Meddig tart Kína rohanása

Kopátsy Sándor PG 2011-07-21

MEDDIG TART KÍNA ROHANÁSA

Sorra jelennek meg a nyugati közgazdászok aggodalmai arról, hogy meddig tart Kína példátlan mértékű növekedése. Az első húsz évben ugyanezek a közgazdászok azért aggódtak, hogy mi lesz a jóléti államokkal. Minden számításuk azt mutatta, hogy a jólétiségük nem mehet tovább. Aztán bajba kerültek az aggódók és meg sem zökkentek a jólétiek.

Ebből nemcsak nem tanultak, hanem jelenleg azt jósolgatják, hogy mikor pukkad ki Kína viharos növekedése.

Az elmúlt öven év tanúságát most sem vonták le.

Az olyan ország, amelyikben a lakosságot a puritanizmus jellemzi, magas a foglalkoztatás és a megtakarítási ráta, és lassú a lakosság növekedése, nem lehet megállítani, amíg az élre nem kerül. Ez alól nincsen kivétel. De az alól sem, hogy ahol ezek a feltételek hiányoznak, mégis gyors volt a fejlődés, illetve lehetett élen maradni.

Ezek a feltételek Európában csak a skandináv és az alpi népekre, továbbá a négy volt angol gyarmatra és a Távol-Kelet konfuciánus állnak. Ha e feltételek közül egyik is hiányzik, nem kerülhet a legsikeresebbek közé.

A legsikeresebbek közé utoljára Kína lépett, amikor a hiányzó feltételét, a népszaporulatát sikerült megállítani. Vietnámot is ide sorolom. Ott az iszonyú háborús emberveszteségek okán nem volt szükség a gyermekvállalás erőszakos féken tartására. Potenciálisan ilyen volna Észak-Korea is, de ott nehéz lesz az ötven éves ámokfutás után a sikeres pályára állni.

Jelenleg tehát egy kivétellel, a potenciális siker országok mindegyike sikeres.

Kína és Vietnám esetében még nagy a lemaradás, ezért még gyorsabban növekedhetnek.

De meddig?

Amíg utol nem érik az élenjáró kelet-ázsiai társaikat.

Kis tigrisek már utolérték, illetve elhagyják Japánt, az első távol-keleti csoda hősét.

Tajvan és Dél-Korea most érte utol Japánt, de el is megy mellette, mert egyrészt jobbak a gazdaságföldrajzi adottságaik, kevésbé túlnépesedette, másrészt nyitottabbak. Szingapúr és Hong Kong már megelőzte Japánt. Arról pedig hallani sem lehet, hogy a térség legfejlettebb etnikuma a kínai diaszpóra, vagyis a más államokban élő kínai kisebbség.

A gazdaságtörténészek nem foglalkoznak a zsidó, és a kínai diaszpóra sikerével. Az előbbi a nyugati puritanizmusban, az utóbbi a távol-keleti konfuciánusban rejlő potenciál legjobb mutatója. Ameddig ez a két diaszpóra eljut, egy-két generációnyi késéssel addig juthat el a Nyugat puritán és a Távol-Kelet konfuciánus szinte egésze.

Kínának van előnye és hátránya az élre emelkedéshez.

Előnye, hogy rendelkezik a legnagyobb feladatokhoz is elegendőgazdasági és szellemi erővel.

Hátránya, hogy lakosságának mintegy ötöde olyan kultúrájú a népessége, és azok olyan természeti adottságú térségben él, ami segítségre szorul.

Egybevéve: A Távol-Keletet, abban a legnagyobbat, Kínát nem lehet megállítani abban, hogy 50-70 év múlva, ötszáz év szünet után ismét a fajunk élvonalát jelentse. Európa nyugati fele is lemarad, mert még Észak-Amerikánál is kevesebbet dolgozik, tanul, és keveset takarékoskodik. A Távol-Kelet pedig felemelkedik, mert Észak-Amerikánál is sokkal többet dolgozik, tanul, és takarékoskodik.

Nem véletlen, hogy Kína jövőjének felvázolása érdekében meg sem említettem azokat a szorosan vett közgazdasági, pénzügyi érveket, amivel a liberális közgazdászok operálnak. Azok a lakosság konfuciánus magtartásához, és a népesség növekedések megállításához képest ugyanis elhanyagolhatók. E kettő vármelyikének hiányában a közgazdászok számára fontos szempontokra nem lehet, ezért nem is volna szabad, építeni annak, aki legalább egy-két generációra látni szeretné a jövőt.