volt. Ennek visszaállítása nélkül nem szabad nagyarányú önözéses tervekbe fogni.

A Duna-Tisza Köz öntözését a korábbi tervekkel ellentétben nem csatornákkal, hanem csövekkel kell megoldani. Ennek számos előnye van.

1. A csővezetéken éjszakai árammal lehet felnyomni a vizet az egy napi igényt kielégítő tárolókba. Ehhez a Paksi Erőmű éjszakai kapacitása bőven elegendő. Ezekből, szintén csöveken, lehet, gravitációsan leereszteni a vizet.

2. A csővezetékes ellátás nem igényel műtárgyakat, nem jár szivárgási, és tolvajlási veszteségekkel. Egyserű a felhasznált mennyiség ellenőrzése.

3. A szükséges ellátási hálózat gyorsan kiépíthető, és azonnal üzemeltethető.

4. A szükséges csövek Oroszországtól, ellenszállításokért beszerezhetők.

5. Az öntözéses gazdálkodásban jártas országok számára, hosszú lejáratú bérleményként területet kell biztosítani. Holland, kaliforniai, izraeli vállalkozókra gondolok. Őket vonnám be a hálózat kiépítésnek, és üzemeltetésnek tervezésébe is.

6. Az öntözéses zöldség- és gyümölcstermelés a legalkalmasabb arra, hogy a munkára magas hányadban betanított munkaerőt lehessen foglalkoztatni. Az egymillió új munkahelyre ugyanis, nagy többségében ilyen munkaerő jelentkezik. A rendszerváltás során munkahelyet vesztettek döntő többsége képzetlen falusi lakos.

Az önözéses mezőgazdaság gyors, és nagyméretű beindítása csak az orosz piac előzetes megszerzése esetén reális.