Kopátsy Sándor PP 2011-07-09
GYILASZ SZÁZ ÉVE SZÜLETETT
Az én forradalmár korosztályom számára Milovan Gyilasz fontos történelmi személy volt. 1945-80 között néhány jugoszláv és lengyel név reform-kommunista volt a legfontosabb iránytű. Csak tőlük tanulhattuk, hogyan lehet a Jaltában ránk mért bolsevik rendszert javítani.
Ma divat azt mondani, hogy az olyan rossz volt, hogy nem volt okos fáradozás azt a rendszert javítgatni. Én ma is azt hiszem, hogy csak az volt érdemes.
Ez három felismerésemen alapult.
2. Nem voltam annyira antikommunista, hogy a bolsevik rendszert a fasizmussal szemben ne a kisebbik rossznak tartsam. Azonnal felismertem, hogy a hárommillió koldus számára az a jobb rendszer.
Ebből következően a kortársaim közül azok érdekeltek a legjobban, akik a bolsevik rendszer revízióján munkálkodtak.
- Az Oszmán Hódoltság idején azok voltak a leghasznosabbak, akik azon belül munkálkodtak a reformáció, a parasztpolgárság ügyében.
- II. József korában császárpárti lettem volna.
- A Szabadságharc előtti és utáni korban nem Kossuthtal, hanem Széchenyivel értettem volna egyet.
Ebből következően Jalta után reform-kommunista voltam.
Máig hálás vagyok Rajk Lászlónak a népi kollégiumokért, Nagy Imrének, Erdei Ferencnek, Fehér Lajosnak az agrárreformokért, Donáth Ferencnek a reformkommunistaságért.
A bolsevik táborban a kedvencem Gyilasz volt, de Tito Jugoszláviáját is irigyeltem. Azt akkor még nem ismertem fel, hogy ez a sok kultúrájú, nyelvű, vallású ország szét fog esni. Pedig talán mindenkinél előbb megjósoltam.
Gyilaszra térve. Tőle kaptam az egyik legtanulságosabb iránytűt a magyar történelemben való tájékozódáshoz.
1947-ben a Sztálinnak való beszélgetés során, Sztálin elmondja neki, hogy kép néppel lesz a legtöbb gondja, baja. A lengyellel és a magyarral. E két népnek olyan nagyszámú volt a nemessége, hogy a nép is nemes akar lenni, ezért lett a nemesek érekének képviselője.
Tátva maradt a szám. Azt már korábban tudtam, hogy ez a két közép-európai államalkotó népnek, a lengyelnek és a magyarnak 5-10-szer több adót nem fizető nemese van, mint a franciának, vagy a németnek. Ugyanakkor független polgára tized annyi sincs. Tehát e két nép uraknak a saját etnikumú polgárokhoz viszonyított aránya harmincada, mint a franciáknak. Ezért aztán a polgárosodáshoz is harmincad annyi erejük volt. Ezért a nemesek többsége is koldus, anyagi tekintetben kiszolgáltatott maradt. A nép pedig nem polgár, hiszen ehhez nem volt saját etnikumú polgár, hanem nemes akart lenni. Ezt tudtommal először, Győrffi György könyvében olvastam. Az óta értem jobban a két nép történelmét.
Ugyanakkor elcsodálkoztam, hogy Sztálin ezt szem előtt tartotta, és már 1947-ben is tudta, hogy a két népet lesz a legnehezebben megfegyelmezni. Ekkor értettem meg a lengyel tisztek katyini tömegmészárlását is.
Sztálinnak tehát jobb tanácsadói, súgói voltak, mint nekünk. Ebből azt is megsejtettem, hogy az orosz titkosszolgálat gondosan válogatott elitből származott, nemcsak akkor, hanem évszázadok óta. Nem véletlen, hogy az egyre jobban elbutuló és elöregedő pártvezetésben a modernizálók, a reformok keresői a KGB-ből kerültek ki. Máig nem válik elfogadottá, hogy az 50-es évek reformere, Nagy Imre patrónusa Berija volt, majd a reformer utódai, előbb Andropov, majd annak utóda Gorbacsov.
Máig nem találtam nyomát a történészek munkáiban annak, hogy mi volt a szerepe Nagy Péter óta, a titkosrendőrségnek.
Valami ahhoz hasonló, mint Kínában a mandarinoknak. A kelet-európai birodalomban a titkosrendőrség olyan értelmiségi elit, amelyik az uralkodó nagyon szelektált rabszolgái. Lefelé korlátlan a hatalmuk, felfelé rabszolgák. Azt csak most tudtam meg Fukuyama legújabb könyvéből, hogy karakterisztikusan ilyen felépítésű volt a szultánok apparátusa, akik szultán szelektált, jól képzett rabszolgák voltak, lefelé korlátlan hatalommal, nagy jövedelemmel, de ebből semmi sem volt az utódaik számára örökölhető. A kegyvesztésük esetén halál várt rájuk.
Eddig csak azt tudtam, hogy Sztálin terrorja ebben a minőségi rétegben kaszált a legszorgalmasabban.
Most még jobban megértem a szovjetrendszerben a titkosrendőrség szerepét, és annak jelenlegi szinte korlátlan hatalmát. Azt is, hogy ezek a nagyhatalmú rabszolgák a birodalom elitcsapata voltak, azok ma is. Ez a rendszer azonban csatlós országokban nem lehet működőképes. A birodalom rabszolgája még lehet a birodalom elkötelezett szolgája, azaz hazafi. A csatlós államokban azonban csak szellemi elit, de hazaáruló, ha nem az, halál vár rája.
Lásd Nagy Imre sorsát. Amíg Berija reformvonalát vitte, még Rákosi sem nyúlhatott hozzá, amikor pedig túllépte megbízatását, még Kádár sem tudta megvédeni.
Gyilasz volt az egyik utolsó leninista.
Lenin még naivul azt hitte, hogy Oroszországban a vezetést a párt szellemi elitjére kell bízni. Ezért az értelmiségi elit klubjaként szervezet meg a Népbiztosok Tanácsát. Ez alatta talán a történelem legválogatottabb elitcsapata volt, akik között helye volt a vitának, az egyéni elgondolásoknak. Ismeretem szerint, Sztálin volt köztük az egyetlen, akinek szellemi szintje nem ütötte volna meg egy nyugati társadalomban a szűk elitklub színvonalát. Lenin nem értette meg, hogy a pártdiktatúrát Kelet-Európában nem lehet, de is szabad egy vitaklubra bízni. Azok legyenek a dekoráció. A vezér hatalma egyéni, azt lefelé nagyoknak látszók, de felfelé rabszolgák gyakorolják. Kelet-európában erre a párt nem lehet alkalmas, ezt a feladatot a titkosszolgálatokra kell bízni. Ahogyan ez mindig is volt Oroszországban.
Most Oroszországban több pártrendszer van, de az igazi politikai hatalom a titkosszolgálati káderek kezében van.
Gyilasz még leninista volt, aki azt hitte, hogy az értelmiségi elitre lehet építeni a hatalmat, és a soketnikumú Jugoszlávia életképes, szocialista demokrácia lehet.
Szerencséjére, nem érte meg, hogyan esett szét elemeire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése