Madarat tolláról, embert barátjáról

Kopátsy Sándor EH 2011-07-21

MADARAT TOLLÁRÓL, EMBERT BARÁTJÁRÓL

A közmondások gyakran még annál is bölcsebbek, amilyennek látszanak. Így jártam most is. Mindenki belátja, hogy mindenkire jellemző, hogy kivel barátkozik. E mondásnak a mélyebb értelmét csak mostanában értettem meg. Az ember annál jobban fejlődik, minél nagyobb a barátok választéka.

Fajunk fejlődését nagyon jól lehet mérni azzal, hogyan alakult a barátok választásának horizontja.

Kezdetben csak a nagycsaládon, majd a törzsön belül lehetett barátot, választani. Nagyon sokáig még a párválasztás lehetősége is nagyon korlátozott volt, pedig annak a szűkössége még nagyobb bajjal járt.

Gyermekkorom falujában még a néhány száz lakosú falun kívül is ritka volt a házasság. A más faluból beházasodottakat évtizedeken keresztül idegennek, „gyütt-mentnek” kezelték. De a falun belül még számos korlát, vagyoni, vallási és etnikai, emelkedett a barátválasztás előtt.

Ezt olyan természetesen kezelték, hogy még utólag sem látják, hogy a barátválasztásnak korlátai voltak.

A városokban is szinte az utcákra, kerületekre osztódott a barátválasztás területe.

A barátválasztás területének kiszélesedése csak a felső képzésben jelentkezett. A kollégiumok, az egyetemek jelentettek először távoli barátságokat.

Az iparosok, kereskedők baráti körét a céhek zártsága korlátozta. Csak az inasok, segédek vándorévei hoztak távoli, ritkán tartós barátságokat. Nagyobb távolságról a barátságok nem is voltak tarthatók.

A múlt század első felében még a nagyvárosok kerületei is zárt közösségek voltak. Jellemző módon a nagy városok labdarúgó csapatai a kerületek lakóiból álltak össze.

A barátválasztás köre azonban alig száz éve szélesedett ki, és alig ötven éve robbant világméretűvé.

Az első forradalmat a közlekedés technikai forradalma hozta. A vasúti és a közúti közlekedés századára növelte a könnyen legyőzhető távolságot. A repülő pedig ezredére. Nemcsak az idő rövidült így le, hanem az utazással járó kényelem is megnőtt.

A legnagyobb minőségi változást azonban a kommunikációs forradalom hozta. A szóban és írásban való érintkezés néhány évtized alatt korlátlanná vált. Ennek a jelentősége egyelőre fel sem mérhető. A tudomány, a gazdaság információi szinte azonnal, bárhova eljutathatók. A következményei beláthatatlanok.

Ezzel jutottam vissza oda, amit az „Madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetjük meg,” egymondatos tanács sugall.

Az állatok életében a szelekció hoz a fizikai tulajdonságokban változást, az ember viszont viselkedésével alkalmazkodik a környezetéhez. A madár, ha hidegben él, évmilliók alatt ez ellen jól szigetelő tollazatával védekezik, az ember azonban ruházatát, házát alakítja az igényéhez. Ennél is jelentősebb különbség az, hogy az állatok nagyon szűk körben, és nagyon kis különbségek között válogathatnak társat, az ember számára azonban egyre nagyobb a választás köre, és még ennél is nagyobb a minőség választék.

Az emberek közti minőségi különbség ezerszer nagyobb, mint a fizikai adottságaikban. Mivel ma már a szellemi adottságokban, képességekben kell barátokat választani, ezerszer fontosabb, hogy mekkora a választás technikai határa.

A technika már szinte minden akadályt legyőzött, maradt a közös nyelv. Ebben is fergeteges az előrelépés. Szinte minden szakma elitje tud angolul.

Ma azt mondanám: Megmondod, kikkel kommunikálsz, megmondom ki vagy.