Gyurcsány nem nyugszik

Kopátsy Sándor PP 2011-07-03

GYURCSÁNY NEM NYUGSZIK

A rendszerváltás óta két politikus tette tönkre a pártját. Antall József és Gyurcsány Ferenc. Mindkettő olyan párt- és miniszterelnök volt, aki súlyos választási vereségbe kormányozta a pártját.

A pátja kifejezés nem is egészen pontos, mert mindkettőt külső erők tették a pártja élére.

Antall József a demokrata Fórum alapítása idején még buzgón kisgazda vizeken evezett a pártelnökség reményében. Csak amikor ez a teve megbukott, siettek segítségére azok a külső erők, akik féltek a közép-jobb, nemzeti Fórumtól. Antall Józsefet még ma is a Fórum nagy alakjaként kezelik, holott neki eszébe sem jutott volna a Fórum, ha nem vall kudarcot a Kisgazdapártban. Talán akkor sem neki jutott az eszébe, hanem akik féltek a Fórum várható nacionalizmusától, sőt antiszemitizmusától. Ezek az erők ahhoz elég okosak voltak, hogy az első demokratikus választáson ne várjanak közpép-jobb győzelmet. Előbb a Kisgazdapártra tettek, Antall Józsefet is oda szánták. Az volt az eredeti tervük, hogy a Kisgazdapárt megverheti a Fórumot. Ez volt az első tévedésük. Nem jól mérték fel, hogy az úri középosztállyal szövetkező Kisgazdapárt társadalmi bázisa eltűnőben van.

- A mezőgazdaságból élők aránya a háború előttihez képest ötödére zsugorodott, csak a falusi világ érzelmi támogatottsága marad meg.

- Az úri középosztály szinte kihalt, csak a politikai tapasztalatuk, és népi támogatottságuk, vagyis a nacionalizmusok maradt meg.

A Kisgazdapárt már a többség pártja nem lehet.

Csak amikor kiderült, hogy Antall Józsefet a Kisgazdapárt nem akarja vezetőjének, merült fel a liberális erőkben a gondolat, hogy akkor Antallt a Fórum élére kell állítani. Ez a tervük sikerrel járt, hiszen a Fórumnak még nem volt hazai és nemzetközi tekintélyt élvező vezetője, a vezetésben pedig senki, aki el tudott volna igazodni a hazai és a nemzetközi politikai stratégiában.

Antall József politikai teve ugyanaz volt a Fórum élén, mint amit szeretett volna elérni a Kisgazdapártban. Ő, apja után, nem is a két háború közti úri világot, hanem az eső háború előtti alkotmányos rendszert szerette volna folytatni. Ez a külső pártfogói számára is nagyon megfelelő volt, Antallt mindenben támogatták. Az is őket. Ennek volt klasszikus megnyilvánulása az Antall – Tölgyessy Paktum. Az utókor ebből csak a Forum és az SZDSZ stratégiai koalícióját látja, de ismeri fel, hogy ez a paktum csak azért születhetett, mert Antall tudta, hogy a Fórumon belüli ellenzékével szemben a hazai és külföldi liberálisokra számíthat.

A paktum lényege nem is a két látványos eredménye, a választási rendszer, és az államelnöki poszt volt a lényeges, hanem az, hogy Antall a privatizációt a liberálisokra bízta, illetve az igényüknek megfelelően bonyolította. A következő húsz év történetét a kétmillió munkást elbocsátó privatizáció, az alulfoglalkoztatás determinálta.

Ezt a munkaerő leépítést az SZDSZ a második ciklusban csak folytatta. A példátlan munkátlanságot, az abszolút többséget élvező MSZP kormány betonozta be.

Vagyis az első nyolc éven keresztül a hazai liberális erők akarata érvényesült. Bokros Lajos és Békesi László az MSZP színeiben ultra-liberális gazdaságpolitikát folytatott, amit a kötelező, magán nyugdíjpénztárakkal koronázta meg.

Rövidtávon az SZDSZ ugyan minkét ciklusban keresztül vitte az akaratát, de mindkét esetben megbuktatta szövetségesét.

A nagy liberális taktikázás közben a Fidesz elnöke, Orbán Viktor felismerte, hogy a magyar társadalom jobb-közép többségének nem maradt pártja, az eleve nagyon szűk liberális tábornak pedig két pártja is van.

A harmadik választásra a Fidesz már közép-jobb pártként készülhetett fel, és ennek köszönhetően, a legerősebb párt lehetett. Ez a győzelem azonban még legalább három okból korai volt.

- A Fidesznek a kormányalakításhoz a Kisgazdapárttal való koalícióra volt szüksége.

- A szoclib erők még elég erősek voltak ahhoz, hogy jelentős gazdaságpolitikai változást lehessen létrehozni.

- A Fidesz még nem volt felkészülve a kormányzásra.

Ennek ellenére a következő két választás is megnyerhető volt, mégsem sikerült.

A Fidesznek 2010-ig várni kellett. Talán megérte. Csak a kétharmados többség elegendő ahhoz, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötni.

A Fidesz 2010-es kétharmados győzelméhez az SZDSZ elbizakodottságára, és az MSZP bambaságára is szükség volt.

Kezdem az utóbbival.

Az MSZP-nek Horn Gyula után Németh Miklóst kellett volna elnöknek választani, mert ő volt mind a közvélemény, mind a külföld számára a legelfogadhatóbb. Ez ugyan az MSZP jellemző hibája, hogy a vezetésének bürokratái betegesen félnek azoktól, akik hozzájuk viszonyítva népszerűek. Pedig minden pártnak érdeke a népszerű vezetők állítása. Az MSZP sem ilyen párt. Nekik olyan vezetőre volt igényük, aki nem erősebb, népszerűbb nálunk. Így állapodott meg az elnökség abban, hogy a párt elnöke a nem vezető típusú Kovács László legyen, de ne lehessen miniszterelnök, mert az már sok. Erre a célra átmenetileg megfelelőnek tartották a párt apparátusában erőtlen Medgyessyt. De akkor még megindult a szervezkedés, hogy Gyurcsány a jövő embere. Amíg elő nincs kellően készítve, legyen Medgyessy. Aki pedig látva a párton belüli erőtlenségét, népszerű akart lenni. Ennek megfelelően költekezett. Ez aztán már az SZDSZ-nek is sok volt. De minderről a párt elnökségének fogalma sem volt. Ők gyanútlanul, maguk közül jelölték Kiss Pétert. Az elnökség tagjai nem vették tudomásul, hogy a párton belüli liberális erők az SZDSZ-el összefogva már előkészítettek mindet Gyurcsány megválasztása érdekében. A laikusnak is könnyű volt kitalálni, hogy miért lett Gyurcsány a gyármegyei szerveztük elnöke. Mert ahhoz az kellett, hogy miniszter- és pártelnök legyen.

Az elnökségről lepergett, hogy átverték, sőt még nagyobb alázattal szolgálták az új vezérüket. Rossz volt a lelkiismeretük. A kiszolgálását akkor sem hagyták abba, amikor sértődötten lemondott. Rábíztak mindent, amit kívánt.

Gyurcsány úgy érezte, hogy nem szabad vállalnia a megszorításokat, azt rábízatta a pártonkívüli utódjára. Aki aztán a rábízott feladatot tisztességesen, szakszerűen ellátta.

Gyurcsánynak azonban nem volt annyi politikai érzéke, hogy felmérje, mi várható a választáson. A katasztrofális vereség nemcsak a pártot, de őt is meglepte. Egy esztendő sem volt elég a számára, hogy felmérje, azok az erők, akik őt a hatalomba jutatták, véglegesen lejáratták magukat. Annyira gyengének tekinti a saját pártjának a vezetőit, hogy át akarja venni a pártot. Még arra sem tartja érdemesnek őket, hogy szövetséget ajánljon nekik.

Gyurcsány legnagyobb tévedése abban áll, hogy ő csak az MSZP erőtlenségét látja, a saját, és támogatói erejének elvesztését nem.

A tegnapi Népszabadságban jelent meg egy írása, ami lényegében a legutóbbi párton belüli vereségére válasz.

Ebből kiderül, hogy ő nem az országot akarja visszanyerni, hanem, legalábbis egyelőre a párta feletti hatalmát.

Az írása arról győz meg, hogy ő azt hiszi, hogy elég megnyerni a párt klérusa feletti felügyeletet, akkor győzött.

Semmit sem tanult abból, hogy nemcsak a pártja szenvedett katasztrofális vereséget, de ő maga is. Ennek az oka, hogy a jelenlegi magyar társadalomban a baloldal csak akkor győzhet, ha benne látják a munkanélküliség felszámolásának a bajnokát. A magyar társadalom jelen állapotában a baloldal számára kedvezők volnának a feltételek a választási jó szerepkéshez, mert a magas munkanélküliség mindennél jobban mozgósítja a tömegeket. A jelenlegi MSZP azonban alkalmatlanná tette saját magát azzal, hogy ennek a nagy munkátlanságnak ő volt az elsőszámú szereplője, az övé a felelősség, akkor is, ha őt az orránál fogva vezették.

Bármennyire egyértelmű a politikai helyzet, Gyurcsány sem fogja fel, hogy nem elmélkedésre, hanem munkaalkalom teremtésére van szükség. Erről azonban egyetlen szót sem ejt. Már csak azért sem, mert ez nem az ő mestersége. Ő a pártapparátus bűvésze, aki zseniálisabban, hogyan lehet a klérus tagjait mozgatni.

Én meg csak abban bízom, hogy ezután már csak olyan politika számíthat sikerre, amelyik a közvélemény megnyeréséhez ért. Ez ugyanis minden esetben a legkisebb rossz. A nagy bajok akkor vannak, amikor a politikai bábjátékosok zsonglőrjei kezébe kerül.